Ma végre eljött a várvavárt nap, amikorisvolt szerencsénk Mátéval
találkozni egy régi-régi virtuális ismerőssel, jobban mondva kettővel,
Tünemény Hunorral, és még tüneményebb Anyukájával. Aki ismeri őket,
tudja, hogy nem, egyáltalán nem túlzok. Első pillanattól olyan volt,
mintha nem is most találkoztunk volna először, mintha ezer éve ismernénk
egymást, ami valamennyire így is van, hála az internetnek, de azért ez
mégis más, mégis olyan valódi. Még mindig a hatásotok alatt vagyok,
köszönöm Nektek!
Hunor egy édes pofa, abszolút feltalálta magát a számára ismeretlen
környezetben, birtokba vett néhány Máté által rég elfeledett játékot,
míg Máté, rá éppen nem jellemző módon, de az utóbbi két nappban ilyen,
csak távolról szemlélte, hol bizalmatlanul, hogy barátságosan. Készült
ugyan néhány kép, de egyik sem az Igazi, azért ideteszek néhányat, és
remélem Cucka jobban el tudta kapni a pillanatot.
Az egér és a zsinórja Hunornak is nagyon bejött:
Máté tisztes távolságból szemléli az eseményeket:
Aztán megkaparintotta Hunor kacsáját, és mintha Hunor rossz szemmel nézné e tettét:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése