Fél év

Fél év nagy idő, mégis olyan gyorsan eltelt, hogy szinte észre sem vettem. Emlékszem, amikor még kislány voltam, olyan általános iskolás korú, akkor olyan hosszú volt egy év. aztán ahogy nőttem az évek is egyre rövidebbek lettek, és egyre gyorsabban jött el a következő születésnapom, ma meg már rohan az idő. Nemrég még csak itt volt a pocakomban ez a kis örökmozgó, és csak találgattuk, hogy vajon hogy fog majd kinézni, kire fog hasonlítani, milyen lesz. Csak reméltem, hogy olyan buksija lesz, mint az apukájának, hogy kis formás testű lesz és még egy csomó mindent. Aztán megszületett és még akkor is olyan hihetetlen volt, hgoy itt van velünk, most már sokáig itt is marad, és Ő a mi kisfiunk. Ez alatt a fél év alatt együtt nőttünk, együtt okosodtunk, Ő egy igazi kisfiúvá vált, én remélem anyává. Azelőtt nem sok kisgyerekkel volt dolgom, és el sem tudtam képzelni, hogy milyen egy féléves, mások gyerekei mindig olyan picikék voltak, de most már látom a különbséget.

Az elmúlt egy hónapban hihetlen fejlődesen ment keresztül, szinte egyik napról a másikra. a legnagyobb ugrás, hogy már egész jól ücsörög, bár egyedül még nem tudja magát felhúzni, csak akkor ha félülésben van a babakocsiban vagy a fotelében, de már nagyon erőlködik. De nem elégszik meg ennyivel, Ő már állni akar, amikor felhúzom ülésbe mindig befeszíti a lábát, és így ácsorog, én fogom hátulról, vagy előlről, és nagyon élvezi, hogy nem csak a füldről szemlélheti a világot. Egyébként én magam is jobban élvezem ezt az új korszakot, sokkal könnyebb vele bánni így hogy tudja magát szépen tartani, mint akkor amikor három kéz sem lett volna elég semmire. Szóval pörög-forog, nem nagyon van megálás, mindent meg akar nézni, meg akar kóstolni, szét akar szedni, semmi sincs biztonságban, pedig ez még csak a kezdet. A távirányító az örök álom, amit mindig akar, de sosem kaphat meg, ezért bármire képes lenne, még szaladni is.

Aztán: Nagy móka a nyakban utazás, ilyenkor mindig fülig ér a szája, nagyokat kacag, és ha nem vagyunk elég szemfülesek, akkor sitty-sutty levadászik egy két falevelet a fákról, alaposan megszemléli, és meg is kóstolja őket.

Új felfedezés a hinta, bár még csak kétszer voltunk a téren, mert mindig rossz az idő, úgyhogy még csak barátkozik vele, de irtó aranyos, ahogy a hintában ülve szemléli a világot.

Nagyon bejön neki a tükör. Rámnevet a tükörből, és már barátkozik azzal a másik kisfiúval is, még nem tudja hogy Ő van ott,de meg akarja nyalni és ezt én a barátság jelének veszem, de engem már felismer, de nem érti, hogy kerülök oda, és csak néz, hol a tükörbe, hol rám, és nevet.

Fürdés közben már bátran ücsörög, és rákapott a pancsolásra, két kézzel csapkodja a vizet, mi meg nagyokat nevetünk, mert annyira élvezi.

Aztán a két mumus a végén: A fogak. Még egy sincs. egy jó hét után általában egy nyűgös következik, (ezek sajnos arra a hétre esnek, amikor Feri Milánóban van) de egyelőre semmi.

A másik a zöldségek. Egyedül a sütőtököt hajlandó megenni, semmi más zöldséget,azt sem olyan kitörő örömmel, mint a gyümölcsöket, de legalább megeszi. Ezen a téren van még mit fejlődni. De hát nem vagyunk lekésve semmiről.

Pontos méreteket kedden kapok, akkor megyünk dokinénihez, aki megméri mekkorára nőtt az én kis Manóm, de házi becslésem alapján szerintem olyan 65 cm, és olyan 7 kg körül lehet.