Byby Upc

Végre, végre megszabadultunk az upc-től. Annyira utáltam már, hogy kifizetünk egy halom pénzt, olyan csatornákért amit sosem nézünk. Hiába van 60 csatornánk, ha abból csak 5 nézhető. Akkor már inkább legyen csak 30, de az jó. És igen, ma itt járt a digi tv-s bácsi és megcsinálta. REndes volt, szólt Ferinek, hogy mindjárt jön, Feri szólt nekem, én meg kiraktam Matyit a teraszra, hogy ne zavarjon. Aludt is végig. Aztán még utána is aludt picit. Meg játszottunk, nagyon cuki volt. Most megint alszik. De ilyenkor már csak kicsiket, nem hosszan. És megjött apa is:)

6 hetes kontroll

Ma voltam a 6 hetes kontrollon. Máté is jött, hová tettem volna. Mindenki a csodájára járt. Valóban aranyos volt, persze aludt, mondták is milyen jó gyerek. Kiábrándítottam őket. Doktorbácsi megdicsért, szépen gyógyul a sebem, kívül-belül, jobban mint az átlagnak. Azt mondta. Meg hogy Gerő doktor nagyon érdeklődött a hogylétem felől. Kedves tőle. Nem gondoltam, hogy ennyire emlékezetes eset vagyok, de azért jó érzés, hogy emlékszik rám. Aztán bementünk Árkádba. Én kávét akartam, Feri meg enni. Bementünk a megint kedvenc kávézómba, a Libribe, (régen imádtam, aztán tulajváltás volt és szar lett, és most megint imádom) ami nem olyan régóta a Frei Tamás-féle világjáró kávézó, nagyon hangulatos, és olyan kávét adnak, amilyet szeretek sok különlegesség mellett. Meg lehet venni szemes kávét, aminek imádom az illatát. Szóval tényleg jó, és annak ellenére hogy nem szeretem Frei-t, el kell ismernem, hogy ezt jól kitalálta, megcsinálta. És....., épp ott volt ő is, a mellettünk levő asztalnál tárgyalt egy új hely megnyitásáról.

Aztán kaptam még egy trikót, meg egy pulcsit is. Muszáj volt. Azt hittem, ha már nem lesz pocakom akkor visszatérhetek a régi ruhatáramhoz. Ez részben van csak így. Eddig a hasam miatt nem voltak rám jók, most a melleim miatt. De legalább a nadrágjaimat tudom hordani. Igaz, a felszedett nem egészen 10 kilóból már több mint 12-től megszabadultam. Lassan megközelítem a 90-60-90-et. És akkor pályát módosíthatok.

Az éjszaka szörnyű volt, Máté nem nagyon akarta az alvást, szerintem ha 3 órát sikerült aludnom, azt is két részletben, akkor az már jónak mondható. Ahhoz képest nem vagyok annyira platty. Igaz most Feri is itthon van, vitt a dokihoz, és most ő szórakoztatja Manót. Mindig ilyen napokat szeretnék, kár hogy dolgozni is kell.

Holnap jön elvileg a digi tv-s pasi. El se merem hinni, hogy végre sikerül megszabadulnunk az upc-től. De nem kiabálom el.

Nyugtalanul

Máté tegnap már reggel nyűgösen ébredt, sejtettem, hogy a szél miatt, ami akkor fújt már ugyan, de nem volt annyira vészes. De gondolom érezte, hogy lesz még ennek folytatása. Gyors tanakodás után felöltöztettem (a kedvenc nyulas nadrágjába, az én kedvencem:)) bevágtuk a kocsiba, és elmentünk Auchanba. Úgyis kellett volna menni, mert volt egy-két dolog amit onnan akartunk beszerezni. És mivel szombaton is igen jól viselte az autózást, arra számítottunk, hogy bealszik, és addig is legalább pihen egy kicsit, meg mi is kimozdulunk. Aludt is mint a bunda. Aztán gondoltuk, ha már ideáig eljöttünk (by Forrest Gump) akkor mért ne mennénk tovább, Máté bírja az autózást, így rácsörögtünk Katiékra. Otthon voltak, és felugrottunk kicsit, bemutattuk Mátét, meglestük Benit, aki épp aludt, kicsit beszélgettünk. Máté 10 után evett és 3-ra értünk haza, szóval majdnem 5 órát lehúzott evés nélkül. Ezt én is éreztem a melleimen, azt gondoltam szétreped rajtuk a bőr.

Aztán estére sajnos nem úsztuk meg a nyafogást. De én magam is paráztam kicsit a nagy széllökésektől, hogy a hülye szomszéd hülye fenyői nehogy ránkdőljenek. (Mellesleg miatta kell a digitv-nek pluszba fizetnünk, mert a fái miatt csak a tetőre lehet felszerelni az antennát, de mindegy.) Rezgett minden ajtó-ablak, annyira durva volt, Matyi meg csak nyöszörgött, aztán aludt kicsit, de felriadt és nyöszörgött. De látszott rajta, hogy tök fáradt, de mégsem tud aludni. Aztán mikor már elcsendesedett egy kicsit, akkor végül le tudtam tenni a helyére, és aludt is. Éjfél körül kelt fel, és akkor megint kezdte a nyafogást, akkor már a pocija is fájt. Fel kellett Ferit költenem, mert én már nem tudtam vele mit kezdeni, mindig csak sírt. Ferinél megnyugodott. Az erős férfikéz. Fura, mert többnyire nálam nyugszik meg, mert hát én vagyok vele egész nap, de vannak szituációk, amikor kifejezetten az apját akarja.

Ma megint/még mindig nyafi, talán kicsit kevésbé, de olyan szerencsétlen arcot vág. Most szundít. Végre. Aztán talán séta, talán terasz, még nem döntöttem.

Húzós nap

Hú, ez húzós nap volt, kicsit izgultam is, de minden ment simán. Délelőtt el kellett menni a Fehérvári útra, az utazóágyért, a teszveszen szereztem be. Dilemma volt, hogy menjen Feri egyedül, vagy menjünk együtt hárman. Hárman mentünk. Máté jól bírta, amíg mozgásban volt, addig aludt, de egyébként sem sírt. Mondjuk teli volt a pocak, és a pelussal sem volt gond.

Délután itt voltak Kulcsiék. Nagyon örültem hogy jöttek, jó volt kicsit dumcsizni velük. Nagyon tetszett nekik Máté, ami érthető. Főleg, hgoy a fellépőjében volt, a farmer kantáros nacijában, nagyon édes volt benne, igazi nagyfiús. Kicsit nyűgösködött, de kezelhető volt, nem zavarta a társalgást. Kapott egy medvés rugdalódzót, egy nyulas kardigánt, meg egy kisegeret, ami szép színes.

Aztán gyors etetés, peluscsere, és mentünk nagybevásárolni. Jó rég nem voltunk már, főleg én, nagyon akartam menni, mindegy hová, csak valahová. Persze aggódó anyukaként megint túlparáztam a dolgot, vittünk pelust, meg volt vészforgatókönyv, hogy ha éhínség tör ki Mátéfronton mit fogunk tenni, de nem volt szükség semmire, mert végigaludta az egész vásárlást. Olyan büszke voltam.

Most már től vagyunk a fürdésen, nagyon cuki volt előtte-közben utána, aztán volt némi nyafi, lehet, még lesz is, de most Ferivel nyugizik. Ha jobbra fordítom a feje, ott látom a két buksitojást. Gyagyások!

Remélem ebben a szellemben fog telni az éjszaka is, mert én is elszoktam már az ilyen zsúfolt programtól, nagy meg a sok embertől, pedig most igazán nem voltak sokan a boltban. Mondjuk én is jól lemaradtam az árakat illetően, csak tátottam a számat. Így jár az ember, ha 2 hónapig nem jár boltba.

Azt hiszem ma is megtettem, amit megkövetelt tőlem a haza, kivasaltam, konyha rendben, felsöpörve, felmosva. Tudom, nem sok ez, de Máté mellett sokszor ennyire sincs időm, így mindig örülök, ha valamicskét előre tudok haladni a háztartásban. Ma nem voltunk sétálni, mert lusta voltam felöltözni, olyan szomorú idő van, de Mátét azért kiraktam a teraszra, neki kell a levegő.

Ma eddig nagyon kis aranyos volt, imádom ilyenkor, amikor cukiskodik, szét tudnám puszilni. És büszke is vagyok rá nagyon, mert egy csomó pukit kitolt sírás nélkül. Remélem ez már annak a jele, hogy múlni kezd a hasfájása. Azért még kapja a gyógyszeradagját, de már napok óta csökkentett mennyiségben. Nem akarom szegényt agyongyógyszerezni, még akkor sem, ha ezek csak gyógynövényes cuccok.

Nehéz nap

Tegnap szinte egész nap nyafogás volt. Nem az az eget rengető bőgés, (volt abból is, de nem nonstop), hanem csak nyugtalan volt. Feri csak 9 után ért haza Bécsből, így nem volt fürdetés. De onnantól átvette Manót. Mégiscsak használt valamit a tegnapelőtti kiborulásom? Ilyenkor el tudok menni fürdeni. Ezt imádom, mert kicsit egyedül lehetek, lazíthatok, és a zuhanytól nem hallom, a gyereksírást. Csúnya dolog tudom, de nekem is jár 5 perc sírásmentes nyugalom egy nap, nem? Meg az apjának is jár ennyi bőgés. A Dr. Hause-t így nagyjából félig tudtuk élvezni, de már ennek is örülünk. Muszáj lesz dvd-n megnézni, majd pár év múlva, amikor már nem lesznek zavaró tényezők.

Este volt még egy fél 11 -es evés, amibe szerencsére belealudt Manó, én is, és csak éjfél előtt tettem be a helyére, és aludt is 4ig. Ez a pár óra egybenalvás már úgy kellett nekem mint egy falat kenyér. Pár ébrenlevős éjszaka után szerencsére mindig beiktat Máté egy alvós estét is, így tudok regenerálódni kicsit, meg ő is.

Ma megint a küzdelemre ébredtünk, nem tudom mikor lesz olyan hajnalunk, reggelünk, hogy nem erre kell kelnünk. Pelus, evés, nyöszörgés, és most alszik. Remélem ma nyugisabb lesz. Az mindkettőnknek jobb.

Front

Szegénykémet nagyon megviseli ez az időjárás. De hát kit nem? Egyik nap tavasz, másik nap havazás. Na jó, az még nem ért ide, de nagy szél van, és hideg. Ezt Máté nem nagyon szereti, és ilyenkor nagyon nyűgös. Nagyon nyugtalan volt az éjszaka, nem is akart aludni, így magunk közé tettem, ott egy picit megnyugodott, és én is tudtam egy kicsit aludni. Most kidőlt az evés után, nem tudom meddig húzza, de nagyon nyöszörög.

Ablakon keresztül szépen süt a nap, de elég hideg van, nem tudom menjünk-e sétálni, vagy csak rövid teraszozás legyen. Boltba is kellene menni, tészta kéne a túrós tésztához. Majd meglátjuk.

Máté ma megint elég nyugis, bár a sétát most nem kedvelte, lehet, hogy azért mert korábban mentünk kicsit, mint ahogy szoktunk. Tegnap is jó volt egész nap, csak estére törött el a mécses, de az sem volt kezelhetetlen. Igaz este kétszer kelt, és kicsit ringatni is kellett, de ez legyen a legkevesebb. Remélem ez összefügg azzal, hogy most már mindjárt betölti a 6 hetet, és állítólag ilyenkor sokat változik egy baba. Remélem lassan a hasfájásának is búcsút mondhatunk, bár még küzd vele sokszor, leginkább akkor amikor félálomban van, de már nincs olyan hatalmas sírás miatta. Igaz, a gripe water-től kicsit megy a hasa, de már keveset kap belőle, remélem javulni fog.

A fürdés utáni bömbölést próbáljuk még megoldani, most az a legújabb gyanúnk, hogy a töröközővel van baja, mert előtte minden rendben van, de mikor kivesszük, akkor aztán üvöltés van. Szóval most cseréltünk egy puhábbra. Hátha bejön.

Mikor korábban kisgyerekes barátainknál jártunk látogatóban baromira idegesített, hogy egész ottlétünk alatt valami idióta babazene szólt, mondván, ez nagyon jó a gyereknek. Nem hittem benne. Most sem hiszek. De most kaptunk egy babazenés cd-t. Nem olyan gyerekgagyogós, hanem inkább olyan mint egy relax zene a jógaórákon. Kezdő anyukaként, bőgő gyerekkel a fél oldalamon, hátfájás és derékfájás közepette utolsó szalmaszálként kapaszkodtam friss szerzeményembe.

Nem tudom valóban hatásos-e, vagy csak a csillagok állása most éppen ilyen, vagy csak beképzelem magamnak, de mintha tényleg kicsit nyugodtabb lenne Máté. Most is alszik. Tegnap is jó volt. Igaz tegnap 4szer hallgattuk meg egymás után. Ma még csak 2nél tartunk.

Éjjel viszont nem akart a 4 órás evése után visszaaludni. Csak bámészkodott, nézelődött. Szeret a nagy ágyban lenni. És mivel nem ismeri a terepet, mert többnyire a nappaliban vagyunk napközben( mire nem jó egy nappali?) így a sok újdonságért a hálóban teljesen odavan. Persze megint jól belealudtunk mind a ketten az evésbe, és már megint egy csomót aludt kettőnk között, aminek nem örülök, de mit tegyek, ha nem bírok ébren maradni én sem.

Ma ragyogó napsütésre keltünk fél 10kor. Örültem, mert ma voltunk először kettesben sétálni. A séta igen jól sikerült, a teraszon még volt egy kis nyafogás, nincs szegénykém hozzászokva, hogy a szemébe süt a nap, de amikor már elindultunk nyugi volt, kicsit nézelődött, aztán bealudt. Sok babakocsissal találkoztunk, a játszóterek is tele voltak. És mindenki megcsodálta Manót. Én meg büszkén feszítettem a babakocsi túlsó végén. Séta után még kint hagytam a teraszon, addig megebédeltem. Aztán együtt sikerült megcsinálnunk a webalbumot, amit már régóta terveztem.

És most alszik, és lehet hogy most én is átmegyek "követőbe".

Hiányzik

Kicsit megnyugodtam, hogy talán mégsem velem van a baj. Egy másik babás blogon olvastam, hogy neki is hiányzik nagyon a régi élete. Pedig az ő babája már 3 hónapos, több idő volt már beleszokni az újba. Neki is hiányoznak a séták kettesben, az összebújós, pattogatott kukoricás tévézések, meg úgy egyáltalán minden. Nekem is nagyon hiányzik. De már nem is merem mondani senkinek, mert azt hiszik depressziós vagyok, pedig nem. Imádom a fiamat, nincs bennem olyan érzés, hogy nem akarok róla gondoskodni, dehogynem. Ő a legtüneményesebb dolog eddig az életemben, egy valóságos csoda, ami belőlünk van. Mégis.

Egyre fáradtabb vagyok, és néha egyre türelmetlenebb is. Ferinek sem könnyű, tudom én, neki ugyanúgy kell dolgoznia napközben, mintha jól aludt volna. Sokat vitázunk, néha veszekszünk is. Többet mint régen. Pedig tudom nem kéne, Máté miatt sem, magunk miatt sem.

Remélem túl leszünk rajta.

Nem tudom miért van, hogy napközben elég kezelhetően viselkedik Máté, estére pedig teljesen behisztizik. Lehet, hogy a fáradtság? de hát alszik napközben. Tegnap fürdésnél megint volt bőgés, vagyis a fürdést még csak-csak kibírta, de utána aztán....., ilyenkor nem halljuk egymás szavát a Ferivel. Ölbe kell venni, csak akkor nyugszik meg, de olyan hüppögősen, mondja is, hogy hüp-hüp, nagyon édes. Éjszaka végülis jól aludt, szerencsére evés után rögtön elaludt, nem kellett vele parádézni. Tegnap jó sokat tornáztunk, mert du. jókedvű volt, és lehet, hogy valóban használ a pocijának, csak sajnos nem lehet vele mindig végig csinálni a gyakorlatokat, mert sokszor nem akarja. Szóval hiába tudom én, hogy jó lenne neki, meg babamasszázs, meg egyebek, ha ő nem akarja és csak sír. De azért minden nap próbálkozom.

Este megnéztem a Gilmore Gilrs utolsó befejező részét, teljesen meghatódtam, még a könnyem is kicsordult, bár az lehet, csak a fáradtágtól. Mostanában sokszor tudnék sírni, lehet, most jön ki rajtam a az, aminek a terhesség alatt kellett volna kijönnie, hogy minden reklám alatt bőgök. Filmnézés közben ott szuszmákolt mellettem a két buksimanóm, az egyik mellettem, a másik az ölemben. Nagyon aranyosak voltak.

Ma szerencsére sokáig aludtunk, aztán evés, és Máté vissza is aludt. Így már kész a mosás, az ebéd, kicsit olvastam is, és lehet, hogy még vasalok is amíg lehet. Ilyenkor minden percet értékessé kell tenni:)

Máté 1 hónapos

Valójában gyorsan eltelt ez az egy hónap. Igaz, közben volt karácsony, meg vendégeskedés, Feri is itthon volt sokat, így csak két hete vagyunk kettesben Mátéval. Először nagyon féltem, milyen lesz, mit fogunk csinálni. Ha nem éri a lelkét valami sérelem, és nem sír egész nap, akkor nagyon jól megvagyunk, és valamelyest már ki is alakult a mi kis napirendünk.

Reggel 8 körül ébredünk, pelus, evés. Van, hogy ilyenkor még visszaalszik, de ha nem akkor játszunk kicsit, meg beszélgetünk. Aztán dél körül, ahogy kijön a lépés, vagy sétálunk, vagy csak terasz. Ilyenkor tuti alvás van, lehet, ebédelni, tenni-venni ezt-azt. A délutánok is játékkal, és alvással felváltva zajlanak, este jön Feri, és akkor már ő foglalkozik vele.

Néztem az egy hónappal ezelőtti képeket, hát Máté nagyon sokat változott, igazi szépség. Imádom!

(és most sír, úgyhogy megyek)

A hétvége gyorsan eltelt, nem tudom megszokni a napok múlását, nekem mindegyik egyforma. Amíg Feri is itthon volt velem tök jó volt, de most hogy többnyire egyedül vagyok soknak találom az 5 munkanapot és a 2 nap szünetet. Mondjuk ez akkor is így volt, amikor dolgoztam. Máté hangulata elég rapszódikus, hol mosolygós, hol nyüszögős. Tegnap itt voltak a szentesi nagyszülők, Máté persze egész nap nem aludt, este persze volt sírás. De látszott rajta, hogy csak a fáradság miatt sír, mert két oá közé berakott egy-egy ásítást. Féltem, hogy nem fog tudni aludni az éjszaka sem, de a 20.30-as evés után viszonylag gyorsan kidőlt, és nem is kelt fel csal fél 2-kor.

Az mondja a Suttogó, amit én nem olvastam, de néhány fórumos igen, hogy ha 22 és 23 óra között eszik a gyerek, akkor nem kel fel éjszaka, vagy már csak nagyon reggel felé. Ezt én még nem tudtam kipróbálni, mert fürdés után nálunk mindig kell hogy legyen evés is, aztán meg Máté kidől. Én meg nem ébresztem azért fel hogy egyen. Félnék, hogy nem alszik vissza, aztán meg jól megszívom, ringathatom fél éjszaka.

Szóval nem tudom mit kéne tennem. Nálunk nincsenek olyan kőbe vésett szabályok, hogy hánykor van evés, hánykor alvás, mikor kelünk. Lehet, hogy ez rossz a gyereknek, de én úgy vagyok vele, hogy én is megbolondulok ha korlátok közé szorítanak, és megmondják nekem, hogy márpedig ebéd pontban 12-kor, délben. De már egyre kevesebbszer eszik Máté, szóval úgy gondolom ő jobban tudja mikor éhes, mint én, és nem erőltetem rá.

Pénteken nem jött a doktornő, szép dolog, még csak ide se szólt, hogy mi van, én meg itt vártam egész nap. Pedig lett volna pár kérdésem. Meg egyébként is, ha valamit megbeszélünk, az legyen úgy, még jó hogy Feri nem maradt itthon miatta. Lehet, hogy tényleg hallgatnom kellett volna a Szilvire, és nem őt választani, de váltani sosem késő. Kap még egy lehetőséget, mert lehet, hogy tényleg anyunak van igaza, és most sok az influenzás gyerek, akihez ki kellett mennie, és nem fértünk bele a keretbe. De akkor is hívjon fel legalább, hogy nem jön. Így ma nekem kell felhívnom, hogy mi van. Nem sóherségből, mert tényleg nem foglalkozom azzal, hogy mikor telefonálok, és kinek, de felesleges hívásokért nem szeretek fizetni. Főleg csúcsidőben.

Tegnap napközben egy tünemény volt Máté, ilyenkor mindig reménykedek, hogy ez most már így marad, és végre vége a pocifájásnak. Aztán este megint nyafi volt, és most éjszaka is megint, 2-4ig nem akart aludni, és már Ferit is fel kellett ébresztenem, pedig ő ma ment dolgozni, mert már nem tudtam vele mit kezdeni. Nála persze megnyugodott:( De nyöszörgés volt egész éjjel, és ez folytatódott reggel is. Most sikerült elaltatni, kíváncsi vagyok meddig bírja. Délelőtt játszószőnyegeztünk egy kicsit, tegnap kapta. Ma jön a doktornő, bár nem hiszem, hogy bármit is tudna javasolni a már eddigieken kívül.

Végre, végre végre tegnap elmentünk sétálni. Babakocsival, úgy, ahogy egy igazi család. Mátét kiütötte a levegő meg a remek minőségű járda, ami arra szerintem jó volt, hogy kirázta belőle a pukikat. Mindenesetre ez őt nem zavarta, békésen aludt, csak akkor kelt fel, és követelte a tovább ringatózást, amikor beültünk a cukrászdába megenni a szülinapi sütimet. 1 órát sétáltunk, nekem is nagyon jó volt végre egy kis mozgás, és én is alaposan elfáradtam, még nem vagyok a régi.

Eszembe jutott, amikor legutóbb sétáltunk Ferivel, kettesben, nagy pocakkal, és arra vártunk, hogy megszülessen Fecsó. Részben ezért is tettük a maratoni sétáinkat, hátha segít neki kibújni. Segített. Kicsit el is romantikásodtam, mert ki tudja mikor sétálhatunk megint úgy kettesben kéz a kézben. Hármasban is jó, csak más. Most már nem fogja meg senki a kezemet mielőtt átmegyünk az úton. Pedig ez nálunk szabály volt. Változnak az idők, változnak a szabályok.

Holnap lesz Máté 4 hetes, és kedden tölti az 1 hónapot.

Tegnap este 3850g volt. Ami azt jelenti, hogy pont 1 kg-t hízott amióta hazahoztuk. (3070g-al született, és 2850g-al hoztuk haza dec. 19-én.)Kinőtte a newborn pelust, legalábbis a liberósat, mert az 2-4 kgig van. A pamperses még jó 5kg-ig. Hogy hány cm, azt nem tudom, de szerintem hosszban is nőtt, mert a kimenős ruhája már nem annyira nagy rá.

Én fél kg-val vagyok könnyebb, (eddig), mint a terhességem 12-dik hetében. Hogy mennyivel indultam nem tudom. De most nagyjából ott vagyok, ahol régen. Bár a sebem miatt a régi gatyáimat még nem tudom felvenni. De eljön még az az idő is, remélem.

Első séta képekben

Horror nap

A tegnapi nap horror volt nekem is és Máténak is. Annyira nyafi volt, hogy egész nap nem lehetett letenni, mert üvöltött. Nem tudom, hogy a hasa miatt volt-e, vagy valami más miatt, de olyan keservesen, panaszosan sírt, és én nem tudtam vele mit csinálni, nem tudtam, hogy segítsek rajta, csak öleltem, puszilgattam. Ettől valamennyire megnyugodott, és a mellkasomon aludt is rövideket. Persze én semmit nem tudtam csinálni egész nap, egy pirítós, és két virsli volt a napi betevőm, azt is 10 részletben tudtam csak magamhoz venni.

Az éjszaka viszont 11 óra után már csak 3/4 4-kor kelt fel, és szerintem akkor sem volt még éhes, csak küzdött a gázokkal, de gondoltam, ha már felkeltem adok neki enni, nehogy aztán meg eszébe jusson, hogy éhes. Aludt is reggel fél 8-ig.

Kicsit játszottunk, és most megint alszik:)

Okulva a tegnapi napból, gyorsan megreggeliztem, és már rotyog is a gulyásleves, mindjárt kész. Aztán nekiugrok és vasalok, amíg lehet.

Kipróbálunk másik két szert a hasfájásra, mert ez az infacol szerintem már nem hat neki, vagy nem tudom. Az espumisannak is van csecsemős változata, Kati ajánlotta, meg olvastam vmi Grippe water-ról a neten. Aztán csak kinövi lassan.

Ma van

A nagy Mátézásban majdnem elfelejtettem, hogy ma van a születésnapom. A reggeli köszöntő sms-ek figyelmeztettek rá. Hát ilyen is van. Nem lesz ünneplés, szerintem, és ajándékot sem kértem. Illetve még pár hete mondtam, hogy szeretnék egy Avent-et, de az nem ajándék, mert úgyis vennék. Különben is mellszívót ajándékba? Vicces.

Máté este is nyüszis volt, de azért sikerült a Feri mellkasán elaludnia, miközben mi befejeztük a korábban elkezdett filmet, és így sikerült ágyba tenni. Azt hiszem ez a jó taktika, kicsi alvás ölben, és akkor utána már nem érzi, hogy leraktuk. Nem is kelt fel csak 1 körül, pedig 9-kor evett utoljára, és szerintem akkor sem enni kelt fel, hanem csak küzdött, de gondoltam, ha már felébredtem, és ő sem alszik olyan nagyon essünk túl az etetésen, hogy ne költsön egy fél óra múlva megint. Aztán fél 4-kor volt egy kis nyüszi, meg peluscsere:( de aztán fél 8-ig úgy aludt mint a bunda, szóval egy szavam sem lehet.

Eddig a délelőtt is viszonylag jó volt, hát majd meglátjuk a folytatást. Feri ma papírokat intéz, remek dolog, hogy 100 helyre kell menni egy azért a kis pénzért, amit adnak. Ráadásul olyan köd van, meg jég, hogy bkv-val ment, mert Misunak nincs téligumija, meg ha lenne, akkor sem, szóval jó ég tudja mikor ér haza.

Első nap egyedül

Egész délelőtt nem aludt, csak sírt és sírt. Még tiszta pelust sem akart, és még akkor is csak zokogott, amikor a popsikenőcsöt kentem rá, pedig azt szereti. Csak ölben, és csak sétálva volt neki jó.

Kicsit kivittem a teraszra, hátha a levegő kicsit kiüti, de nem. Nagy nehezen 3kor sikerült letennem az ágyába, és sikerült nekem is aludnom egy órácskát. Most még alszik, de szerintem hamarosan ébred, kéri a neki járó tejecskét, és utána ki tudja mi vár rám megint. Remélem kialussza most magából a rosszaságot.

Tegnap napközben Máté egy tünemény volt, így végre sikerült kiválogatni az előhívandó képeket. Na este viszont behozott minden rosszaságot, a fürdést jól bírta, utána viszont valami stressz érte, majd jött a hasfájás, és nem hagyta abba a sírást semmiképp. olyan fél 2 körül sikerült végre úgy letenni az ágyába, hogy 2 perc múlva nem üvöltött fel kétségbeesve. Most még szuszmákol, bár iszonyatosan küzd szegény. Én sem vagyok a topon, fáj a hátam, a karom a ringatástól, és lehet hogy a derekamba is becsípődött valami, mert most az is nagyon fáj.

Feri ma dolgozik. Ez az első napunk Mátéval kettesben. Hát remélem elboldogulunk:)

3 hetes

Telnek a napok, tegnap volt Máté 3 hetes. Olyan régnek tűnik, amikor még a kórházban voltunk, pedig, alig több mint 2 hete volt. Máté azóta szemmel láthatóan sokat nőtt, és fejlődött. Amikor ébren van, és nem sír, akkor nézelődik, ismerkedik, és nagyon aranyos. Már a kiságyában is elvan még egy kis időt ébredés után. A délutánjaink sajnos még mindig ugyanazon a forgatókönyv alapján működnek. Általában sírás van, ölben tartás. Tegnap du. kb 3 órán keresztül szökeltünk vele a szobában, mert azt nagyon szerette, és nem sírt. Kívülről mondjuk igen vicces volt, amikor Feri szökelt vele, majd megszakadtam a nevetéstől. Hát ilyen szülők vagyunk mi, azt hiszem, kicsit el is kényeztetjük a gyereket. De inkább, mint hogy a keserves sírását hallgassam. Most próbálom a du-i stresszevéseit minél jobban kihúzni, és közelíteni a 3 órához. A szökelléssel rá tudtunk tenni egy fél órát, így du. 2 óránként evett. Este viszont kibírt 4 órát, és nem kelt fel csak fél 2-kor. Aztán 4kor, és akkor nem is akart visszaaludni, pedig peluscsere is volt, mert összepisilte magát. Ezt az éjszakai peluscserét kéne még valahogy elhagyni.

Most kitartóan adagoljuk neki az infacolt, kicsit segít szerintem, bár most is sokszor küzd, de talán nem annyira. Remélem lesz ez még jobb is. Most figyelek arra is, hogy én mit eszek, bár nem sok minden maradt, szinte mindent amit szeretek kizárt a védőnő, főleg a zöldségeket, a húst meg nem szeretem annyira, hogy húst hússal..., de majdcsak eltelik ez a két hónap. Állítólag a pocifájás 3 hónapos korig eltart. Kitartást!

Nyűgöstegnap

Máté tegnap nagyon nyűgös volt, és nem tudom, hogy a hasa miatt, vagy más miatt. Szerintem nem a hasa volt a baj, akkor másképp szokott viselkedni. De folyamatosan sírt, és olyan vígasztalhatatlanul keservesen, hogy tényleg aggódni kezdtem, hogy esetleg valami komolyabb baja van. Csak ölben volt hajlandó egy kicsit megnyugodni. Aztán éjszaka végülis jól aludt, a szokásos fél 1-es és fél 5-ös evés volt. Most is alszik, ahogy szokott ilyenkor, de szerintem mindjárt ébred, mert már hallok hangokat odabentről. De mindegy, mert a vacsit már elkészítettem, (vicces), már csak sütőbe kell tenni, amikor akarjuk.

Tegnap házi készítésű gyros-tál volt a vacsi, Feri készítette, nagyon ügyesen, és finomra. Kár, hogy csak a szobában ölben tudtam enni, mert Mátét nem lehetett egyedül hagyni, mert amikor megérezte, hogy nincs ott vele valaki, rögtön sírt. De nem csak nyafogott, hanem keservesen sírt. Mintha attól félne, hogy otthagyjuk valahol. Jó lenne tudni, hogy mi zajlik egy ilyen kisbaba lelkében, igazából fogalmam sincs, hogy milyen sérelem érhette, amiért ennyire fél. (Ezt a kapaszkodóreflexéből tudom, hogy fél.)Remélem majdcsak kinövi, vagy rájön magától, hogy szeretjük, és nem hagyjuk el. Addig meg öleljük, meg puszizzuk, mert az nagyon szereti. Akkor egy kicsit meg is nyugszik.

Most már olyan okosan tud nézni, pedig még nincs 3 hetes. Kiválaszt valami néznivalót a szobában, és azzal elvan, ha jó passzban van. Nagyon szereti pl. a fotel mintáját, a szoba sarkát, és azt a csíkot nézni a falon, ahol a lámpa fénye elkülönül az árnyéktól. Nagyon érdekes. Lassan jöhetnek a komolyabb dolgok, és lehet játékokat bevezetni.

Képek

 Végre egy nyugodt fürdés:


Közös nyugizás: (Máté itt épp ásít, nem üvölt)


Máté húsos combocskái:)

Tegnap

A tegnap éjszaka valahogy megviselt, pedig Máté ugyanúgy viselkedett ahogy eddig, szóval nem értem mi volt velem. Tény, hogy 3 után megint nem akart visszaaludni, és magam mellé kellett venni. Tudom, hogy nem kéne, de nem fogom hagyni, hogy az éjszaka közepén üvöltsön az ágyában, arra meg nincs erőm, hogy ringatgassam. Így egy darabig együtt alszunk, ez sokszor bejön.

Most még alszik, bár elég nyugtalan, de ha felébred, és jó kedve lesz, akkor kivisszük a teraszra kicsit szellőzni. Kíváncsi vagyok, hogy fog neki tetszeni.

A tegnapi fürdés sírással indult, de aztán jól végződött, és a végén szerintem még élvezte is a vizet, én meg majdnem sírva fakadtam, hogy ideáig is eljutottunk. Lehet, hogy kezdem magam igazán anyának érezni? Hát nem tudom...., de órákig tudnám nézni Mátét, hogy milyen gyönyörű, és aranyos, de hát mindenki így van a gyerekével. Azért még mindig úgy érzem, hogy csak sodródom a napokkal, teszem, amit kell, de igazából még nem fogtam fel, hogy van egy fiam/fiunk, és ez most már így lesz, és egy kis 3 fős család lettünk.

Kezdünk lassan összeszokni Mátéval, és neki is kialakul a napirendje. Délelőtt mindig nagyon szépen alszik, nagyjából 2ig. Aztán még valahogy kihúzza 4-5ig, és utána jön általában a nyafi, és hogy nem lehet letenni, mert akkor sír. Az utóbbi két napban mintha kevésbé gyötörte volna pocifájás, remélem hat valamit a tea és a gyógyszer együtt. Szörnyű nézni, amikor szenved szegénykém. Pénteken jön a védőnéni végre, hátha tud valami tippet adni.

Most épp együtt nyugiznak Ferivel. Ilyenkor meg tudnám őket enni:)

Újév

Hát eltelt egy újabb év, és izgalommal tekintek az idei elé. Még soha ennyi változás nem volt az életemben, mint 2007-ben, és soha ilyen kíváncsisággal teli félelemmel nem néztem a jövő felé.

A szilveszter kicsit nyugdíjas tempóban telt, de mivel erre is készültünk, így nem is volt nagy szilveszteri hangulatom. Estefelé benéztek a fiúk, itt voltak egy kicsit, megcsodálták Máté cicát, aztán tovább álltak. Máté viszonylag jól viselkedett, kicsit nyüszis volt ugyan tegnap egész du., de még kezelhető volt egy kis szeretgetéssel, puszilgatással. Tegnap először történt, hogy nem volt a fürdés közben világvége bömbölés. Igaz, most már minden trükköt bevetettünk amit innen-onnan javasoltak. A szobára ráfűtünk egy olajradiátorral, a ruhácskáit meg a törölközőjét előmelegítjük, melegebb vizet kap, és alá-fölé pelust rakunk. Szóval nem egyszerű, de mindent Mátéért:)

Ja, és Máté kapott egy liter pálinkát a nevére cimkézve Förgi bácsitól. Ha eljön az ideje biztos hálás lesz érte:)