Ami tegnap volt. De mivel utaztunk haza, és egyébként sem vagyunk
olyan névnapot nagyon megünneplős család, így nem volt nagy ünnepség.
Persze sokszor megemlítettük, hogy ma az Ő napja van, és kapott is egy
sütifaló csigát tőlünk. Nagyon édes volt, mert nem volt ott amikor
vettük, otthon maradt anyuval meg a tesómmal. És amikor megjöttünk és a
hónom alatt kiszúrta a csigát, akkor szabályosan felragyogott a szeme,
és ujjongott. Onnantól kezdve én nem léteztem többé a világon, csak a
csiga. Persze a lényegét még nem igazán vágja, de rajta van az ügyön.
Egyelőre alaposan megszemléli szemmel és szájjal az összes alkatrészét,
és együtt dobjuk a helyére. Aztán kap majd egy csomó téli cuccot, ami
ugye gyerekfejjel nem ajándék, de felnőtt fejjel már az.
A képen Máté elolvassa a Júlia nénitől kapott névnapi üdvözlőlapot:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése