Kevés szót ismerek ahhoz, hogy le tudjam
írni, mit érzek akkor, amikor nézem őket... Amikor este kéz a kézben
alszanak el, amikor csak úgy összebújnak, viháncolnak, Amikor Matyi
vígasztalni próbálja Milánt, és azt mondja neki, hogy "ne sírjál, nincsen semmi baj, kis kezedet fogom".
Amikor csak úgy az arcára nyom egy hatalmas cuppanósat. Amikor hozza a
nyusziját, hogy ne szomorkodjon, mert tudja, hogy szeret hozzábújni.
Amikor Matyi gyurmázik, és hozza megmutatni Milánnak, mit csinált, Milánnak.
Amikor csak Neki elénekel egy dalt, Hinta-palintát, vagy Pálkatapétert
vagy valami nyuszisat. Amikor reggel nagy gonddal kiválasztja, hogy mit
vegyen fel aznap Milán, vagy amikor fürdéskor megmossa Milán
tappancsait.
De azt sem tudom kellően megfogalmazni
mit érzek akkor, amikor Matyi egyedül játszik a szőnyegen, autózgat, és
közben kommentálja mit is csinálnak nénik, bácsik, vagy amikor olvasgat,
hangosan. Vagy amikor fáradt és odabújik, kezét a nyakamra teszi és
ölel, vagy a buksiját az arcomhoz nyomja, és érzem az illatát, hajának
lágy simogatását, hallom a szuszogását. mikor ébredés után az első
gondolata az, hogy Milán hol van.
És azt sem tudom leírni milyen, amikor
Milán rám nevet, vagy csak rám mosolyog huncutul, amikor csak somolyog
az orra alatt, amikor megszorítja az ujjamat, és csak fogja-fogja, el
nem engedi. Amikor sopánkodik, amikor beszélget, és mondja, hogy ÓÓÓÓ.
Amikor evés után még cuppog néhányat, majd hátraveti a fejét, és alszik,
kezecskéit összekulcsolva.
Nem tudom leírni, megfogalmazni... csak
azt tudom, hogy ilyenkor túlcsordul a szívemben a szeretet... hogy csak
keresem magamban azt, hogyan tudnám kifejezni a szeretetemet ... hogy
sokszor csak úgy sírnék, mert annyira szeretem őket... és csak úgy
szorítanám magamhoz Őket, és el nem engedném soha egyiküket sem. Hogy
legszívesebben csak puszilgatnám Őket egész nap, és szívnám magamba az
utánozhatatlan illatukat, és elraktároznám jó mélyen, hogy majd
alkalomadtán újra beleszippanthassak egy picit.
Szegényes a szókincsem, hogy mindezt
elmondjam... minden szó, olyan sablonos, olyan semmitmondó ahhoz képest,
amit belül érzek... Hogyan tudnám elmondani? Szavak nélkül....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése