A Vezúv megmászása után, tekintettel a dögmelegre, újra a víz felé
vettük az irányt, ezúttal Sorrentoba mentünk, ami Dél-Olaszország
felkapott és elismert üdülőhelye. A város nagyon magával ragad,
telistele szűk kis utcácskákkal, éttermekkel, sok-sok virággal, és
emberrel. Városnézésre nem nagyon szántunk időt, inkább rögtön a part
felé vettük az irányt, amit meg is találtunk egy hatalmas szikla
tövében. A szikla tetejéről gyönyörű volt a kilátás, legszívesebben
letelepedtem volna egy padra és csak néztem volna, örökké.
De miután Matyi kiszúrta a nagy vizet, nem volt mese, menni kellett.
Szerencsére nem lépcsőn kellett lemenni, hanem volt rendes lejáró. Gyors
átöltözés után Matyi a habokba vetette magát, pancsolta a vizet,
gyűjtötte a rajongókat. Két olasz kislány teljesen rászállt, az apjának
kellett megvédenie, nincs hozzászokva az ilyen erős
tetszésnyilvánításhoz idegenek részéről, na. De nagyon aranyos volt,
annyira élvezte a fürdést. Aztán mikor már vacogott, kiparancsoltam, és
akkor jött csak a MAtyikánaán, a kavicsos part. Először telehordta a
törölközőt kavicsokkal, majd a szebbeket a kezembe gyűjtötte, majd
egyszerűen csak söpörte maga körül, a hátamögé pakolta, a fejére szórta,
és amit még csak ki tudott találni.
Utolsó napunkon reggel borús ég fogadott bennünket, így egy
kastélylátogatást iktattunk be, Caserta városában. A Nápolytól 27 km-re
lévő kisváros Európa egyik legnagyobb Bourbon-kastélyával büszkélkedhet,
méretei állítólag Versailles-i kastélyét is meghaladják, belső pompája,
és kertje viszont mindenképpen párhuzamba állítható vele. Matyi az első
kastélylátogatását is álomföldön indította, szerencsére, így
bemehettünk babakocsival, ami egyébként nem lett volna szabad. Félúton
már Mátyáskirály is felébredt, és először kómásan nézegette a körülötte
lévő fényűzést, majd hangos kurjongatásokkal üdvözölt minden újabb
termet, élvezve a hatalmas belső teret ami jól visszhangzott. A
kastélykertben aztán megfuttattuk Őkelmét, tetszett neki a hosszú
egyenes út, a lovaskocsik, a halastóban úszkáló halak, amikhez be is
akart mászni.
Dolgunk végeztével hazamentünk, hisz még csomagolni kellett. Éjjel
hatalmas viharra ébredtünk, Matyit kivéve, ő békésen aludt. Félelmetes
volt, és még abba is belegondoltam, hogy mi lesz így a másnapi
repülőutunkkal, és persze alig tudtam visszaaludni.
Szerencsére minden rendben volt, késés nélkül, és gond nélkül hazajutottunk, az itthoni esőbe.
Megj: a képszerkesztőt Cuckától vettem, és tényleg jó, egyszerű és gyors, nekem is bejött:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése