Duplán

Megjártuk a doktornénit, és Matyi gazdagabb lett 2 oltással, a 18 hóssal, és a Prevenarral.Nem volt egyszerű, mert már mérlegelni, és hosszatmérni sem akart.  Végül mindkettőt véghezvittük, súlya, 10125g, és nagyjából 81cm, ez nem biztos, mert ő maga akarta saját magát megmérni.k

Aztán már a sztetoszkópnál sírva fakadt, a fogait pedig egyáltalán nem akarta megmutatni. Ez egy kis elégtétellel töltött el, hogy nem csak nekem nem hagyja, hogy a szájában túrkálja, másnak sem. Eztán jött csak fekete leves, az oltások. Kicsit örültem, hogy végül egyben megkapta a kettőt, mert volt hogy vaciláltam, de így egy sírással letudtuk, még egyszer nem biztos, hogy kibírnám. Szegénykém ekkor már végképp el volt keseredve, és úgy kapaszkodott a nyakamba, mint még talán sosem, néha rámpislantva könnyes szemecskéjével segítségért könyörögve. Már én is majdnem sírtam, úgy sajnáltam. Aztán még jó sokáig kellett összebújni, hogy kicsit enyhüljön a bánat. Kint pont összefutottunk a védőnénivel, és azt mondta, teljesen normális, hogy így reagál Matyi. Csak mert mikor kicsi volt, sosem sírt, mért oltáskor sem, most pedig már a második alkalommal volt világvége. Szóval azt mondta, hogy 1 éves kor után minden gyerek hasonlóan reagál, mert már tudja, hogy valami történni fog, de még nem érti, hogy ami történik, az miért van, és lehet, hogy nem is fog fájni. Azt mondta, 2 éves kor táján kinövi majd. Hát nagyon remélem. 

Most várom a mellékhatásokat, állítólag magas láz lehet 1-2 napig, de ezen általában át is szokott esni, szóval ehhez már hozzá vagyunk szokva, de előfordulhat étvágytalanság is, amit mostanság nem hiszem, hogy észrevennék, mert amúgy sem egy zabagép, és a legjobb, az aluszékonyság, ami remélem beüt majd Matyinál, az ellen most nem nagyon tiltakoznék. 

Egyelőre kutya baj. Lóg a forgószéken, és pörgeti magát. Még szerencse, hogy feltalálja magát, mert az én fejfájásom viszont napok óta nem múlik, de most már aludni sem hagy. Én az időjárásra fogom. Aztán bármi lehet.