....A 21.század blogtársadalma mártírnak, szentnek,vagy hősnek kiáltana
ki, ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ebben a tévhitbe ringatta magát,
Nem, Nem vagyok egyik sem. Egyszerű, hétköznapi ember vagyok ám én,aki
mellett most kicsit elhaladnak az események, és ezt most egy kicsit
rosszul viselem. De kivel nem történt már meg hasonló?
Az, hogy sokat vagyunk egyedül Matyival, kétségkívül tény. DE!!!!!
Higgyétek el, nem olyan nagy ördöndősség ám ez, egyszerű megszokás és
szervezés kérdése, és mindenre marad idő. Látjátok, még blogolni is
tudok:)Persze rossz segítség nélkül. De a hétköznapjainkba már nem
hiányzik a külső segítség, a nagyszülők távolsága csak akkor nagyon
fájdalmas, ha valami extra dologra kéne bevonni őket, mondjuk mi
elmennénk valahová... de végülis van élet mozi és éjszakai bulik nélkül
is. És az hogy ez így lesz, azt tudtuk előre. Tudtuk, hogy többnyire
mindent magunknak kell megoldanunk, és ennek ellenére vállaltuk azt,
hogy családot szeretnénk, gyerekeket. Amit nem tudtunk akkor amikor
döntöttünk Matyiról az pont ez az olasz meló volt, aminek akkor még a
lehetősége sem merült fel, csak később, amikor már nem lehetett másképp
dönteni. Egyszerűen belesodródtunk, mert bíztunk valamiben, ami nem
valósult meg még azóta sem, mégpedig abban, hogy majd ki tudunk menni
mindnyájan. Ez addig, amíg hetente kell Ferinek utaznia
megvalósíthatatlan, mert 1 hete mindenképpen egyedül kéne lehúznom,
akkor meg már inkább itt, mint ott. Ha ezen a téren végre jutnánk
valahová, akkor nem lenne ennyire ködös a jövőképem, akkor egy percig
sem tétováznék, hogy jöjjön-e kistesó, amit egyébként mindennél jobban
szeretnék, és merészebb pillanataimban még ilyen szituban is vállalnám.
Egy szó mint száz..... Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje,
nekem most épp ez, és nem bántam volna, ha a kereszt mellé kapok még egy
kosár türelmet is, amit elég szűkösen osztogatott nekem a Mindenható.
De ez egy állapot, amit túl kell élni, egy feladat, amit meg kell
oldani. Bármelyikőtök meg tudná csinálni, ha úgy hozná az élet,
higgyétek el, még jobban is mint én,de nem kívánom senkinek hogy hasonló
helyzetbe kerüljön.
Szóval nem panaszkodom. Egyszrűen csak vannak napok, amik nehezebben
indulnak, mint a többi. De ha elindul, onnan aztán nincs megállás:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése