Alvásról és altatásról még mindig

Úgy tűnik ez az a téma, ami mindig előjön, újra és újra. Most megint elővettem, leporoltam és új módszert vezettem be. 

A baj, ill. probléma a kezdetetkben rejtőzködik, tudom fejétől bűzlik a hal, és akkor, ott nagyon elrontottam, és ebből a hibából azóta sem tudok igazán kikecmeregni, csak ideig-óráig. 

Történt ugyanis, hogy amikor Máté megszületett, és a kórházban mellém tolták a zsúrkocsijában, hogy most aztán itt a gyerek, te akartad, tied a felelősség, na ekkor én még nemigen tudtam meg sem mozdulni a félnapos hasi vágásommal. (császármetszés). A nővérektől nemigen várhattam segítséget, (erről akkoriban elég elkeseredetten írtam is), a szobába pedig nem engedtek be senkit a nyugalom érdekében. Így amikor nagy nehezen magam mellé vettem szoptatás céljából, és én magam is felkecmeregtem a majdnem hónaljig érő ágyra, dolgunk végeztével igencsak nem volt kedvem ahhoz, hogy visszafelé is elvégezzem eme műveletet, ehelyett békésen feküdtünk egymás mellett, összebújva. Csodálatos percek, órák voltak ezek, nem is cserélném el semmire. 

Akkor még nem sejtettem semmit.

Aztán itthon sem volt sokkal egyszerűbb a helyzet, a szoptatós fotelomból nehezen kecmeregtem ki még napokig, de nem is bántam, jó volt összesimulva lenni Vele,  érezni az illatát, hallgatni a szuszogását az akkor még alig 3 kilós kis csomagnak. 

Ez mind szép is volt, és lenne most is, csak azzal nem számoltam, hogy ez a kis csomag bizony nőni fog, gyarapodik, és egyre nehezebb lesz. És ahogy nőtt, úgy lett egyre terhesebb ez sz együtt alvás. Segítségre továbbra sem nagyon számíthattam, Feri sokat volt távol, amikor itthon volt, akkor is hamarabb dőlt ágyba, mint Máté. 

Voltak különböző próbálkozásaink, trükkjeink, hogy hogyan vegyük rá Matyit az egyedül alvásra. Eleinte jól bejött a cicin elalvás, és a kiságyba tevés. Ezt sokáig csináltuk, pontosan addig, amíg Őfelsége úgy nem döntött, hogy nem kér több cicit. Ez 8 hónapos korában volt. Ezután jött, a kis ringatás, kanapén összebújás, kiságyba tevés. Egy darabig működött. 

Pár hónapja, mondjuk 2, az a divat, hogy randalírozás közben, ami annyit tesz, hogy dobálja magát a kanapén ide-oda, és ugrál rajtunk, egyszer csak elalszik, és kiságybatevés.

Pár hete a kiságybatevés fázisnál mindig felébredt, és őrült hisztit csapott. Egyetlen gyógymód az volt, ha magunk mellé vettük az ágyba. Ez neki valószínű jó volt, mert reggelig aludt, nekünk viszont egyre kényelmetlenebb lett, mert Mátéa nagy ágy ellenére az egészet beteríti, ahány végtagja van, annyi felé áll, és legjobb keresztbefeküdve aludni. Szóval egyre kialvatlanabbul ébredtünk reggel, és egyre nagyobb hisztiket kaptunk este, amikor a kiságy kókuszmatracát érezte maga alatt. 

Ekkor gondoltam egy nagyot, és lehet, hogy régen meg kellett volna már tennem, de a mostani rendszer a következő:

Fürdés után még játék, aztán jön a randalírozás a kanapén, ez nem maradhat ki, és amikor már kellően fáradtnak tűnik, akkor beteszem a kiságyba, simi-simi, versmondás, ha muszáj, akkor tente baba, és nem is olyan hosszú idő múlva már alszik is, hajnalig. Ez most pár napja nyerő felállás. Tegnap Ferinek is sikerült elaltatnia míg én zuhanyoztam. Ő azt állítja 25-ször énekelte el az ingyom-bingyomot, de csak azért hogy a szöveget tökéletesítse, pont a végére lett jó. 

Hogy meddig lesz jó ez a rendszer nem tudom. De jó lenne, ha most már ennél maradnánk. Majd kiderül. Mindenesetre most örülünk minden nyugodtnak mondható éjszakának.