Eltelt egy hét, ezért gondoltam újra megpróbálom Mátéba varázsolni a
krumplipürét. Most sokkal-sokkal hígabbra csináltam, mint a múltkor,
szinte teljesen folyósra. És csodák csodája, Máté evett belőle. Na nem
olyan eget rengető mennyiséget, szerintem pár kiskanálnyi lehetett
összesen, de nem öklendezett, csak fintorgott, de hősisen ette. Aztán
mikor már nagyon húzta az orrát, akkor nem kínoztam tovább, első körben
ennek is nagyon örültem, (az élet apró örömei). Kíváncsi vagyok, ma mit fog hozzá szólni. Holnap jön a védőnéni, és megbeszéljük, hogyan haladjunk tovább.
Nem tudom, mi lesz a mai napunkkal, mert zuhog az eső, pedig könyvtárba
készültem, de lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Hátha délutánra kicsit
jobb lesz az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése