Tulipános

Bár kedvenc évszakomnak az őszt tartom, mert imádom az őszi színekbe burkolózó tájat, a hulló piros-sárga falevelekkel szegélyezett utat, de a tavaszt is szeretem a maga megújulásával, virágillatával, madárcsicsergésével.

Minden évben nagyon várjuk, hogy mikor bújnak ki, nyílnak ki a kis virágaink. Ilyenkor a legszebb a kertünk, a fű már szép zöld, a fák virágoznak, és telisteli van a kert virágokkal. A krókuszokon és a nárciszokon már túl vagyunk, már a jácintokból is csak néhány pompázik.

De a kedvenceim a tulipánok. Tavaly lemaradtunk kerti tulipánvirágzásról, de kárpótlásul sokkal-sokkal több tulipánt láthattunk, hiszen ilyenkor voltunk Hollandiában, ahol ép kezdődött tulipánszüret. A vonatból végehossza nincsen tulipánföldeket csodálhattunk, a városban gyönyörű tulipános kerteket, és a virágpiacon megszámlálhatatlanul sokféle színű és formájú tulipán közül választhattunk.

Természetesen többszáz tulipánhagymával tértünk haza, aminek egy részét elajándékoztuk, a maradékot pedig elültettük, és izgalommal vártuk, mikor fognak kinyílni, kinyílnak-e egyáltalán, (mert volt néhány zacskó a szekrényben amiről elfeledkeztünk), és ha kinyílnak milyenek lesznek. Minden nap körbesétálunk, végignézzük őket, és minden nap találunk egyet-egyet, ami tegnap még nem volt.

Matyinak is nagyon tetszenek... eleinte annyira tetszettek neki, hogy mindig simogatni akarta őket, de azóta már megbeszéltük, hogy nem nyúlunk hozzájuk, és mindig mondja is, hogy szép tulipánok, csak nézzük őket.

És csak nézzük őket, csak nézzük őket, egészen addig míg el nem hervadnak... és onnantól újravárjuk a következő tavaszt.