KópéCsirkék

Mikor korábban kisgyerekes barátainknál jártunk látogatóban baromira idegesített, hogy egész ottlétünk alatt valami idióta babazene szólt, mondván, ez nagyon jó a gyereknek. Nem hittem benne. Most sem hiszek. De most kaptunk egy babazenés cd-t. Nem olyan gyerekgagyogós, hanem inkább olyan mint egy relax zene a jógaórákon. Kezdő anyukaként, bőgő gyerekkel a fél oldalamon, hátfájás és derékfájás közepette utolsó szalmaszálként kapaszkodtam friss szerzeményembe.

Nem tudom valóban hatásos-e, vagy csak a csillagok állása most éppen ilyen, vagy csak beképzelem magamnak, de mintha tényleg kicsit nyugodtabb lenne Máté. Most is alszik. Tegnap is jó volt. Igaz tegnap 4szer hallgattuk meg egymás után. Ma még csak 2nél tartunk.

Éjjel viszont nem akart a 4 órás evése után visszaaludni. Csak bámészkodott, nézelődött. Szeret a nagy ágyban lenni. És mivel nem ismeri a terepet, mert többnyire a nappaliban vagyunk napközben( mire nem jó egy nappali?) így a sok újdonságért a hálóban teljesen odavan. Persze megint jól belealudtunk mind a ketten az evésbe, és már megint egy csomót aludt kettőnk között, aminek nem örülök, de mit tegyek, ha nem bírok ébren maradni én sem.

Ma ragyogó napsütésre keltünk fél 10kor. Örültem, mert ma voltunk először kettesben sétálni. A séta igen jól sikerült, a teraszon még volt egy kis nyafogás, nincs szegénykém hozzászokva, hogy a szemébe süt a nap, de amikor már elindultunk nyugi volt, kicsit nézelődött, aztán bealudt. Sok babakocsissal találkoztunk, a játszóterek is tele voltak. És mindenki megcsodálta Manót. Én meg büszkén feszítettem a babakocsi túlsó végén. Séta után még kint hagytam a teraszon, addig megebédeltem. Aztán együtt sikerült megcsinálnunk a webalbumot, amit már régóta terveztem.

És most alszik, és lehet hogy most én is átmegyek "követőbe".