KópéCsirkék

Tegnap napközben Máté egy tünemény volt, így végre sikerült kiválogatni az előhívandó képeket. Na este viszont behozott minden rosszaságot, a fürdést jól bírta, utána viszont valami stressz érte, majd jött a hasfájás, és nem hagyta abba a sírást semmiképp. olyan fél 2 körül sikerült végre úgy letenni az ágyába, hogy 2 perc múlva nem üvöltött fel kétségbeesve. Most még szuszmákol, bár iszonyatosan küzd szegény. Én sem vagyok a topon, fáj a hátam, a karom a ringatástól, és lehet hogy a derekamba is becsípődött valami, mert most az is nagyon fáj.

Feri ma dolgozik. Ez az első napunk Mátéval kettesben. Hát remélem elboldogulunk:)