2010. június 10., csütörtök

Apavárás

Minden este, amikor már bejövünk az udvarról, készülünk a vacsorához, fürdéshez, akkor elkezdődik Apa hazavárása is. Ez úgy történik, hogy Matyi odatolja a kisszékét az ablakba, és ott szobrozik hosszú percekig, majd lepattan, és szomorúan mondja, hogy "nem jön apa". Ilyenkor meggyőzöm, hogy ha kitartóan várja, akkor biztosan hamarosan jönni fog.
De olyan is van, amikor nekem jó lenne, ha egy kicsit várná az apját, mert teszem azt épp nyugiban tudnám megetetni Milánt, vagy megcsinálni a vacsorát, de persze akkor semmi affinitása nincs ott álldogálni. Így volt ez a minap is. Hiába mondtam neki, hogy szaladjon nézze meg, nem jön-e apa, vagy nincs-e ott a szomszéd cicája az udvaron, az istennek sem akart egy tapodtat sem eltávolodni tőlem. Egyszer aztán azt találtam mondani, hogy Apa nagyon szomorú lesz, hogy nem várja senki.
Matyi nézett rám kerek szemekkel, néhányszor (5-ször, 6-szor, 10-szer?) elismételgette, hogy "apa szomojú lesz, nem vájja senki", majd elvonult, gondoltam sikerült meggyőznöm. De néhány pillanat múlva jön nagy megelégedettséggel, és telivigyorral az arcán mondja, hogy "Süsü, várja Apát!".
Először nem értettem miről beszél, de aztán a kisszobába bepislantva megértettem:)))
Így várják haza Apát, Matyi és Süsü:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése