Lassan-lassan hazatérünk... holnap még Bécs felé visz az utunk, ott töltjük a hétvégét, aztán megyünk haza... sajnos...
De majd lesz sok kép, amit rendezni kell, és sok élmény, amit mesélni.
Elöljáróban annyit, hogy a fiúk példásan viselkednek (többnyire), tényleg egy szavam sem lehet:)
Matyi már egy hete éhségsztrájkol, pedig
svédasztalos reggelink-vacsoránk van, szóval ehetne amennyit csak bír,
de nem, most mindenre csak azt mondja, hogy nem, és reggel krumplit
kérne, mert az csak este van, este pedig kakaót, mert az meg csak
reggel. Ennek eredményeképpen most már a tavalyi nadrágjait is elhagyja
magáról...
Matyi lábaujjai között valószínű
úszóhártya nőne, ha még egy napot maradnánk, ki sem lehet szedni a
vízből, pedig már rongyosra van ázva a kezelába. Ennek eredménye egy
mérsékelten folyó Matyiorr.
Milán:)))) hát... többnyire alszik és
vigyorog. (kivéve ma) Néha már lelkifurim is van, amikor a szomszédszoba
hasonlókorúja folyton csak nyűglődik, és mindig valakinek a rázni kell a
farát. Az a kisfiú vészesen hasonlít Matyira, amikor ilyesmi idős
volt...
Aztán majd kíváncsi leszek, milyen lesz a
visszarázódás az szürke hétköznapokba... mert a nyaralást nagyon hamar
meg tudtuk szokni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése