Hiányzik

Kicsit megnyugodtam, hogy talán mégsem velem van a baj. Egy másik babás blogon olvastam, hogy neki is hiányzik nagyon a régi élete. Pedig az ő babája már 3 hónapos, több idő volt már beleszokni az újba. Neki is hiányoznak a séták kettesben, az összebújós, pattogatott kukoricás tévézések, meg úgy egyáltalán minden. Nekem is nagyon hiányzik. De már nem is merem mondani senkinek, mert azt hiszik depressziós vagyok, pedig nem. Imádom a fiamat, nincs bennem olyan érzés, hogy nem akarok róla gondoskodni, dehogynem. Ő a legtüneményesebb dolog eddig az életemben, egy valóságos csoda, ami belőlünk van. Mégis.

Egyre fáradtabb vagyok, és néha egyre türelmetlenebb is. Ferinek sem könnyű, tudom én, neki ugyanúgy kell dolgoznia napközben, mintha jól aludt volna. Sokat vitázunk, néha veszekszünk is. Többet mint régen. Pedig tudom nem kéne, Máté miatt sem, magunk miatt sem.

Remélem túl leszünk rajta.