Már
több mint egy hónapja annak, hogy családilag bevonultunk az
okmányirodába, hogy igazolványt csináltassunk a fiúknak. Matyinak volt
útlevele, 5 hónapos korában kapta, bamba nézésben már akkor is jó volt.
Akkor tátott szájjal bambult ki a kis gombócfejéből.
Szóval bevonultunk négyesben, és fel
voltunk készülve a hosszas várakozásra, mert nem volt időpontunk. De
csodák csodája, éppen mire megettük a büfében vásárolt életmentő sonkás
szendvincsünket, addigra Milán elaludt, és sorra is kerültünk.
Milánt felébresztettük, hatalmas
szemeivel csodálkozva nézett körbe, gondolom átfutott az agyán, hogy
ezek már megint hová hoztak, és miért nem hagynak aludni, de szerencsére
nem sírt, így gyorsan lefotóztuk.
Ő volt könnyebb eset, mert Matyika pedig
hozta a szokásos zavarban vagyok stílusát, és nem volt hajlandó levenni
a szemét a cipője orráról. Csak amikor már a fél iroda csiripelte neki
kézzel-lábbal integetve, hogy "hahó ide nézz!!!", na akkor
fölpillantott. Gyakorlott kezeknek köszönhetően sikerült elcsípni az a
tizedmásodpercet, amikor a kamerába nézett, így készült róla egy, a
múltkorihoz igen hasonló bamba fotó, de legalább nem hazudtolta meg
önmagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése