Az elmaradt kilencedik

Bár már egy hete betöltötte Máté a kilencediket, de csak most jut időm megemlékezni az elmúlt hónapról. (igazából most sincs, de annyi minden történt, hogy muszáj leírni).

Talán az egyik legmozgalmasabb hónapon vagyunk túl. Nem emlékszem ezideáig ennyi mindenben mutatott volna ennyire látványos fejlődést Mátéfőnök. Kezdve ott, hogy nemhogy felállt, és büszkén feszített az ágy mellett, de most már  stabilan áll, nem remeg keze-lába, sőt fél kézzel kapaszkodik, a másikkal magyaráz, de előfordul most már az is, hogy ha nem fogom akkor néhány másodpercig egyedül is megáll. Ilyenkor nagyon aranyos, mert kiül az arcára a csodálkozás, és irtó büszke magára. Az ágy mellett már lazán végigsétál, persze kellő motivációval, ami sosem szándékos, egyáltalán nem akarom, hogy korábban kezdjen el valamit csinálni, mint ahogy az neki jó lenne, csak egy ottfelejtett telefonért, vagy távirányítóért bármire képes, még odamenni is, lábon.  

Új szokása, hogy feláll, és táncikál, ilyenkor rugózgat a lábával és forgatja a vállait, közben énekel, vagy üdvrivalog (nem tudom ez hogy lenne helyes), ami nála azt jelenti, hogy fél kezét a magasba tartva azt kiáltja hej.

Beszédkészsége most már mindent felülmúl, amikor olyanja van folyamatosan jár a szája, beszél a játékaihoz, utánoz hangokat, például  berreg mint a motor, vagy csattog mint a lovak., vagy hörög, morog. Ide veszem még azt is hogy grimaszol. Kinyújtja a nyelvét, és kinyújtva félrecsapja mint a kutyusok, csücsörít, felhúzott orral szuszog, nagyon aranyos. Nem tudom hogy ezeket kitől és honnan leste el, mert én nem emlékszem rá, hogy nyújtogattam volna a nyelvemet, szerintem a nagypapa kutyája a bűnös. 

Játék: Van amikor teljesen egyedül szépen eljátszik a játékaival. Beszél hozzájuk, a legújabb, hogy maga elé dobja őket és utánuk nyargal, és már többször is láttam, hogy szabályosan tologatja a kisautót. De van amikor bármi játékot teszek elé, nem kel neki, mert minden más sokkal szórakoztatóbb, a távirányító, az egér, a webkamera és a mikrofon kábelje, a kézkrémes tubus, a papírdobozok, a szemeteskuka és ami benne van, a papucsok, szóval minden ami a kezébe kerül valahogy és nem neki való az érdekli. 

Táplálkozás: Azért nem hozzátáplálást írok, mert tulajdonképpen már nem beszélhetek erről, Máté teljesen magától leszokott a napközbeni szopizásról. Egyszer kap/kér tejet egy nap, reggel fél 6-6 körül. 9 körül gyümölcsöt kap, most már egy kis joghurttal keverve. 12kor ebéd, főzelék hússal, vagy most már kaphat csirkemájat (ezt egy kicsit fenntartással kezelem), és most már kaphatja a főtt tojás sárgáját is feltétként. Nem panaszkodhatom, Máté mindent megeszik, és egyre nagyobb adagokat tesz magáévá. Févörit a paradicsomos krumpli, ebből bármennyit le tudja tolni, ha nem intenék neki stoppot. A krumpli mellett most már rizst és durum tésztát is használhatok sűrítőnek, eddig még csak a rizst próbáltuk, nem ellenkezett. Desszertként és unaloműzőként a babapiskóta és a kölesgolyó a sláger.  Délután fél 4 körül uzsonna, leginkább gyümölcs és egy kis piskóta, vacsi 7kor tejpép, és ha maradt a délutáni gyümölcsből azt belekeverem.

És a végére hagytam a nagy mumusunkat a fogakat. Küzdünk velünk, illetve Máté küzd, én pedig lelkesen asszisztálok. Az alsó kettő ugye már régen kint van, a felső kettővel viszont már régen szenved, most végre valahára talán kibújnak, már mind a kettőnek látszik a csücske, de igazán még nem törte át az ínyét. Persze ez rányomja az éjszakáinkra a bélyegét, de Máté egy hős, én kevésbé.