Alvamászó

Máté alvamászó lett. Ami az alvajáró szinonímája az Ő esetében. Éjszaka megint nyugtalan volt, és mint pár hete, megint csak az összebújva alvás hozott neki vigaszt egyedül, az is csak átmenetileg. Egyszer viszont ütemes koppanásokra ébredtünk és mint kiderült Máté kettőnk között négykézláb állt az ágyban, egészen fennt az ágy hátsó támlájánál, és verte bele a fejét. Persze sírt  közben, de nem olyan igazi sírással, és mindeközben még aludt is. Hogy miért verte éjszaka a fejét a falba (úgymond) sosem fog kiderülni, lehet, hogy álmodott valamit és azért, bár nem tudom, hogy egy kilenc hónapos mit tud olyar álmodni, ami miatt még álmában is a falba kelljen verni a fejét. Lehet, hgoy az járt a fejében, hogy"Úristen, ezek a szüleim?" . Mindenesetre mókás volt.

Téliesítettünk

A  hónap első itthon töltött hétvégéjét arra szántuk, hogy a közelgő télre felkészüljünk. Leginkább Máté, mivel neki egyáltalán nem volt semmi meleg cucca, mert hát ugye tavalyról nem hordhat semmit, mert Ő már kisfiú és nem csecsemő. Szóval nyakunkba vettük a várost, ésmeglátogattunk néhány jól bevállt helyet, és vettünk pár meleg ruhát Manófőnöknek, sapka sállal, sapka kesztyűvel, pulóver, meleg zokni, ilyesmi. Kell még majd egy csomó minden, úgymint télikabát, téli nadrág, de ez azt hizsem még ráér, nehogy idejekorán kinőjje, és nincs még anniyra hideg, a kapucnis kardigánjaiban meg az orkán mellényében most kihúzza egy darabig. Máté most jobban viselte a vásárlást, mint ahogy szokta, mondjuk én ezt annak tudom be, hogy nem kényszerítettük babakocsiba, amit utál, hanem ahol lehetett ott a bevásárlókocsi ülésében trónolt, egyébként pedig Feri kenguruzta. Ezt mind a ketten módfelett élvezik amúgy. 

Aztán itthon is kicseréltük a paplanjainkat melegebbre, és a pulóverek is lekerültek a felső polcról, és elraktuk a papucsokat és a szandálokat. Tallán erre már az ideén nem lesz szükség. 

Míg én főztem, Matyi segítségével, addig Feri a kertet téliesítette. 

És vettünk egy szőnyeget a konyhába, bár ellenkezik az elveimmel, mert szerintem a konyhában csak macera van a szőnyeggel, és a sima kő sokkal egyszerűebben tisztítható, de Máté miatt muszáj volt, aki örökké ott sertepertél a lábam alatt, és engem meg a frász kerülget, hogy a hideg kövön ücsörög. És hát mit nekem elvek, nem ez volt az első elvem, amit feladtam máté miatt, és azt hiszem nem is az utolsó. 

Összességében nagyon jó hétvégét zártunk a sok elmaradt teendő mellett sokat játszottunk Matyival, vagy pedig csak gyönyörködtünk benne, ahogy Ő játszott. És megnéztünk két filmet is a tv-ben, amire már régen volt példa, a Miss Marple-t és a Lány gyönygy fülbevalóban címűt, mondjuk elég nyugdíjjas filmek voltak, de mégiscsak film, és inkább ez, mint valami akciós-lövöldözős.  

A sors fintora

... hogy amikor nincs internetem, na akkor ezer dolog van, amit leírnék, de amikor végre megint van, akkor már nem jutnak eszembe mik is voltak azok, amik pedig eszembe jutnak azok így utólag már nem is annyira érdekesek, hogy leírjam. 

De:

Voltunk doktornéninél mázsáláson. Hivatalosan 7850g és 68 cm Máté. Szerintem a súlya nagyjából ennyi, bár épp teli pocakkal mentünk, hogy ne legyen probléma, a hossza szerintem nagyobb, legalább 70 cm, de mindegy, ez a hivatalos és kész. Máté a rendelőben kikezdett egy 2 évessel, és annak anyukájával illetve védőnénijével. Szerintem a kislány két copfja ragadta magával, mert mindenképpen át akart mászni hozzá a szomszédos pelenkázóra, hogy jól meghúzgálja azt. Persze nem engedtem. Látszólag beletörődött, és ekkor kezdett kokettálni az anyukával és a védőnénivel. Vigyázállásba vágta magát egy szál pelusban, mutatva izmos felsőtestét, és egyik kezét a magasba tartva nagyokat kiáltott, hogy hej, meg hé. Ez a póz egyébként mindennapos nála, és irtó vicces, amikor csinálja. Szóval így próbálta felhívni magára a figyelmet, mit ne mondjak sikerrel, és nyomatékosításképpen még dobbantott is egyet-egyet a lábával. Aztán bent a doktornéninél már nem volt olyan hejde nagylegény, pedig eddig nem volt sosem gond vele, de most szerintem megorrolt a doktornénire amiért a múltkor amikor beteg volt nem ő látta el, mert szabadságon volt, hanem az a zord bácsi, aki mellesleg nekem sokkal-sokkal szimpatikusabb volt.  Szóval egy kis nyűgösködéssel fogadta a sztetoszkópot, de aztán megbékélt, majd legközelebb csak akkor lett megint durcás, amikor nem rámolhatta szét a kartonos kupacot, ami az asztalon feküdt. De így legalább megmutatta a doktornéninek, hogy márpedig anya nem lódít, amikor azt állítja, hogy egy izgó-mozgó, felálló, kúszó-mászó, rosszcsontról beszél, akit Máténak hívnak.

Doktornéni mondott pár szót a hozzátáplálásról is, ami persze megint csak félig-meddig fedte azt, amit alig egy hete a védőnővel megbeszéltünk, de ezzel már nem is foglalkozom, mert kezdetektől fogva a védőnő irányelvei szerint haladok, és csalódás eddig még nem ért, eztán sem fogok másként tenni.

Mérgelődöm

2 napig nem volt internet. Elvileg a Feri cége fizeti amolyan juttatásként, és hogy tudjon itthonról is dolgozni. Upc szerint az utolsó két számla nem volt kiegyenlítve. Ezért lekapcsolták. Na de nem kellett volna valami figyelmeztetést küldeni, hogy ejnye-bejnye, ha nem fizetsz kikapcsoljuk? Szerintem kellett volna. Pontosan nem tudom , mi volt a baj, mert a cég állítólag fizetett, mindenesetre elküldtek valami papírokat és ma reggelre lett net. 

A másik. Nálunk két lakásra van 1 kuka, amit ha Feri itthon van, akkor Ő tesz ki reggel mikor megy dolgozni, minden csütörtökön, és nagy valószínűséggel én hozok be, amikor arra járok. Ha nincs itthon Feri akkor ki is meg be is én hozom, gyerekkel az ölemben.  Ma sem volt ez másképp, ráadásul esőben. Szóval nagyon pipa vagyok. Pedig már többször beszéltünk erről a szomszéddal. Legszívesebben nem tettem volna ki, hadd árassza el őt is a szemét, de akkor magammal is kicseszek, mert én sem tudom az elkövetkező héten hová tenni a mi szemetünket.

Na mindegy! Nincs jó napom:(

Az első névnap

Ami tegnap volt. De mivel utaztunk haza, és egyébként sem vagyunk olyan névnapot nagyon megünneplős család, így nem volt nagy ünnepség. Persze sokszor megemlítettük, hogy ma  az Ő napja van, és kapott is egy sütifaló csigát tőlünk. Nagyon édes volt, mert nem volt ott amikor vettük, otthon maradt anyuval meg a tesómmal. És amikor megjöttünk és a hónom alatt kiszúrta a csigát, akkor szabályosan felragyogott a szeme, és ujjongott. Onnantól kezdve én nem léteztem többé a világon, csak a csiga. Persze a lényegét még nem igazán vágja, de rajta van az ügyön. Egyelőre alaposan megszemléli szemmel és szájjal az összes alkatrészét, és együtt dobjuk a helyére. Aztán kap majd egy csomó téli cuccot, ami ugye gyerekfejjel nem ajándék, de felnőtt fejjel már az.

A képen Máté elolvassa a Júlia nénitől kapott névnapi üdvözlőlapot:

Az elmaradt kilencedik

Bár már egy hete betöltötte Máté a kilencediket, de csak most jut időm megemlékezni az elmúlt hónapról. (igazából most sincs, de annyi minden történt, hogy muszáj leírni).

Talán az egyik legmozgalmasabb hónapon vagyunk túl. Nem emlékszem ezideáig ennyi mindenben mutatott volna ennyire látványos fejlődést Mátéfőnök. Kezdve ott, hogy nemhogy felállt, és büszkén feszített az ágy mellett, de most már  stabilan áll, nem remeg keze-lába, sőt fél kézzel kapaszkodik, a másikkal magyaráz, de előfordul most már az is, hogy ha nem fogom akkor néhány másodpercig egyedül is megáll. Ilyenkor nagyon aranyos, mert kiül az arcára a csodálkozás, és irtó büszke magára. Az ágy mellett már lazán végigsétál, persze kellő motivációval, ami sosem szándékos, egyáltalán nem akarom, hogy korábban kezdjen el valamit csinálni, mint ahogy az neki jó lenne, csak egy ottfelejtett telefonért, vagy távirányítóért bármire képes, még odamenni is, lábon.  

Új szokása, hogy feláll, és táncikál, ilyenkor rugózgat a lábával és forgatja a vállait, közben énekel, vagy üdvrivalog (nem tudom ez hogy lenne helyes), ami nála azt jelenti, hogy fél kezét a magasba tartva azt kiáltja hej.

Beszédkészsége most már mindent felülmúl, amikor olyanja van folyamatosan jár a szája, beszél a játékaihoz, utánoz hangokat, például  berreg mint a motor, vagy csattog mint a lovak., vagy hörög, morog. Ide veszem még azt is hogy grimaszol. Kinyújtja a nyelvét, és kinyújtva félrecsapja mint a kutyusok, csücsörít, felhúzott orral szuszog, nagyon aranyos. Nem tudom hogy ezeket kitől és honnan leste el, mert én nem emlékszem rá, hogy nyújtogattam volna a nyelvemet, szerintem a nagypapa kutyája a bűnös. 

Játék: Van amikor teljesen egyedül szépen eljátszik a játékaival. Beszél hozzájuk, a legújabb, hogy maga elé dobja őket és utánuk nyargal, és már többször is láttam, hogy szabályosan tologatja a kisautót. De van amikor bármi játékot teszek elé, nem kel neki, mert minden más sokkal szórakoztatóbb, a távirányító, az egér, a webkamera és a mikrofon kábelje, a kézkrémes tubus, a papírdobozok, a szemeteskuka és ami benne van, a papucsok, szóval minden ami a kezébe kerül valahogy és nem neki való az érdekli. 

Táplálkozás: Azért nem hozzátáplálást írok, mert tulajdonképpen már nem beszélhetek erről, Máté teljesen magától leszokott a napközbeni szopizásról. Egyszer kap/kér tejet egy nap, reggel fél 6-6 körül. 9 körül gyümölcsöt kap, most már egy kis joghurttal keverve. 12kor ebéd, főzelék hússal, vagy most már kaphat csirkemájat (ezt egy kicsit fenntartással kezelem), és most már kaphatja a főtt tojás sárgáját is feltétként. Nem panaszkodhatom, Máté mindent megeszik, és egyre nagyobb adagokat tesz magáévá. Févörit a paradicsomos krumpli, ebből bármennyit le tudja tolni, ha nem intenék neki stoppot. A krumpli mellett most már rizst és durum tésztát is használhatok sűrítőnek, eddig még csak a rizst próbáltuk, nem ellenkezett. Desszertként és unaloműzőként a babapiskóta és a kölesgolyó a sláger.  Délután fél 4 körül uzsonna, leginkább gyümölcs és egy kis piskóta, vacsi 7kor tejpép, és ha maradt a délutáni gyümölcsből azt belekeverem.

És a végére hagytam a nagy mumusunkat a fogakat. Küzdünk velünk, illetve Máté küzd, én pedig lelkesen asszisztálok. Az alsó kettő ugye már régen kint van, a felső kettővel viszont már régen szenved, most végre valahára talán kibújnak, már mind a kettőnek látszik a csücske, de igazán még nem törte át az ínyét. Persze ez rányomja az éjszakáinkra a bélyegét, de Máté egy hős, én kevésbé.

Éjszakáink

Már amennyire lehet a mi esetünkben éjszakáról beszélni. Máté erőteljesen rákapcsolt a fogzásra, de mivel napközben erre egyáltalán nincs idő, így éjszaka műveli ezt a mindkettőnk számára fájdalmas műveletet. A dolog ott kezdődik, hogy egyáltalán nem tudom a helyére tenni, csak velem hajlandó aludni, egy ágyban összebújva, lehetőleg egy takaró alá fúzionálva magunkat, hogy még teljesebb legyen az együttlét. Az egyik kezét mindenképpen fognom kell, és amennyire csak lehet az arcunkat is össze kell tenni, de minimum követelmény, hogy az orrunk összeérjen. Hát így alszunk mi, már jó pár napja. Jobban mondva így alszik egyszem fogzó gyermekem. Merthogy ebben a pózban felnőtt ember nem hiszem, hogy aludni tudna, én sem. De bármit módosítok a pozíción, hogy egy kicsit nekem is jó legyen, micsoda önzés ez kérem szépen, na akkor jön el a világvége, és a fiatalember éktelen üvöltéssel adja tudtomra, hogy megszegtem az írtalan szabályokat. Íly módon Ő valamelyest kipihenve ébred (még így is kb. 10szer riad fel álmából, de egy kis tea és simi, esetleg extra összebújás ölben mindig segít) én pedig meggyötörve, zsibbattan, és reményekkel telve, hogy hátha az új nap változást hoz. Ahogy mondani szokás, a remény hal meg utoljára!

Bezárva

Két napja zuhog az eső. És rohadt hideg van. Máté már két hosszúujjúban nyomja a napot, de még így is hideg az orra. Csak abban bízom, hogy meg nem állna egy percre sem, így talán nem fázik meg. Mára már megszokta a hideget, de az elmúlt két napban teljesen használhatatlan volt, annyira szenvedett. Mindig csak ölben akart lenni, ráadásul csak az enyémben, pedig anyu szívesen hurcolászná ölben is ha kell. De ma már jókedvű volt, és egyedül indult felfedező körútra a lakásban. Persze időnként leült, megpihent és visszanézett, hogy megvagyok-e még. Néha bedob egy-egy kölesgolyót, mindig talál valahol, mert olyan mint egy kiskutya aki eldugja a csontját. Persze jól összenyálazva dugja el, hogy jól odatapadjon és ne guruljon el.  És fecseg. Megállás nélkül. mamama, bababa, ebbebe, dadada, néha mond olyat, mintha anya lenne, és persze az addide a legnagyobb sláger. Mindenhol feláll, már nem kell neki igazi kapaszkodó, a fal mellett is megy neki. És mint egy kisegér, minden kis lyukba bemászik. Szóval be vagyunk ugyan zárva a lakásba, de egy cseppet sem unatkozunk. Mondjuk Máté nélkül biztos egy bögre teával, meleg pléddel betakarózva, egy fotelbe kuporodva egy jó könyvvel telne el a napom, és akkor sem unatkoznék.

Pénteken

A múlt héten adtunk a szórakozásnak és a védőnő látogatása után felkerekedtünk és meglátogattuk egy kolleganőmet és az éppen 1 éves kisfiát. Régóta terveztük már hogy megyünk, de valahogy a nyár olyan gyorsan eltelt, és hol mi nem voltunk itthon, hol ők.  Kismamaságunk egy részét egymás melletti széken éltük meg, és ahogy a helyzet a munkahelyünkön áll egyikünk sem nagyon vágyik vissza, ők is egy másodikban gondolkodnak, ahogy mi. Ahogy mi, még ők is csak gondolkodnak.

Szóval felpattantunk a buszra, kicsit izgultam a 7-es vonalán mindig nagy a tömeg, és nem tudtam Máté hogy fogja ezt elviselni, de szerencsére nem volt semmi gond, sőt, a végére el is aludt.

A délutánunk nagyon jól telt, a két gyerek közül Dávid volt az aktívabb, de ő már járni tanul, ill. már jár is, és bőszen gyakorolja felemelt kézzel. Máté álmából felébredve csak felderítette a terepet, majd egyre bátrabban jött-ment, utánozta Dávidot. Aranyosak voltak. Végül már Máté hangja is megjött, és nagyban magyarázott.

Aztán Feri bejött értünk munkából és együtt mentünk haza, illetve hazavittek minket autóval. Máté beleülhetett Dávidka ülésébe, és azt kell mondjam nagyon jó kis ülés, teljesen beleszerettem. Rá is fogok keresni a neten, ha lesz időm. Amiből mostanában egyre kevesebb van, mert Mátét egy negyed pillanatra sem lehet egyedül hagyni, mert amint távolodni lát éktelen zokogásban tör ki. Nem tudom miért lett ez most nála így, de már egy hete ilyen anyás. Remélem hamar túl lesz ezen a korszakán, mert így elég nehéz vele létezni.

A héten újra nagyszülőzünk. Ha az időjárás úgy engedi itt is lesz egy babás találkozónk. Egyelőre hideg van, és zuhog az eső. Lehet emiatt is nyűgösebb most Máté, meg persze a fogak. Felül most már egyszerre jön a két első. Biztos nem kellemes.

Íme a két kisfickó:

Ez a nap más

A házassági évfordulón kívül van még egy nap a naptárban, ami a MI napunk, és az a mai. Igazából tarthatnánk a november 5-ét is, vagy a március márnemtudomhányadikát, amikor először, illetve másodszor kötöttünk ki egymás karjaiban egy egyetemi buli kapcsán, de akkor lett belőle semmi,először az én, másodszor az Ő akaratából. Aztán volt mosolyszünet, és egy hosszú nyár, és amikor visszatértünk az új tanév kezdetére, akkor végérvényesen egymás mellett kötöttünk ki, és nem volt többé visszaút. Ennek immáron 9 éve, Feri szerint ennyit gyilkosságért adnak, de hát mit tegyünk vicces ember az én emberem.

Ezért (is) szeretem még mindig!

Ilyenkor eszembe jutnak a sétáink a jéghideg veszprémi éjszakában, a hóba rajzolt minta a könyvtár előtt, amit igyekeztünk nem összetaposni.  A mézes teák, amikor betegen készültem a szerves kémia vizsgámra. A harmadik hőtanvizsgám, ami ha Ő nem tartja bennem a lelket nem lett volna meg. Az első születésnapi ajándékom, amit azóta is őrzök. És még egy csomó minden.

Egy kicsit sztárnak érzeztem magam

Nem igazán szoktam időt fordítani az ilyen játékokra, de ez annyira a hajdanvolt  fiatalkoromat jutatta eszembe, amikor még lelkes Ifjúsági Magazin és Bravo olvasó voltam, és ezekben a lapokban voltak mindig ilyen kérdések feltéve az éppen aktuális tinibálványoknak, sztároknak. Amíg kitöltöttem egy kicsit én is sztárnak képzeltem magamat. Aztán visszacsöppentem a valóságba....
mégpedig úgy, hogy Máté épp beleharapott a lábujjamba.

Kedvenc:

• Étel: mindenevő vagyok, de talán a mediterrán konyha a best. De szeretek új dolgokat kipróbálni, megkóstolni.
• Ital: Coca-Cola
• Alhohol: száraz borok, de füstös pubokban a sör is lecsúszik
• Szín: narancs, piros, fekete, nem ebben a sorrendben
• Együttes: hangulatfüggő, jöhet U2 (talán ez a legeslegjobban), Depesche Mode, Tankcsapda, de imádom Szekeres Adrienn-t, Madonna-t, Eros Ramazotti-t, Eric Clapton-t, Norah Jones-t, hú és még sorolhatnám….
• Színész: Jean Reno, Jack Nickolson, Woody Allan, Kulka János
• Színésznő: Meryl Strepp, Eszenyi Enikő
• Film: Love Actually és a fent említettek bármelyik filmjét szívesen nézem.
• Szám: 8

Hiszel-e:

• Horoszkópban: általában nem, de egy időben mindig elolvastam
• Istenben: igen
• Túlvilágban: csak remélem, hogy nem ez a vég…
• Földön kívűliekben: teljesen biztos vagyok benne, hogy nem vagyunk egyedül.
• Magadban: igyekszem…., egyre jobban megy.

Mit gondolsz róla?

• Álmok: előfordult, hogy valóra vált, ezért hiszek bennük
• Szerelem: holtomiglan-holtodiglan
• Élet: kell hogy legyen értelme, különben miért lennék itt?
• Halál: Nyugalomban, békességben az otthonomban szeretném fogadni egyszer, nagyon soká.
• Dohányzás: szép idők voltak azok.., hajaj
• Káromkodás: nem szeretem, de gondolatban néha elmorzsolgatok magamban néhány kedveset, és elszámolok 10-ig, 20-ig… sokáig.
  

Egyik-másik:

• Vanlia-csoki: csoki
• Sör-bor: bor
• Szárazföld-tenger: egyértelműen  tenger
• Fekete-fehér: Hold
• Állat-ember: ember
• Rend-rendetlenség: Létezik rend gyerek mellett? Mert akkor rend! Egyébként rendetlenség.

Közösség:

• Szeretsz vásárolni: ruhát magamnak nem, bármi mást bárki másnak bármikor.
• Szeretsz emberekkel találkozni: igen
• Szeretsz otthon lenni: igen
• Hogy jössz ki a környezeteddel: alapvetően konfliktuskerülő vagyok, de ha kiborul a bili, akkor nagyon kiborul.
• Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat: nincs legjobb barátom, mindegyiket egyformán szeretem, mindegyiket másért, de a legjobb barátaimat az utóbbi 10 évben ismertem meg.
• Szeretsz középpontban lenni : attól függ.., ha azért vagyok ott mert nyilvános helyen üvölt a gyerekem mint a sakál, akkor nem. Egyébként ki nem?
• Szereted, ha boldog emberek vesznek körül: igen, akkor én is feltöltődöm.
• És ha szomorúak: akkor én próbálom meg feltölteni őket.
• Milyennek tartanak a többiek: na erre én is kíváncsi vagyok. 

Előfordult már hogy:

• Ültél repülőn : igen, legszívesebben mindenhová azzal mennék.
• Voltál külföldön: igen
• Sírtál mások előtt: előfordult már
• Másztál fára: igen, cseresznye- és meggyfára.
• Találkoztál már híres emberrel: igen
• Eltört egy csontod: még nem. Kopp-kopp.
• Be kellett feküdnöd kórházba: kétszer, abból egy a szülés volt. Nem vágyom vissza.
• Telefonbetyárkodtál: ó, hogyne
• Lógtál az iskolából: kövezzetek meg de én szerettem iskolába járni.
• Úsztál a tengerben: igen
• Voltál templomban: igen
• Fent maradtál egész éjszaka: igen, különböző okokból. Anno buli és tanulás, mostanában Máté.
• Táborban voltál: igen
• Gondolatban megöltél-e már valakit: nem
• Volt-e már autóbaleseted: nem
  

Egyéb:

• Jobb vagy balkezes vagy: jobb, de vannak dolgok amiben kétbalkezes vagyok
• Mi van az egérpadodon: egy kromatogram
• Mi van az ágyad alatt: be sem merek nézni, de vannak sejtéseim.
• Mitől félsz a legjobban: betegségektől, amiknek nem ismerjük a gyógymódját
• Mi jár most a fejedben: mennyire szeretem!
• Vannak háziállataid: a pókok, a molylepkék és a porcicák annak számítanak?
• Leggyakrabban használt szavak: Korábban: Tessék, Analitika, Papp Bea!  Most: Máté, ne vedd a szádba, gyere vissza! (ja, és engedd el a hajam!)

Múlt:

• Akit a legjobban hiányolsz: néhány jóbarát, akiktől elsodort az élet.
• Amit a legjobban hiányolsz: átaludt éjszaka (és egy átmulatott is rámférne már)
• Életed legszebb időszaka: az általános iskolát leszámítva mindegyik szép volt
• Életed legrosszabb időszaka: csak a szépre emlékezem
• Ha visszamehetnél az időben, hova mennél: nem mennék nagyon messzire, hisz internetfüggő vagyok.
• Egy dolog, amit megbántál: ha akaratomon kívül bántok meg szívemnek kedves embereket.
• Mi akartál lenni, ha nagy leszel: hát nem az ami vagyok…, kislányként fodrász és ovónéni. Aztán orvos. Vegyészmérnök lettem.  

Jövő:

• Állás: elvileg van, de hogy lesz-e? Szeretek dolgozni, szeretem a munkámat, de a mai cégek nem igazán szeretik a gyermekes nőket alkalmazni.
• Házasság: hiszek benne, nem csak papír.
• Gyerekek: legalább kettőt szeretnék, de egy kislányt mindenképpen.
• Fiad neve: Máté Ferenc
• Lányod neve: ha évekkel ezelőtt született volna Anna lenne, ha tavaly, akkor Eszter, de hogy mi lesz valójában azt nem tudom.
• Hol fogsz lakni: remélem egyszer a tengerparton egy kis bungalóban, és lesz egy motorkölcsönzőnk.
• Mit fogsz csinálni húsz év múlva: Nyilván dolgozni fogok, messze leszek még a nyugdíjkorhatártól… Szabadidőnkben utazunk a nagyvilágban, imádjuk a gyerekeinket és egymást!

Egy csodálatos nap csodálatos emberekkel

Ma végre eljött a várvavárt nap, amikorisvolt szerencsénk Mátéval találkozni egy régi-régi virtuális ismerőssel, jobban mondva kettővel, Tünemény Hunorral, és még tüneményebb Anyukájával. Aki ismeri őket, tudja, hogy nem, egyáltalán nem túlzok. Első pillanattól olyan volt, mintha nem is most találkoztunk volna először, mintha ezer éve ismernénk egymást, ami valamennyire így is van, hála az internetnek, de azért ez mégis más, mégis olyan valódi. Még mindig a hatásotok alatt vagyok, köszönöm Nektek!

Hunor egy édes pofa, abszolút feltalálta magát a számára ismeretlen környezetben, birtokba vett néhány Máté által rég elfeledett játékot, míg Máté, rá éppen nem jellemző módon, de az utóbbi két nappban ilyen, csak távolról szemlélte, hol bizalmatlanul, hogy barátságosan. Készült ugyan néhány kép, de egyik sem az Igazi, azért ideteszek néhányat, és remélem Cucka jobban el tudta kapni a pillanatot.

 

Az egér és a zsinórja Hunornak is nagyon bejött:

 Máté tisztes távolságból szemléli az eseményeket:

 Aztán megkaparintotta Hunor kacsáját, és mintha Hunor rossz szemmel nézné e tettét:

Az első villamosozás

Nagyon jó napunk volt tegnap. Máté viszonylag jó volt, ha nem fordítottam neki hátat akkor nem volt semmi probléma vele, a gond akkor kezdődött, amikor bátorkodtam 2 méternél távolabbra menni tőle, és ha esetleg még a látószögéből is kikerültem, na akkor hajaj...Így mindenhová együtt mentünk, még oda is, ahová az ember általában egyedül jár. 

Aztán gondoltam egy nagyot, hogy mi lenne ha elmennénk árkádba. A gondolatot tett követte, ebéd után elkészültünk és elindultunk. A kép, amit mutattam a világnak lehet, mókásan festett, mert elől kenguruban gyerek, hangosan ujjongva. Hátamon hátizsák, oldalamon kistáska. Így keltünk útra.  Máté a  villamost nagyon élvezte, először csak nézelődött, aztán összebarátkozott a mellettünk ülő nénivel, aztán a szembenülő bácsival, majd látványosan végigsimogatta a mellettünk álló lány fenekét, szóval igazán izgalmas volt neki az út. Árkádban sem volt vele semmi gond. Kb. másfél órát voltunk így távol, de jól elfáradtam, azért nem könnyű így kenguruban egy csaknem 9 hónapos. De inkább így, mint kocsiban., egyrészt egyszerűbb is volt, másrészt a kocsit valamiért nem szereti hosszú távon. A hosszú táv az nála fél órát jelent. 

Délután játszottunk, aztán apa megint korán itthon volt, és hármasban randalíroztunk. Tényleg jó volt.

A mai nap is izgalmasnak ígérkezik, de erről majd később. 

A harmadik

A tegnapelőtti világvége után tegnap estére helyrebillentek a dolgok.Ehhez az kellett hogy tegnap egész nap a nyakamon lógjon egy 8 kilós gyerek, mert amint nem az ölemben ült, és neadjisten ki kellett mennem, na akkor éktelen üvöltés következett, mintha legalábbis  világgá mentem volna és soha többé nem jönnék vissza. Nem tudom mi ez hirtelen nagy ragaszkodás, az utóbbi időben nem volt ez jellemző, főleg, mióta képes önálló helyváltoztatásra jön utánam bőszen. Most is jött, csak mellé üvöltött is. Aztán meglepetésként Feri igen korán hazajött, amiért nagyon hálás voltam.  És hogy kedvemre tegyen megcsinált pár dolgot, amit már mondogattam egy ideje, hogy meg kéne. Estére Máté is helyrebillent és fürdés után gond nélkül elaludt, és egy normál egyébredéses-könnyenvisszaalvós éjszakán vagyunk túl. 

És ma reggel ért a nagy meglepetés, mégpedig, hogy felütötte fejét a várva várt Harmadik fog! Mivel Máté nem szereti ha a szájában turkálok, ez csak az ő kiváltsága, így igen nehezen tudom szemügyre venni a változásokat fog ügyben, a pelusozáskor próbálok a megfelelő 43.5 fokos  szögben fölé hajolni és valamilyen módon megnevettetni a fiatalurat, közben koncentrálva arra, hogy ne álljon be a derekam, és belelesni a szájába. Kora reggel még nem láttam semmit, vagy csak nagyon álmos voltam még, aztán később, az első macis (by Cucka) pelus kivételekor már láttam valami kis fehérséget a jobb felső fog táján, ami azóta egyre csak nő, szinte látványosan percről-percre nagyobb. Én pedig örömtáncot lejtettem a szoba közepén, és rögtön hívtuk Apát, hogy közöljük a  nagy hírt.

Mellesleg telefonáláskor egy határozott addide-t véltem kihallani Manófőnök szóáradatából. Szóval kezdődik a követelődzés.Szép időknek nézünk elébe, azt hiszem:)

Minden összejött

Matyi legalább három napja abszolút hisztifőnök. Mindig nagy mestere volt ennek a műfajnak, de a tegnapi előadása azt hiszem minden képzeletet felülmúlt, és csak remélem, hgoy egyedi és megnemismételhetőműsor volt. Kb. fél órával a hazaérkezésünk előtt kezdődött az autóban. Akkor még nem sejettem, hogy mi fog még következni, egyszerűen csak arra gondoltam, hgoy nyilván már Ő is fáradt, (bár szokásunktól eltérően még pihenőt is tartottunk, ahol kapott tiszta pelust is) és már éhes is, máskor is volt már ilyen, de vacsi után újra szép volt az élet. Hát most nem így történt. Nem akart vacsorázni, de nagy nehezen azért legyűrtük. De minden ott folytatódott ahol abbamaradt. Semmi nem volt jó, csak a hiszti, és üvöltésés már éreztem szétrobbanok. Hozzátartozik, hogy tényleg három napja nyűgös volt, sokat nyafogott, de azért még kordában tartható volt a dolog. Az éjszakákat már meg sem említem. Plusz tetézte a hangulatomat egy menstruációs első napos nyűgösség, ilyenkor normál esetben sem vagyok a topon, hát még kialvatlanul és fáradtan. És Máté csak hisztizett kitartóan. Ez olyan igazi földözverős hiszti volt. Közben próbáltunk valamenniyre kipakolni a táskákból, hogy haladjunk is, és legyen némi heléy a szobában. Gondoltuk a fürdés majd enyhülést hoz. Nem hozott. Ekkor már két órája folyamatosan nyafogott. Feri elmélete, hgoy fél órán belül úgyis abbahagyja, már rég megdőlt, és bár nem volt nagy öröm, de megint nekem lett igazam, hogy a mi gyerekünk az képes órákon át kitartóan üvölteni megdöntve ezzel minden hivatalos elméletet dr. Spocktól Suttogóig. Aztán egyszer csak elszakadt a cérna, és nem tudtam megállj parancsolni a könnyeimnek.Ideges és mérges voltam, és kétségbeesett, hogy nem tudom kezelni a helyzetet, és persze ilyenkor felszínre törnek az egyéb sérelmeim is, aminek perszeaz lett a vége, hogy Máté hisztije mellé még Ferivel is jól összevesztünk. Mérges voltam, és tulajdonképpen most is az vagyok, amiért egy olyan helyzetbe kerültem bele, amit egyáltalán nem akartam. Mindig is tudtam, hogy nem rólam mintázták a türelem mintaképét, de amikor a gyerek mellett döntöttünk, akkor ezt a döntést ketten hoztuk meg. Aztán jött ez a milánói munka, ami egészen másképp indult, mint ahogy most zajlik, és ez végképp betette nálam a kaput. Elveszve és egyedül érzem magam, és tudom, hogy csak részben van igazam, és a munkahelyét nem hagyhatja csak úgy ott a z ember, mégis úgy érzem, ha nem változik a helyzet, akkor bármi megtörténhet. Szégyenlem, hogy nem tudom egyedül, higgadtan viselni a dolgokat. Szégyenlem, hogy nem boldogulok egyedül. Megpróbáltam, igyekeztem, de nem megy. Elfáradtam. És tudom, hogy napközben mindenkinek dolgozik a társa, de ott vannak az esték, amikor kicsit lehet lazítani, amikor megoszlik a felelősség, és tudom, hogy jó kezekben van. Ha ez nincs, akkor olyan, mintha 24 órás szolgálatban lennék, és abban is vagyok. De F. csak azt hajtogatja, hogy napközben úgysincs itthon, és különben is pihenjek, amikor Máté alszik. De ez nem így működik, mert valamit ennünk is kell, és nincs szakácsnőm, van egy háztartásunk és nincs bejárónőm. 

Sajnos amióta ennyit van távol, ez mindig vitatéma, persze miattam, és hiába próbálom elfogadni, hgoy ennek most így kell lennie, de majd meg fog ez változni és megint együtt leszünk, és minden jó lesz, nem sikerül, és csak gyűlik bennem a csalódottság. 

Aztán hogy teljes legyen az este, megint csőtörés volt valahol a környéken, vagy nem tudom mi, de nem volt víz. Már amikor Mátét fürdettük, akkor is kicsi volt a nyomás. Itt voltam az egész napos hőség és utazás után megizzadva, kisírt szemekkel, és semmi másra nem vágytam jobban, mint hogy a fejemre endegjem a zuhanyból a friss langymeleg vizet. Erre este 10 után kerülhetett sor, rögtön azután, hogy a bolond szomszéd áthajolva a teraszon rikácsolt mint  egy őrült (egyébként az is) mert őszerinte Mi zártuk el a vizét. (amit egyébként nem fizet, és bírósági per is folyik ellene emiatt, de ez igen hosszú történet). Persze Máté ekkora nagy nehezen álomba sírta magát, de amikor Feri megemlítette neki hogy kihívjuk a rendőrséget, akkor abbahagyta. (egyszer már kihívtuk, és akkor rájuktörték az ajtót, mert nem nyitották ki. ) 

Úgyhogy ilyen hangulatban sikerült álomra hajtani a fejünket, és csoda-e, hogy őrültségeket álmodom, és emiatt óránként felébredek? 

Remélem az eső elmossa az bennem kavargó rossz gondolatokat, indulatokat a világgal szemben, és bár a mai nap sem indult fényesen bízom egy jobb napban, egy szebb folytatásban. Próbálom összeszedni magam, összekaparni valahonnan régen lemerített tartalékaimat. De jól vagyok!

 

Hogy Máténak a fogzás vagy a közelgő hidegfront okozta-e a tegnapi esti nyugtalanságát, nem tudom, nyilván mindkettő szerepet játszott benne.

Kópéskodik

Az utóbbi pár napban annyit feljődött, hogy csak kapkodom a fejemet. Az felállás már teljesen stabilan megy, bárhol, bármikor. A nagyszülőknél alacsonyabb az ágy, és most az a legújabb tudomány, hgoy fel tud mászni az ágyra, ezt egy napig gyakorolta, és a második nap már le is jött onnan, fejjel-előre, de úgy hogy nem ütötte meg magát, mert szépen letette a kezét, lépegetett vele párat, és utána hozta maga után a fenekét. A másik kedvenc a szekrényajtók nyitogatása, de úgy, hogy éppen akkor engedi el, amikor még a rugózása visszahúzza, és persze ilyenkor jó nagyot csattan. Máté pedig irtó büszke magára. DE legeslegjobb, az az, hogy most már rendesen fecseg. Mondja, hogy bebebe, vagy ebbebebbe, ha pedig el van keseredve akkor mamamama. Szerintem már azt is mondta hogy apapapa, de ez még nem biztos. 

videó:)