Első napok Nápolyban

Vasárnap reggel hajnalban (4kor) kipattantunk az ágyból, Máté kicsit később, őt már csak akkor költöttem, amikor már minden készen volt, csak az ajtót kellett csukni. Szegény nem értette mi ez a nagy nyüzsgés, miért nem aludhat, picit sírt is, de hamar feledte bánatát, amikor becuccoltunk a taxiba.A reptérre érve még alaposan megszemlélt mindent, majd indulás után szinte rögtön álomba zuhant, szerintem még az utazómagasságot sem értük el. (persze megint a tranzitbuszon sikerült teleraknia a pelusát a reggeli terméssel).

 

Budapest reggel, felülről:

 

 

Az úton végig aludt, csak leszállás után ébredt fel, gondolom a szikrázó napsütés ébresztette fel.

Nápolyba érkezvén a busz egy tisztának nem mondható téren rakott le minket. Első megdöbbenésünet leküzdve a szállodánk felé vettük az irányt, és boldogan léptünk be a hűs, és tiszta hallba. Matyi ekkor már elemében volt, vidám mászott volna fel a dohányzóasztalra, pakolta volna le a párnákat a kanapáról, míg mi a koránkeléstől és az utazástól elcsigázottan alig vártuk, hogy vízszintesbe helyezzük magunkat. A hely felfedezése a szobában folytatódott, Matyinak esze ágában sem volt pihenni, rohangált fel-alá, mindent megvizsgált, szerencsére ebben nem kellett neki segítség, így mi csak az ágyról követtük a felfedező túráját. Aztán gondoltunk egy nagyot, és elhatároztuk, hogy felderítjük a terepet. Elsőre sikerült kiválasztanunk Nápoly legszemetesebb, legpiszkosabb utcáját. A koszhoz nagyban hozzájárult az is, hogy a városban mindenhol felújítások és útlezárások vannak. De ahogy közeledtünk a turistáknak szánt övezet felé úgy lett az utcakép is szebb, tisztább, és a lelkünkbe újra béke költözött. 

A város egyébként valaha szebb időket is megélt már, sőt.. fényűző királyi élet volt itt, aminek a nyomai most is fellelhetőek. Csak hát az olasz mentalitásnak köszönhetően valamiért nem ápolták az ápolnivalókat, hagytak mindent lepusztulni. A város rehabilitációján nagyot dobott az 1994-es G8 csúcstalálkozó, amire igyekeztek renbeszedni a várost. A mostani nagy felújítások is részben ennek köszönhetőek, hisz idén nyáron újra ide érkeznek a G8-k. 

Szóval a történelmi belváros igazán szép, tengerparti sétánnyal, hajókkal,  terekkel,  várakkal, az öböllel, és a város fölé magasodó Vezúvval.

 

 

 

Naplementében:

 

 

 

 

Matyi hősként tűrte, hogy cipeljük végig a városon, ha fáradt volt békésen elaludt a babkocsijában, ilyenkor nem zavarta a forgatag, a zaj, a dudálás, a meleg, semmi. Ha ébren volt, akkor ő is nézelődött, felhívta minden kutyára a figyelmünket, ha olyan helyen jártuk, ami Matyibarát volt, akkor lábon jött. Bár a város nem épp gyerek és babakocsibarát. Sok a lépcső, legtöbb helyen macskakő van, rengeteg az autó, (az autós,gyalogos és tömegközlekedésről egy egész posztot lehetne írni, a lényeg, hogy mi pestiek egyáltalán ne panaszkodjunk) , az emberek nem figyelnek egymásra, mindenki csak megy a maga feje után. Ez azért volt furcsa, mert egyébként pedig nagyon segítőkészek voltak, bár nem igazán beszélnek angolul még azokon a helyeken sem, ahol egyébként azt gondolnánk, hogy igen, még a turista irodákban is szinte csak szavakat tudtak.  Matyi teljesen lenyűgözte az olaszokat ,köszöngettek neki, kérdezgettek róla, cimboráztak vele, nagyon közvetlenek voltak,Ő meg élvezte, ha kedve volt visszaintegetett. Valószínű tetszett nekik a kis fakó habteste, és a kis szöszi haja, az olasz gyerekek nem így néznek ki.

Két és fél nap alatt felfedeztük a város kötelező, és nem kötelező látnivalóit, igaz jó sokat gyalogoltunk, és eléggé elfáradtunk. De mivel nem akartunk Matyival sok időt a városi forgatagban tölteni, bele kellett húznunk. A  hátralévő napokat békésebb, csendesebb vizekre evezve töltöttük, hajózással, strandolással, kirándulással, de ezekről majd legközelebb. 

A képek feltöltésével még nem végeztem, a Matyis része a dolognak már készen van,  a nem Matyisok csak várososok, amit egy másik albumban gyűjtök, még folyamatban van. (igazából még alig kezdtem el). Itt majd látni lehet Nápoly szebbik arcát, mert tényleg nem csak szemét és kosz van ám itt:)