2007. december 29., szombat

Itthoni napok

December 20. csütörtök
Fecsónak zsúfolt napja volt, mert a védőnénije és a doktornénije is ma jött megnézni, és leltárba venni. Szegényt mind a ketten felköltötték. Ez nem nagyon tetszett neki, meg az sem hogy egész nap csak leöltöztették meg fel. Kedvesek voltak, elmondtak egy csomó dolgot, mire figyeljünk majd.
Az esti fürdetés egy katasztrófa volt, ilyen üvöltést én még életemben nem hallottam, ráadásul úgy belehergelte magát, hogy már a lélegzete is akadozott. Nagyon rémisztő volt. Még szerencse, hogy anyu itt volt, nem tudom, mit kezdtünk volna vele egyedül.

December 21-29.
Pontosan már nem emlékszem melyik nap mi történt, mindegyik tartogat valami meglepetést. Próbáljuk kiismerni egymást. Arra már rájöttünk, hogy nagyon zavarja a nagy fény, így hangulatvilágítással dolgozunk. Gondolom a műtős élményeire emlékezteti a fény, ezért sírt tőle. A fürdéssel még mindig küzdünk, már a levetkőzést sem szereti, pedig rá is fűtünk a szobára, nehogy az legyen a baj, hogy fázik. A helyzet csak kicsit javult. A fuldoklós sírás abbamaradt, de még hova fejlődni. A sírást sokszor a pelusozásnál is előadja, de azt már lassan megszokja, és rájött, hogy az jó neki.
Karácsonykor itt voltak a nagyszülők, meg a nagybácsik nagynénik, közös családi ebéd volt. Aggódtam Fecsó majd hogy fogja viselni, de egy tünemény volt, szerintem annyira megilletődött, hogy csak bámészkodott jobbra-balra, nagyon cuki volt.
Sajnos utolért minket is a pocifájás, ami elég szörnyű, mert nem lehet igazából semmit sem tenni ellene, próbáljuk itatni vele a gyógyteáját, de nem mindig lehet vele átverni. Pedig annyira keservesen szenved szegény. Ma kipróbálunk egy gyógyszert, hátha segít. A helyettes védőnő mondta, aki tök rendes volt, mert csak úgy felhívott tegnap, hogy minden rendben van-e. Furcsa volt ilyet tapasztalni a kórházban történtek után, pedig ez lenne a normális.
Mióta itthon vagyunk nagyjából úgy alakul, hogy van egy jó napunk, aztán egy rosszabb, nyüszisebb. Van amikor teljesen jól alszik éjszaka, van, hogy órákat kell foglalkozni vele, mire hajlandó elaludni. Sokszor nem akar az ágyában aludni, ilyenkor amikor megunom a nyuszogást, odaveszem magam mellé, és szopi közben mind a ketten bealszunk. Aztán, amikor felébredek, akkor berakom az ágyába.
Anyu tegnap hazament. Most jön majd csak az igazi neheze a dolgoknak. Kicsit aggódom is.
Az anyaság: Hát nem tudom. Furcsa dolog ez, mert nagyon aggódom Fecsóért, meg szeretem, meg gyönyörűnek találom. De azért még nem érzem magam igazán anyának. még eszembe jut a régi életem, a kettesben töltött esték, a kirándulások, és hiányzik is nagyon. Ha rá gondolok, hogy ennek vége, akkor azért még sírásra görbül a szám.
Hát így vagyunk mi mostanában....

2007. december 28., péntek

Máté megszületett

Próbálom behozni a lemaradást, kicsit el vagyok úszva, és olyan sok minden történt.
Az elejéről:

December 15. szombat
14-én este rendesen lefeküdtünk, addigra valamennyire mérséklődött is derekam, és már bántam, hogy nem mentem el a karácsonyi partira, amit végül mégis beterveztem.
Aztán kb. fél 3-kor keltem fel arra, hogy megint fáj a derekam. Nagyon. De mivel még nem estem át egy szülésen sem, nem tudtam, hogy ez már az-e, vagy várnom kell még valamire. Mindig azt hittem, meg olvastam, hogy ilyenkor az ember hasa fáj. Hát én a hasamban nem éreztem semmit. De olyan rosszul voltam, hogy kiköltöztem a nappaliba, legalább Feri pihenjen egy kicsit. Ekkor már sejtettem, hogy lesz valami, mert kb. 20 perces rendszeres fájásaim voltak. Közben volt hogy tudtam egy kicsit aludni. Aztán egyszer csak vérzést tapasztaltam. Nagyon megrémültem, hogy mi lesz, de eszembe jutott hogy ez normális, és ekkor tudatosult bennem, hogy igen, most már lesz valami. Közben baromi rosszul voltam. 4 után felköltöttem Ferit, hogy tudja, mi a helyzet. Az orvosnak ekkor még nem telefonáltam, gondoltam várok még. 3/4 5-ig bírtam. Aztán indultunk a kórházba. Az út szörnyű volt, és mire odaértünk a fájások idején alig álltam a lábamon. A szülőszobán telt ház volt, de hamar sorra kerültem. Egy csomó szerintem felesleges kérdést nekem szegeztek, de biztos fontos volt nekik, nekem nem annyira, én elég rosszul voltam. Kaptunk egy szülőszobát. Volt benne mindenféle alternatív dolog, de nem nagyon fogott meg, örültem, hogy élek, nemhogy mindenféle labdákon bohóckodjak. Itt rámkapcsolták a ctg-t, ami ekkor 80 körüli méhtevékenységet mutatott, és még nem volt vége. Közben persze megjött az orvosom, kedves volt, mondta, hogy elvileg normál úton is meglehet a baba. Közölte, hogy most elmegy megcsinál egy császármetszést, kb. 3/4 óra múlva jön, addig legyek ügyes. Ekkor eléggé kétségbe estem, úgy gondoltam, az nekem a világ vége, nem fogom addig bírni. Közben mindig történt valami, de nem emlékszem mindenre, csak hogy a sláger rádió szólt, amit utálok, és hogy csak szorítottam Feri kezét, aki egy hős volt. Aztán megint jött a doktorbácsim, megvizsgált, és innenmár csak azt tudom, hogy felpörögtek az események, mondta, hogy mégiscsak császár, és hogy a másik lány elé vesz engem. Bekötöttek egy infúziót, hirtelen nagyon sok ember ott termett, mindegyik egyszerre akart dolgozni, engem meg gyötört a fájdalom, és alig bírtam az ágyon maradni, nemhogy nyugodtan.
Aztán egyik ágyról pakoltak a másikra, betoltak a műtőbe. Ekkor már annyira fájt mindenem, úgy éreztem folyamatos fájásaim vannak, nem érdekelt már más, csak hogy ne érezzem tovább ezt, és hogy legyek túl az egészen, ha császárral, hát azzal. (mondjuk fel voltam rá készülve.) A altatóorvos (nő), hisztizett egy sort, hogy mért nem szóltak neki időben, mert már lejárt a műszakja, és különben is, nagyon gáz volt. Aztán kettőt szippantottam a gázból és már nem is emlékszem semmire, csak arra, hogy a szobába érkezünk. Kicsit kába voltam még. Fecsó végül 8 óra 13-kor született meg. 3070g-al, és 53 cm-rel.
Feri közben követte Fecsó útját a csecsemősnővérrel és fényképezett meg videózott. Ezekkel a képekkel éltem egészen estig, mert addig nem láttam Fecsót. Kb. 5ig feküdtem infúzióval a kezemben. Szerencsére aranyos szobatársaim voltak, valahogy eltelt az idő. Egész nap azt vártam, hogy megmozdul a pocakban, aztán ráészméltem, hogy nem fog már:)
5 körül felkelhettem, kivették a katétert, és átköltözhettem az alapítványi szobába. Ekkor kitoltuk Fecsót az őrzőből.
Nagyon furcsa volt az első találkozás, gyönyörő baba volt, de igazából furcsa érzés volt, hogy ő a miénk, és hogy ő az aki eddig a pocakban lakott. Csak ültünk és néztük, és alig mertem még a kezecskéit is megfogni.
Aztán éjszaka a csecsemős nővér hozta megszoptatni. Odarakta mellém az ágyba. Azt sem tudtam, mit kezdjek egy ilyen kis jószággal. Próbáltam szoptatni úgy ahogy a könyvben olvastam, mert a nővér nem igazán segített. Én azt hittem, majd visszajön és elviszi, elvégre reggel felvágták a hasamat, és alig bírtam mozdulni, de nem jött érte. Én meg meg sem mertem mozdulni az ágyon, nehogy leessen. Nem is aludtam szinte semmit, féltem, hogy nem fog levegőt venni, vagy ráfekszem, vagy valami. Jól elgémberedtem reggelre.

December 16. vasárnap
A szobatársamat hazaengedték, de nem bánkódtam, mert nem volt túl beszédes. Délelőtt megnézte a gyerekorvos Fecsót, és mindent rendben talált. Délután jöttek Fecsó első látogatói, a nagyszülők. Fecsó elvarázsolt mindenkit. Ekkor még tényleg nem sok mindent csinált, leginkább csak aludt. És mindenki odavolt érte, akárkivel találkoztunk, mindenkit levett a lábáról. Valóban nagyon aranyos, és mivel nem egy óriásbébi, tényleg olyan kis picinek tőnt a többi baba között.
Éjszaka megint együtt aludtunk, egyrészt mert még nem mozogtam olyan jól, hogy felugráljak hozzá, másrészt mert így jobban a közelemben éreztem, és jó volt érezni a kis testét, ahogy ott szuszmákol mellettem.

December 17. hétfő
Ez volt az első nap, amikor végre valaki foglalkozott velünk. Egész eddig senki nem kérdezte meg, hogy tudok-e bánni egy gyerekkel meg tudom-e szoptatni, egyáltalán láttam-e már élőben egy kisbabát, vagy csak a tv reklámokból tudom, hogy létezik ilyen. Két nagyon kedves idősebb néni volt, ha rájuk gondolok nagy hálát érzek a szívemben, nem is tudom, mit csinálnék, ha ők nem segítenek akkor. Persze addigra a két nap latt sikerült kisebesíteni a mellemet, de ők megmutatták, hogy kell helyesen mellre tenni, hogy mire figyeljek a pelusozásnál, ilyesmi. És többször is benéztek, hogy minden rendben van-e. A csecsemős viziten is kedves doktorbácsi volt, aki rögtön megállapította, hogy Fecsó sárgaságos, és kért egy vérvételt, hogy kell-e kék fény alá tenni. Szegénynek a buksijából vették a vért. Nagyon szánalmasan nézett ki, amikor visszahozták beragasztott fejjel. Jól meg is tornáztatta szegényt, de ez azért vicces is volt. De rémülettel néztem, miket csinál, mert én alig mertem még mindig megfogni. Du. megjött anya is. Teljesen be volt zsongva, ami azért kicsit érthető, első unoka.
Kilátásba került a szerdai hazamenetel, és már csak ez éltetett, hogy mielőbb kijutni erről a helyről. Nem tudom, minden kórház ilyen-e, de úgy éreztem felesleges időt töltök ott, mert nem foglalkozik velünk senki.

December 19. szerda
Reggel a doktorbácsim kicserélte a kötést, és hazaengedett. Mivel Fecsó vérképe jó lett, így őt is hazaengedték. Már csak a zárójelentésekre kellett várni, de senki nem akarta megmondani, hogy mikorra várhatom. Sőt..., az a szőke r...nc, aki szombaton is volt, majdnemhogy még fel is háborodott, hogy merek valamit kérdezni. Végül nagy nehezen 11kor megkaptuk a papírokat. Ekkor szóltam Ferinek, hogy jöhet értünk. Fél 12-kor jött az a hülye pi...a, hogy "délig el kéne ám menni, mert jönnének a helyemre" Irritálóan gusztustalan stílusban. Azt hittem megütöm. Szabályosan kidobtak a szobából, amiért ráadásul fizettem. Annyira mérges voltam, felháborodott és csalódott, hogy mikor megérkezett Feri, elkezdtem bőgni. Fecsót gyorsan átvittem a csecsemősökhöz, hogy elintézzük a papírokat, aztán jöttünk haza. Szinte sírva menekültem onnan. Mást sem akartam , csak végre otthon lenni, bármennyire is féltem tőle.

Furcsa volt az autóban hátul ülni, egész más onnan a világ, azt sem tudtam szinte merre megyünk, pedig százszor is megtettük már ezt az utat. Fecsó végigaludta az utat, és otthon is egész du. csak aludt. Teljesen kiütötte magát a levegőn, pedig alig volt kint.
Az első éjszaka nyugodtan telt, csak egyszer kelt fel éjszaka enni, utána már csak hajnalban.

2007. december 14., péntek

Derékfájás

Hajnal óta iszonyat derékfájás gyötör. Kb. fél 5 kor kezdődött. Azóta nem múlik. Ill. vissza-vissza tér, és már úgy fáj az egész medencém, hogy csillagokat látok. Remélem, hogy ez már valóban Fecsó előszele, és hamarosan eljön a nagy pillanat. Bár nem tudom ennél nagyobb fájdalmat hogy fogok tudni elviselni, mert már ez is eléggé meggyötör. Kíváncsian, és izgalommal várjuk az éjszakát, hátha....


2007. december 13., csütörtök

Még mindig semmi

Fecsó még mindig bent, és esze ágában sincs kijönni. Hülye lenne, kint hideg van, meg egyébként is.... Én egyre hisztisebb, nyűgösebb vagyok, tegnap még el is sírtam magam kétségbeesésemben, hogy ennek már sosem lesz vége. Szégyellem is magam miatta....
Tény hogy eléggé szenvedek, ez a nyavalyás mindenhol nyom, és ez nagyon fáj. Nem jó se ülni, se állni, feküdni meg pláne nem. Ha nem történik semmi, akkor szerdán reggel kell jelentkeznem a kórházban. Jó lenne ezt nem megvárni.
Holnap céges mulatság lesz. Végül mégis elmegyek. Mit veszíthetek? Hátha Fecsó besokall odabent. Hátha....
39+1

2007. december 11., kedd

Még 8

Ebéden túl, sütin innen. Ma fogom megcsinálni a mézessütit. Aztán vagy én, vagy Feri majd befejezi, ez Fecsótól függ. Éjjel már majdnem azt hittem, hogy lesz valami, annyira furcsán viselkedett Fecsó, és annyira rosszul voltam. De semmi. Néha keményedik a hasam, de leginkább csak séta közben.
Pénteken lesz a karácsonyi céges bulink. Ez lesz az első, amit kihagyok. Szívesen mennék, de nincs igazából ünneplős ruhám, meg Feri nem is jöhetne csak 10 után, egyedül meg nem mehetek. Mindegy is, mert az 5 éves díjat úgyis eltörölték az amcsik (köcsögök), persze pont akkor amikor én is kaptam volna. Hát ilyen az én szerencsém.
Fecsónak van még 8 napja. Remélem nem akarja kihasználni maximálisan, mert már napról napra nehezebben viselem a várakozást.


2007. december 10., hétfő

9 nap

A hétvégén sem történt semmi. Mármint Fecsóügyben. Pedig volt hosszú séta, meg főzés, meg félős film. Fecsónak meg se kottyan. Bár, kicsit másképp érzem magam. Lehet, hogy ez már valami előjel? Nem rosszul, de nem is jól, csak olyan másképp. Kicsit könnyebb most az élet Fecsóval, nem olyan nehéz, és aludni is egész jól tudok tőle. Sőt... Hatalmas álomkór lett úrrá rajtam.
Majd kiderül. Mindenesetre a hétre havazást mondott Németh Lajos:)
Azt hiszem ma mézeskalácsot fogok sütni. Csak még be kell szereznem a hozzávalókat.


2007. december 7., péntek

Orvosnál

Fecsónak esze ágában sincs kijönni. Még. Legalábbis doktorbácsi szerint. Nincs mese, várnunk kell rá türelemmel, amiből nekem elég kevés adatott az élet más részen is, nemhogy amikor Fecsóról van szó, és egyrészt már megöl a kíváncsiság, hogy milyen lesz, hogy fog kinézni, meg hasonló dolgok, másrészt ettől az "áldott" tehertől is már szabadulnék szívesen. Mindenesetre minden ellenérzésem ellenére tegnap ittam egy málnalevél teát, rutinosabbak szerint ez akár hatásos is lehet. kettőt lenne ildomos inni belőle naponta, én óvatos duhajként, meg a népi boszorkányságtól való távolságtartásomnak köszönhetően egyet iszom egy nap. Hátha....
Ha Fecsó nem akar majd magától világra jönni, akkor legkésőbb 19-én jelentkeznem kell a kórházban, és akkor nincs mese, császármetszés. Most egyelőre simán indulunk neki, minden korábbi terv ellenére. Nem mondom, hogy emiatt boldog vagyok. Én nem vagyok az "bármit megteszek, csak természetesen akarok szülni és rögtön szoptatni, és no kórház, no kötöttségek." Biztos a munkám miatt is van, de ha amikor a császár lehetőségéről volt szó, nem omlottam romjaimba, nem hisztériáztam az ellenkezőéért, nem bújtam a szaklapokat, fórumokat, hogy akkor hogy dolgozzam fel a lelki törést, amit ez okoz nekem, na meg a gyerekemnek. Beletörődtem, és elfogadtam.
Most viszont, hogy megfosztottak a biztonságérzetemtől, eléggé pánikolok. Mikor indul meg a szülés? Ha napközben amikor egyedül vagyok, mit fogok kezdeni? Egyáltalán meg tudom-e majd különböztetni A FÁJÁSOKAT, minden egyéb más fájdalmaimtól. Időben fogunk-e a kórházba érni? És mennyire fog fájni? Mi lesz ha nem leszek elég erős és elég hős?
Szóval tele vagyok félelemmel. Számomra nem természetes, hogy egy kis lyukon ki akar jönni egy nagyobb valami, ami még ha az én gyerekem is (furcsa ezt így leírni) jóval nagyobb mint az a lyuk ott lent. Még belegondolni is rossz!
De bíztatom magam, hogy más is túlesik rajta, többször is, majdcsak én is.



2007. december 4., kedd

Mai

Újabb rossz éjszakán vagyok túl. Fecsó persze fél éjszaka ugribugrizott, neki valószínű jó volt, nekem kevésbé. Jó lenne tudni, mennyi van még hátra. Azt írják, mondják az okosok, hogy szülés előtt már nem annyira aktívak a babák odabent. Hát ha ez igaz, akkor én nagyon messze vagyok még ettől. Már csak a málnalevélteában bízhatom, de eddig még nem próbáltam.
Ma nagyon szép idő volt, gondoltam kihasználom, meg holnapig van bérletem, így gyorsan elmentem az ikeába, vettem még ezt-azt. Meg olyat is amit nem terveztem, de hát mit tegyek?
Mindenhol karácsonyi készülődés. Most valahogy nem bosszant annyira, mint az elmúlt években, lehet, hogy azért mert az idén nem kell kötelezően részt vennem ebben a ki ad nagyobb ajándékot a másiknak versenyben. Nem szeretem a kényszeredett ajándékozást, venni sem szeretek csak azért mert kell, és kapni sem. Utálom a mit szeretnél karácsonyra kérdést. Idén nem kérdezte senki. Igaz, már ősszel mindenkinek mondtam, hogy nem vagyok hajlandó ajándékok után futkosni szülés előtt. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi időben jó sok pénzt kellett költenünk Fecsó miatt, és kell is majd még biztos, szóval na....
De a Mikulást szeretem. A hétvégén még reménykedtem, hátha a Mikulás elhozza nekünk Fecsót, most már nem nagyon bízom benne.

2007. december 3., hétfő

Elmaradt mozi

Elmaradt a mai Fecsómozi. Lebetegedett a néni. Csütörtökre lett eltolva. Viszont beszéltem dokibácsival telefonon, és azt mondta, hogy várjuk meg amíg Fecsó magától ki akar jönni. Sutba dobva ezzel a korábbi álláspontját, hogy vegyük ki a hegeim miatt hamarabb. Jó, persze, tudom, hogy ez így a helyes, de mégiscsak a bizonytalanságba taszított, mert most várhatom, hogy mi lesz, kétségbeeshetek minden fájásnál, hogy talán most, és egyébként is, már rákészültem, hogy hamarosan velünk lesz Fecsó. Erre tessék. Mi van ha nem akar majd időben kijönni?
Nem tehetek mást, csak várok, és győzködöm Fecsót, hogy hajrá, kifelé. Aztán csütörtökön lehet hogy megint más lesz a helyzet, attól függ, mit mutat az uh. Egyébként Fecsó nagyon aktív, sokat mocorog, és továbbra is kitolja a lábát az oldalamba, különbség annyi, hogy most már mindkét oldalamat használja. Édes pofa:)



2007. november 30., péntek

Napok

Két napig azt gondoltam tök jól vagyok. Aztán ez az érzés gyorsan semmivé lett. szerdán még tök jó volt minden, és az új alvási technikámnak köszönhetően jól is aludtam. Voltam Amrinál. Most már nem romantikásodtam el annyira mint a múltkor. Furcsa is volt, és még most is az, hogy egyáltalán nem hiányzik a munka, eszembe sem jut, hogy tennék valamit. Remélem azért egyszer visszajön a munkakedvem. Bár mindig olyan sok rosszat mondanak, amikor bent vagyok, mindenki panaszkodik, hogy lehet, ezért sem hiányzik.
Tegnap Feri elvitt doktorbácsihoz. Jó, hogy most már hoz meg visz mindenhová, ahová csak teheti, mert nem nagyon kényelmes már az utazás. Hétfőn valószínű kiderül mikor lesz Fecsó szülinapja. Lehet, hogy már csak pár napunk van addig. Még belegondolni is félelmetes. De persze nagyon kíváncsi is vagyok. Meg azért jó lesz már, ha nem nyomja szét mindenemet. És hátha utána ez a fránya savasodás is elmúlik. Nagyon remélem.
Ma kimostam Fecsó maradék ruháját. Aztán vasalás, főzés. És tervezem a kórházi pakkom véglegesítését is. Ez lehet csak holnapra marad:)


2007. november 27., kedd

Nemjól

Olyan rossz éjszakám volt, mint még soha, jó ha 2 órát sikerült aludnom, akkor is álmodtam valami hülyeséget. Emiatt a buta idő miatt, legalábbis csak arra tudom fogni, annyira fájt a sebem, hogy már szinte sírni tudtam volna. A fájdalomtól persze begörcsölt a hasam, szóval nagyon aggódtam Fecsó miatt, de ő jó fiú volt, és tudta, hogy neki még nem szabad kijönnie. De neki sem lehetett valami jó, mert annyira nyomott, de nem biztos, hogy ez a kettő összefügg, szóval annyira feszítette a medencémet, hogy emiatt meg örökké a wc-re kellett járnom. A fájdalom nem szűnt még meg, de most kicsit jobb, egész déletőtt csak feküdtem, jó melegen betakaróztam, Feri takaróját is a derekam köré tettem, és ez kicsit segített. Remélem azért javul majd a helyzet. Kicsit azért odavagyok mi lesz velem, ha még egy sebet kapok majd.


2007. november 26., hétfő

Szenvedek

Sikerült túl lennem a náthán. Remélem Fecsót sem viselte meg nagyon. Most már nem sok idő, és találkozhatunk vele. Most úgy vagyok vele nem bánom, csak legyen már kint. Néha nagyon szenvedés már ez a szimbiózis, mindenhol nyom, és a torkom még mindig savasodik. Valami acélbetkót kéne beleépíteni. Máskor meg megrémíszt a tudat, hogy mindjárt 3 főssé nő a mi kis 2 fős családunk. Aztán van amikor nem is Fecsótól félek, meg a felelősségtől, hanem a műtéttől. Hogy majd fájni fog, hogy szar lesz utána, hogy el leszek gyámoltalanodva.
Az éjszakáim nem túl jók mostanában, most már stabilan kétszer kelek fel minden este, és közben is nehéz egyik oldalról a másikra fordulni, plussz ez a hidegfront mindig szar, mert ilyenkor nagyon fájnak a sebhelyeim, és nem tudom, mikor miért fáj a hasam. Aztán most már keménykedik Fecsó is, ami természetes. Kíváncsi leszek a csütörtöki ctg-re mit mutat. Mostanában nagy parádé van odabent.

2007. november 22., csütörtök

Náthásan orvosnál

Minden igyekezetem ellenére idén is sikerült megnáthásodnom. Fecsó előtt ilyenkor orrcsepp, neocitrán, és két nap alatt jól voltam, most egyiket se lehet. Két napig a népi gyógymódokkal próbálkoztam, kevés sikerrel,meleg leves, meleg zuhany, meleg takaró, forró tea. Aztán tegnap este már köhögtem is, szóval a fele sem tréfa. Na a köhögés az nagyon nem esett jól, éreztem, hogy Fecsó és a tavalyi sebhelyem is tiltakozik ellene, így próbáltam minél kevesebbszer, de az meg nekem nem volt jó. Ma a védőnő mondott egy homeopatás(pátiás, csak én hívom így, több értelme van:)) gyógyszert, aranyárban, de megvettem. Remélem hatni fog.
Fecsót egyébként nagyon megdícsérte a héten a doktorbácsi, hogy milyen szépen kibírta ideáig az én kórtörténetemmel, szépen be van illeszkedve, szépen be van zárva. A vérképemtől mindenki odavan, állítólag tanítani kéne, annyira tankönyvi, nem tudom mitől de örülök. A vérnyomásom hasonlóan jó, a rettegett terhességi toxémiával még hírből sem találkoztam, ha nagyon stresszes vagyok akkor 110/70-re is felmegy a vérnyomásom. Eddig 8 kg-t híztam, és a hasam kerülete 99 cm. Fecsó az elmúlt pár napban rátalált a bal oldalamra is, most vette észre, hogy arra még van egy csomó hely, szóval remélem nem is lesz már sokkal nagyobb a hasam.
Én nagyjából 3 hét múlvára várom Fecsót, de dec. 3-án még rápillantanak, hogy s mint, és akkor döntünk, mikor is legyen a szülinapja. Remélem addig már kibírja odabent.
Most megyek is, és elkezdek ezerrel babaruhát mosni, mert azzal még sehogy sem állok. A kórházi cuccomat viszont 85%-ban már összekészítettem, ki tudja, jobb a békesség a világgal.


2007. november 18., vasárnap

Tünetek

Egyre furcsább dolgok történnek a testemmel, és nem tudom mi miért van. A legújabb, hogy begörcsöl a combtövem. Nagyon rossz, ilyenkor össze akarok esni. Szerencsére ezt eddig még csak esténként csinálta, de azért eléggé parázok, hogy mi lesz ha egyszer valahol a városban kap el ez a görcs.
Fáj a torkom is, és nem tudom, hogy tényleg sikerült-e megfáznom, vagy csak azért fáj, mert már szétmarta a sav, ami hetek óta a torkomban van. Szóval eléggé odavagyok.

2007. november 16., péntek

Sebhelyes

Két jó éjszaka után tegnap megint rosszul aludtam, helyesebben nem is aludtam. Sehogy sem volt jó, Fecsó mindenhogy nyomott, és ez a hülye hidegfront teljesen beteszi nálam a kaput, sajognak a sebhelyeim, kívül-belül. Ez néha elég ijesztő nekem, mert amikor lent fáj, akkor megfordul a fejemben, hogy lehet, hogy Fecsó már ki akar jönni. Ettől persze bepánikolok. De tény, hogy nagyon furcsán viselkedik, mert olyan helyeket is felfedezett most odabent, ahol eddig még sosem járt. Csak nem sok jóval kecsegtet Németh Lajos az időjárással kapcsolatban.
Ma a chinoinban ebédeltem. Jó volt nagyon a csajokkal egy kicsit együtt lenni. Szilvi szerint tök lent van a hasam. De akkor miért nyom még mindig felül is Fecsó? Ki érti ezt? A következő gyereknél már biztos okosabb leszek.

2007. november 14., szerda

Találkozás Benedekkel

Tegnap találkoztam Benedekkel. Hihetetlen tüneményes, apró, pici, szeretnivaló. Felfoghatatlan, hogy egyszer csak ott van egy új kis élet a karjaidban. És hogy hamarosan az én karjaimban is ott lesz. Feri most már nagyon türelmetlen, pedig Fecsónak bent kell még maradnia egy picit.
Tegnap kicsit jobb volt vele, az alvás is egész jó volt. Ma megmérte doktorbácsi és a buksija 89mm, a becsült súlya pedig kevés híján 2700g. Vajon mekkora lesz Fecsó a valóságban? Remélem sokkal nagyobb már nem, de azért a 3000g-ot érje el.

2007. november 12., hétfő

Beni baba születik és egy rossz hír másról

Azt gondoltam reggel, hogy ma csupa jó dolgot fogok ide írni, olyan jól indult a nap. Megszületett a kis Beni baba, és mindenki jól van, és mivel holnap nekem vérvételre kell mennem pont oda, így lehet, hogy még akár láthatom is.
Fecsó jól van, szerencsére nincs semmi arra utaló jel, hogy idejekorán ki szeretne jönni jó meleg vackából. A doktorbácsi novemberben még mindenképpen bent akarja tartani, aztán a 37dik hét után valamikor nagy valószínűséggel kiszabadítják onnan a hideg télbe. Rémísztő, főleg, hogy a novemberből már csak két hét van vissza, szóval most már valóban össze kell raknom a kórházi pakkomat.
Aztán két óra a bankban, egy a polgármesteri hivatalban, és most itthon. És most kaptam a hírt, hgoy egy kollegám meghalt, váratlanul, és egyelőre senki nem tud semmit*, 32 éves volt. Látszólag minden rendben volt vele. Azóta sem tértem magamhoz, és csak az van a fejemben, hgoy ez biztos csak valami tréfa, mert hát Ő nem halhat meg, hisz előtte az élet. Tavaly volt az esküvője, abban a templomban, ahol mi is házasodtunk. Felfoghatatlan!
*később kiderült, hogy valószínű öngyilkosság volt, leugrott a Gellért-hegyről.

2007. november 8., csütörtök

Rosszul

Két-három napja nem vagyok igazán a topon. Kicsit el is szontyolodtam emiatt, mert eddig minden olyan jól, és könnyen ment, és megrémít, hogy akkor most miért vagyok ilyen vacakul. Fecsó annyira nyomja minden porcikámat, hogy néha már sírni tudnék. Se ülni, se állni, se feküdni nem jó. Ha a bordámat nyomja nem kapok levegőt, ha lent a csontomat, akkor meg folyamatosan Wc-re kell mennem. Plussz drasztikussá savasodott a nyelőcsövem. El sem tudom már képzelni, milyen lehet az élet normális nyelőcsővel.
Szóval kicsit most paff vagyok. Azért még bizakodom, hogy ha nem is nagyon de egy kicsit lesz ez még jobb, és nem kell a hátralévő egy hónapot vigyázülésben töltenem, mert csak ebben a pozícióban vagyok képes létezni, meg levegőt is venni.



2007. november 7., szerda

Semmi

Most ébredtem.....,(na jó már beraktam egy mosást) ebéd után befészkeltem magam magam a takaróm és a plédem alá, és belülről figyeltem a kinti vacak időt könyvvel a kezemben. A könyv hamar az éjjeliszekrényemen landolt én meg a párnámon.
Vettem gesztenyét. Hamarosan be is teszem a sütőbe és már alig várom, hogy körbelengje a friss sültgesztenye illat a lakást.

2007. november 6., kedd

Hosszú nap

A szutyok, hideg idő ellenére ki kellett mozdulnom itthonról. Reggel háziorvossal kezdtem, egész korrekt volt, (egyébként nem szeretem) viszont meglepett, hogy hiába vagyok kismama, a betegácsis papíromért nekem is kell fizetnem vizitdíjat. Kifizettem. Aztán irány a sokak által egekbe magasztalt babadiszkont a Visegrádi utcában. Valóban jó, és sokminden van, kicsit olcsóbban mint máshol, csak nem lehet kártyával fizetni. Ki hallott már ilyet? Én pedig ahhoz a réteghez tartozom, aki nem hord magánál sok készpénzt, hanem kártyával fizet. És sajnos egy ilyen bababoltban a nálam lévő 5000 ft-ból nem sok mindent lehet venni. Sebaj, vettem 10 textilpelust, (része a kelengyelistának:) egy kis melegítőnacit meg 2 kissapkát Fecsónak. Kinéztem még egy rugdalódzót is, de vissza kellett raknom, mert nem fért bele nálam lévő készpénzkeretbe.
Aztán bementem Amri-hoz. Jó sok időt ott töltöttem, igaz ebben már az ebéd is benne volt, de nagyon jó volt kicsit beszélgetni a többiekkel, és csak úgy velük lenni. Kicsit el is romantikásodtam, és már majdhogynem "honvágyam" lett, de aztán még időben észbe kaptam. Azért a kollegáim nagyon hiányoznak:(
És persze elhangzott a kérdés, és persze pont attól, akitől vártam, hogy "nem rossz otthon egyedül? mit csinálsz?" Hát ettől igazán kinyílik a bicska a kezemben. Főleg, ha olyan valaki kérdezi ilyen szamárságot, akinek 3 gyereke is van. Én igenis jól érzem magam itthon, és vagyok annyira kreatív, és érdekel annyi dolog a világban, hogy el tudom tölteni a napomat, még egyedül is.

2007. november 5., hétfő

Intézős

Ma megint jól elfáradtam, pedig most már tényleg vigyázok, nem tervezek sokat egy napra, és igyekszem sokat pihenni. De azért jó kimenni a levegőre. Elintéztem az orvosi papírt, mehetek holnaptól betegácsiba. Voltam ikeában, és megvettem mindent, amit a múltkor kinéztünk Ferivel, csak nem álltunk érte sorba. Milyen jól tettük, mert most csak unatkoztak a pénztárosok. (De már jön a karácsony, legalábbis minden boltban ezt mondják, és még mindig gyűlölöm. ) Aztán megnéztem a C&A-ban, hogy van-e szoptatós melltartó, és mennyiért. Van és egész jó árban, de még nem vettem, azt mondják, még később kell venni, nehogy kicsit legyen.
Holnap hosszú napom lesz, a háziorvosnál kezdek, aztán tervezek egy közelben lévő bababoltot, majd irány Amri, és közös ebéd a kollegákkal. Mellesleg felveszem, ami jár, a 9000 ft kajajegyet. Du. elvileg megint lesz szülésfelkészítő, de nem tudom, fogom-e még bírni, meg hogy Kati jön-e. Ha nem jön, akkor azt hiszem én sem megyek.


2007. november 3., szombat

Mostanság

Most már tényleg szinte mindent beszereztünk Fecsónak, ami nagy és fontos. Most már csak a rendezgetés, a pakolászás, a kisruhák mosása-vasalása van hátra, meg néhány apróság, és olyan dolog beszerzése ami nem létszükség. És persze a kórházi pakkom nincs még kész. Azt mondják ilyenkor már azon kéne ücsörögni, és várni, mikor dönt Fecsó az élet mellett. Ez azért szerintem túlzás. Még csak a 34. hétben van. Maradjon csak még odabent egy picit! A kiságy bent van a hálóban, benne alszik a plüss nyul, csak hogy szokjuk a látványt. Furcsa...., még mindig.
Ma nagy családi vendégeskedés volt, van, és lesz, Feri szülinapját üljük, és megmutattuk a nagyszülőknek, hogy mi mindent kapott eddig Fecsó. Odavoltak.
Fecsóval most már elég nehéz az élet. Estére akkor is halálosan elfáradok ha nem csinálok semmit. Úgy elnehezedik a pocakom, mintha legalábbis mázsás súlyt cipelnék. Pedig csak 6.5 kg plussz van rajtam. Ha ülök akkor egy idő után Fecsó kinyomja a bordámat. A nyelőcsövem pedig most már folyamatosan rossz. Hű lett a Rennie. Aludni hol jobban, hol kevésbé jól tudok, leginkább csak a forgolódással van bajom. De nincs már sok hátra, pár hét és már csak emlékek maradnak ezek a napok, és megszűnik a mi kis szimbiózisunk.


2007. október 31., szerda

Tegnap

A tegnapom is úgy elszaladt, hogy nem is értem azt aki otthon csak unatkozni tud. Bennem most már sokszor felmerül, hogy nagyon kevés ez az idő amit itthon vagyok békésen, olyan sok mindent szeretnék csinálni még Fecsó előtt. Tegnap potyára ott ültem a bankban jó sokat, aztán kimentem Kistarcsára a szülés előkészítő tanfolyamra. Nem estem tőle hanyatt, szerintem a mai internetes, fórumos világban nem tud egy ilyen rendezvény újat mondani. De nem is számítottam sokra, csak azért mentem, hogy találkozzak Katival, és hogy hátha meg lehet nézni a szülőszobákat. A szülőszobák és a vajúdók persze mind foglaltak voltak, úgyhogy erről lemaradtam. Azért jó lett volna látni, milyen egy ilyen hely belülről, bár lehet, hogy ha fecsót császárral veszik ki belőlem, sose nem is fogok ilyet belülről látni. Sebaj!
Katit  viszont nagyon jó volt látni, nagyon gyagyás a nagy pocijával. Nagyon aranyosan néz ki. CSak sajnos keveset tudtunk beszélgetni. Talán majd legközelebb.
Ma nem vagyok nagyon jó passzban, így nem is merészkedtem messzire, csak a Kikáig. Láttam egy tök jó szekrényt, ami jó lenne Fecsónak, olyan színű mint a többi bútora, és egész olcsó is. Pénteken majd Feri is megnézi, és döntünk.

2007. október 29., hétfő

Fáradt

A hétvégi talponlét úgy lefárasztott, hogy ma semmire sem voltam jó, csak alvásra. De érzem, hogy ez nagyon kellett. Remélem így estére elkerül az a szörnyű feszülő has, ami szombaton és vasárnap kísértett. A nyelőcsövem most megint rossz, rosszabb, mint valaha, és attól tartok, hogy ez már nem is lesz jobb.
Végre rávettem magam az ágynemű mosásra, a tiszta felhúzására még nem, ahhoz még erőt gyűjtök. Meg a hétvégi ablakpucoláshoz, és függönymosáshoz is. Jó sokat:)

Vásárlós

Mozgalmas, de hasznos hétvégénk volt, immár a sokadik, amit non-stop vásárlással töltöttünk. De most már nyugodtabb a lelkem, hogy nem kell Fecsót ott hagyni a kórházban kelengye híján, mert szombaton vettünk neki egy gyönyörű kiságyat, pelenkázóval. Elhoztuk a diego-ból a függönyeit, a karnist. Vasárnap kimentünk a bababörzére, és annyi ruhát kapott Fecsó, hogy csak na...., igazi vagány kisfiúsakat, úgyhogy remélem, most már nem akar mégis inkább kislány lenni. Aztán átmentünk még a baby-outletbe, és vettünk egy kókuszmatracot, 1000 ft-al olcsóbban, mint ahol eddig terveztük, hogy veszünk. Aztán Feri is megkapta a rég áhított nyugifotelét, de meg is érdemelte, mert igazán hősként viselkedett, pedig eléggé aggódtam, hogy nehezen fogja viselni a dolgot, mert szombaton ráadásul későn feküdtünk, és még nem is hagytam aludni sem, mert nagyon rosszul voltam. Kicsit elrontottam a gyomrom.
Szóval egyre több mindenünk van már Fecsónak, de azért hiányoznak még dolgok, de az már olyan amihez nem kell 2 ember, és egyedül is el tudom intézni, vagy ne adj isten Feri, ha velem történne valami.



2007. október 26., péntek

Tegnap egy hosszú-hosszú bejegyzést írtam, ami végül elveszett, nem tudom, hogy a mi gépünk hibájából, vagy az oldal nem működött jól.
Ma a brumimaciba készültem a mester utcába, de aztán megfutamodtam, gondoltam, jobb ha nem keveredek bele a belvárosi balhéba. Így csak a környékre fogok kimerészkedni, van itt nem messze egy avent-es bolt, oda megyek tanácsot kérni mellszívó ögyben, aztán meg beíratkozom a könyvtárba. Utoljára kisiskolás koromban voltam könyvtártag, ha az egyetemi éveket nem számolom, mert az más volt.
Tegnapról röviden, hogy Fecsó nagy eséllyel hamarabb fog megszületni, mert a tavalyi műtétem miatt sanszos vagyok a császármetszésre, azt meg még a spontán szülés megindulása előtt kell véghezvinni az én esetemben. Nem búsulok, hacsak nem amiatt, hogy megrövidül a Ferivel kettesben töltött idő.
Plussz: bele kell húzni a vásárlásba.

2007. október 23., kedd

Hétvégés összevissza

Mióta nem dolgozom számomra nincs különbség hétköznap és hétvége között. Így ezt a hosszú szünetet sem tudom a maga dicsőségében eltölteni. Szombaton egész nap a várost jártuk. Tul. képpen nem volt haszontalan, mert vettünk pár dolgot ami kellett, meg be is vásároltunk a hétvégi főzéshez, és még Fecsó is kapott 2 body-t meg egy rugdalódzót.
Vasárnap itthoni ügyködés, főzés, stb..., próbálok ráállni a gondos háziassziony szerepre. Még van mit gyakorolnom.
Tegnap vendégségben voltunk Jancsiéknál. Alapvetően mindig tartok ettől a látogatástól, de végül mindig jól sül el, és ha nekünk is itt lesz Fecsó, akkor szerintem még szorosabbra szövődik majd közöttünk a kapcsolat. Kaptam pár tippet, hogy mit szerezzek be majd Fecsónak és magamnak mindenképpen a szülés után.
Fecsó kapott egy babakocsit és egy autóba szerelhető hordozót. Először nem is ebbe a boltba indultunk, mert erről nem is tudtam, hanem egy másikba, ami ugyanúgy a soroksárin van, de az zárva volt. Bementünk körbenéztünk, és ott volt ez a kocsi. És alapvetően jó árban volt, úgyhogy rögtön meg is vettük, mert sokat gondolkozni már nincs időnk.
Ma sütőtökkrém levest főzök, már mindjárt kész.  most csinálok először, és szerintem jó is lesz. Bár eddig azt hittem én nem szeretem a sütőtököt, vagy legalábbis nem tudtam hogy szeretem.
Fecsó mostanában furcsán viselkedik, olyan parádékat nyom le, hogy el sem tudom képzelni, mit csinálhat ilyenkor odabent, egyedül. Tegnap pl. egy nagy oldalbarúgást kaptam, amit nem tudom mivel érdemeltem ki, de nem volt jó, és nem is szokott ilyesmit csinálni. Olyan volt mintha valóban oldalbarúgott volna valaki. Érdekes volt.

2007. október 18., csütörtök

Fogorvosos

Bármennyire is nem fáj, mégsem szeretem ha idegenek a számban túrkálnak. Ezért is halogatom mindig a fogorvoshoz menést. De most végre túl vagyok rajta. (egy darabig) Elkeserítő, hogy azt hittem Fecsó nem eszi a fogaimat, és mégis volt egy pici lyuk az egyiken. Mondjuk, lehet, hogy még korábbról, de szerintem Fecsó volt.

2007. október 16., kedd

Első nap itthon

Jól telik az első napom itthon, bár én sosem aggódtam, hogy nem tudnék magammal mit kezdeni. Reggel együtt keltem Ferivel, még bennem van a napi rutin, majd később biztos később kelő leszek. De így legalább volt egy kis idő reggel az összebújásra. Persze aztán visszafeküdtem még. Megnéztem a zuglói könyvtár honlapját, hamarosan el fogok oda látogatni. Holnapra terveztem, de holnap zárva van.
Szépen süt a nap, bár hűvös van, azért délben kicsit kinyitottam az ajtót, had jöjjön be egy kis friss levegő.
Holnapra takarítást tervezek, nem kell sokat, de azt nagyon...., csütörtökön jön hozzánk a védőnéni. Az ablakpucolással viszont nem tudom mit kezdjek, nagyon kéne, de félek felállni is, meg a nyújtózkodás sem túl jó. Majd valamit kitalálok.


2007. október 15., hétfő

Elsőnap

Új életem első napja. Mit is mondjak? 3 órát töltöttünk az illetékhivatalban, hogy átírassuk Misut a nevünkre. A hivatali ügyintézésről, és ügyintézőkről sajnos nincs jó véleményem, ez ma is megerősödött. De estére már nem bosszantom ezzel magam.  Viszont választottunk Fecsó szobájába függönyt. Egy sima ekrü színűt, sötétítőnek meg egy repülő nyulasat.
Holnap lesz az első napom itthon egyedül, kíváncsi vagyok milyen lesz.


2007. október 11., csütörtök

Első darabok

A tegnapi búcsúparty jól sikerült, és megkaptuk Fecsó kelengyéjének első pár darabját. Kaptunk 2 kombidreszt, egy kengurusat (ez a Feri kedvence), meg egy simát, meg egy rugdalódzót, 3 pár new born zoknit (ez az én kedvencem), meg egy zenélő macit, meg cumisüveg melegentartót, meg pelust, meg ilyesmit. Minden annyira gyagyás, és most már Feri is kedvet kapott a vásárláshoz, mert hogy ezek a bébiholmik milyen aranyosak. Egész este ringatta az üres Fecsóruhát, és beleképzelte Fecsót.
Ma megyünk uh-ra, remélem élmény lesz, és Fecsónak is jó lesz a kedve.
Holnap dolgozom utoljára:-) vagy :-(  nem is tudom....


2007. október 10., szerda

Búcsúbuli

Ma lesz a búcsúbulim. Jó, leszek még 2 napot, de a holnap nekem nem volt jó az ultrahang miatt, a pénteken meg már nem akartuk. Nem tudom mennyire gáz, ha én lépek le először, mert hát nem vagyok már a régi, és nem bírom túl soká ébren, ha meg igen, akkor másnap vagyok teljesen oda. Remélem Fecsó azért nem üti ki magát nagyon, és nem fog holnap egész nap aludni, mert akkor megint oda lesz a babamozi.
Este nagyon bálnának éreztem magamat, de szerintem csak azért mert megint úgy húzódott a bőröm, hogy már fájt.  Ennek hatására táncos mulatságban voltam az éjszaka álmomban, és vékony voltam, vékonyabb, mint valaha. Reggel persze rögtön bocsánatot kértem Fecsótól, mert féltem, hogy megsértettem.


2007. október 9., kedd

Fogadalom

Soha, soha többet nem olvasom ezt a buta fórumot. Sokszor mondtam, de most tényleg. Annyira már világ, amiben én élek, meg az amiben ezek a lányok. Pedig a képek alapján hasonlónak kellene lennünk. Most éppen az egyik arra panaszkodik, hogy senkitől nem kap semmit, a másik meg hogy amit kap, az neki nem tetszik, és hogy milyen bunkók az emberek, rokonok barátok, mert nem ajánlják fel a dolgaikat, holott csak a padláson állnak a babaholmik. Hát nem tudom. Úgy vagyok én ezzel, hogy ha valaki ad valamit, szívesen veszem, és megköszönöm, de ha nem attól, még nem válik számomra bunkóvá. Ezt a gyereket ketten vállaltuk közösen, tehát a mi feladatunk gondoskodni róla, nem másé. mi amikor gyereket vállaltunk nem azért tettük, hogy hú majd biztos kapunk egy csomó mindent, hanem igenis gondosan kiszámoltuk, mikor fér bele a költségvetésünkbe. Egy bébi nagyon sok pénzbe kerül, ezt aláírom, de ezt szerintem előtte is tudnia kell az ember lányának, mielőtt belevág.


Új autó kontra Berci

Tegnap elhoztuk az új autónkat. Nagyon szép, és nagyon más. Örültünk nagyon. Ünneplést terveztünk estére. Aztán jelentkezett egy pasi hogy megvenné Bercit. Derült égből villámcsapás. Tudtuk, hogy meg kell tőle válnunk, meg is volt hirdetve, de azt gondoltam, hogy több időm lesz elbúcsúzni tőle, hogy több időm lesz megszokni az új autót, és addig Berci ott fog rám mosolyogni a ház előtt. Nem így történt, ma végleg meg kell tőle válnunk. Persze sírással feküdtem, sírással keltem. Reggel még kicsit megszeretgettük, lefényképeztünk, visszanéztünk a sarokról. Remélem jó gazdit kap! Még mindig inkább egy új gazdi, mint a zúzda, mondaná Feri.
A reggeli könnyes búcsú után, késve indulás, és persze ilyenkor nem jár a villamos, kb. fél órát ácsorogtam a megállóban. Közben volt időm kicsit összeszedni magam. Persze tömeg. Na ezért nem akarok már tovább dolgozni. Már csak 3 nap:)

2007. október 8., hétfő

Misu a családban

Van egy új Bercink. Misu lesz a neve.  Ma értem jön Feri az új Bercivel, és hazaszállítja a holmimat. Este pedig elmegyünk Berciért, akit otthagyott a kerítés előtt, mert hát két autót egyszerre még az én Ferim sem tud vezetni. Egy korszak lezárult. A Berci-korszak. Ha Fecsó megszületik lezárul még egy korszak. Ezektől a korszaklezárásoktól mindig sírnom kell. De lehet, hogy csak a hormonok?:)

2007. október 5., péntek

Új Berci- régi Berci

Találtam egy másik lehetséges Bercit, itt Pesten, és Feri is belátta, hogy apai segítség nélkül nem tudjuk egy vidéki autó megvételét intézni, szóval a saját kezünkbe vettük az ügyet. Ma este megyünk is megnézni. Nagyon izgulok. Tegnap este a szervizesek nagyon sok rosszat mondtak Berciről, amit persze már régóta tudunk, de mégiscsak rossz hallani őket. Valami olyasmi érzés volt bennem, mint amikor egy régóta haldokló rokon, ismerős egyszer csak valóban meghal. Hiába vagy felkészülve rá, akkor is fáj. Szóval hatalmas zokogásban törtem ki.
Berci nekünk családtag! Az is marad, bármi is történjen vele.  Nagyon sok szép emlék, élmény köt minket össze az idők végezetéig.
Mára kicsit jobb lett, meg az új autó kicsit lelkesít is, mégis szomorú a szívemnek az a csücske, amelyikben Bercit tartom.

Autókeresés

Jól felbosszantottam magam, pedig nem kéne, tudom. Tegnap este találtunk egy tök jó autót a neten, skoda fabia, amilyet kerestünk, és minden van benne, ami nekünk kéne, ráadásul jó áron. Szegedi autó. Mondta is Feri az apukájának, hogy nézze meg milyen, (egyébként ő már régen erőltette az új autót, sőt Bercit sem szerette sosem igazán, és ő ajánlotta, hogy segít ha tud) és ha jó, akkor foglalózza már le a jövő hétig, mert akkor tudunk menni. Azt mondta nem szívesen intézné nélkülünk. De ha meg már lemegyünk hétfőn, csak ezért, akkor viszont hol a segítség? Ha már ott vagyunk, akkor mi is el tudunk mindent intézni egyedül, nem kell hozzá még egy ember.  Hát ennyi. Most meg nyugtatom magam, hogy nem ér ennyit az egész, mert most még hazamegyünk Bercivel, utána meg úgysem megyünk egy jó darabig, tehát annyira nem sürgős az új Berci.  Megjegyzem, tavasz óta, mióta kiderült Fecsó léte, mondom, hogy nézzünk autót, de persze az utolsó pillanatra kell hagyni mindent!
(Lehet, hogy csak a hormonok beszélnek belőlem, nem tudom.)





2007. október 4., csütörtök

Love Actually

A múlt vasárnapi Love Actually-n felbuzdulva, amit nem is tudom hányadjára láttam, megtaláltam az asztalomon a cd-t, amin a zenéje van. Mire nem jó a pakolás? Még jó, hogy időben elkezdtem, és nem hagytam a végére. Így ma egész nap hallgathattam ennek a remek filmnek a remek zenéjét. Valamelyiket többször is visszajátszom.
Ma frankfurti levest főzök. Ha egyszer kelkáposzta, akkor aztán mindent bele. szerintem Fecsó is szereti.

Nem vagyok már a régi

most már minden nap egy szenvedés. Minden porcikám tiltakozik a reggeli felkelés ellen. Fáradt vagyok, álmos vagyok, és nyűgös vagyok. Pedig a jövő hét még húzós lesz, legalább 3 estére van programom, ezt még fénykoromban is nehezen viseltem, nemhogy most. Ahogy Förgi mondaná, nem vagyok már a régi, és ez igaz is.
Most mindjárt ebéd, végre, egy kis hazai rakott kel, tegnap esti sütés. Nyam-nyam. Szerintem különösen jól sikerült.
Már csak 6 nap:)

2007. október 3., szerda

Elgondolkodtam

Kezdek elfáradni. Pedig volt pár jó hetem. Most megint visszajött a mindig tudnék aludni érzés, holott rengeteg dolgom van még, miután nem szereztünk még be semmit Fecsónak. FEcsó most már nagyon gyagyás, kár, hogy nem lehet egy monitort rákötni, hogy mindig lássam mit csinál éppen. Így csak próbálom kitalálni, mikor mit művel odabent. Gondolom szórakoztatja magát, mert uncsi lehet ott bent egyedül. Tegnap erősen elgondolkoztam azon milyen lesz az életem otthon. kicsit meg is rémültem, nem nagyon látom magamat mint tisztes háziasszony, és anya, aki főz, mos, takarít, és gondoskodik a gyerekéről. A mi életünk (az én eddigi életem) eléggé eltért ettől a képtől, nem napirend szerint éltünk, nem vásároltunk, főztünk minden nap, és csak akkor ettünk amikor éhesek voltunk, és azt ami éppen otthon volt. Hát nem hiszem, hogy ezt egy gyerekkel is meg lehet tenni.  De hát mások is megoldják valahogy, majdcsak felnő a mi gyerekünk is:)
Már csak 7 napot dolgozom:)




2007. szeptember 28., péntek

Jó!!!

Jó lett a cukoreredményem, ennek nagyon örültem. A derékfájásom is alábbhagyott, szinte el is múlt.  Lehet, hogy csak az esőt jelezte. Hétvégén évfolyamtalálkozó lesz Veszprémben. Kíváncsi vagyok, nem tudom pontosan kik lesznek ott.
Még 10 nap munka!


2007. szeptember 27., csütörtök

Kérdések

Vannak, akiket idegesít, ha a hogylétük felől érdeklődnek nap, mint nap, engem nem zavar. Sőt.... Tőlem is megkérdezik többen is, hogy hogy bírom, én meg válaszolok, és egyáltalán nem esik nehezemre. Engem az sem zavar, ha az x-dik irodában ülő kollegám 40-edjére kérdezi meg, hogy mikor is szülök. Ha fordított helyzetben lennénk, én sem biztos, hogy emlékeznék rá. Meg még egy csomó dolog van, ami sokakat idegesít, panaszkodnak az emberekre, hogy érdeklődnek felőlük, tehernek érzik, hogy kérdezősködnek, de ha nem vennék figyelembe az állapotukat, akkor az is baj lenne. Nem értem ezeket a lányokat! Bezzeg azért is hőbörögnek, ha nem adják át a helyet a buszon. Azt persze nem érzik/éreznék tehernek.
Lehet, hogy én szerencsésnek mondhatom magam hogy kedves emberekkel vagyok körülvéve. De szerintem ez csak hozzáállás kérdése. Sosem gondoltam pl. arra, hogy egy-egy kérdés, megjegyzés mögött (pl. mekkora hasad van) bármi rosszindulat lapulna. Nyilván megjegyzik az emberek, hogy mekkora a hasam, ha egyszer nem ehhez vannak hozzászokva. Főleg, ha nem adj isten nem is látjuk egymást minden nap.
Na mindegy! Kicsit most felhúztam magam az örök elégedetlenség miatt. Nem szeretem, ha valakinek semmi sem jó, semmi sem tetszik.
Más: Már megint rémálmom volt Fecsóval kapcsolatban. Most épp a C&A-ban szültem, aztán rájöttem, hgoy még nem vettünk semmit a babának, így otthagytam. Persze másnap mindenki kérdezte, hogy hol a gyerek, merthogy nincs hasam. Én meg zokogva mentem be a kórházba, hogy jöttem a gyerekemért, akit tegnap elhagytam. És féltem, hgoy még börtönbe is csuknak miatta. Szar volt.


2007. szeptember 26., szerda

Álom

Iszonyat fáj a derekam, olyan érzés, mintha becsípődött volna. Elég kellemetlen. Volt már egyszer ilyen a Balatonon, akkor az ágyra gyanakodtam, most a kórházi székre. De mindegy is. Elkezdtük átgondolni mi mindent kell Fecsónak beszerezni. Szép hosszú listát sikerült összeállítani, ami folyamatosan csak bővül.
A barátnőm babája két hetes, azt mondja, olyan, mintha mindig velük lett volna. Kíváncsi vagyok én is így fogok-e érezni.
Éjszaka a szülésről álmodtam. most először, és most sem magáról a folyamatáról, de tudom, hogy a kórházban voltam, és szültem. Csak szeptember volt, nem tudom miért. És az volt a legnagyobb problémám, hogy nem akarok 23-án szülni.
Már csak 12 napot dolgozom:)


2007. szeptember 25., kedd

Vércukorteszt

A cukortesztet ma jobban viseltem mint a múltkor, nem marta annyira a torkomat, pedig mostanában elég hadilábon állok a savakkal. A két órás ücsörgés közben kitoltak egy pici babát, aki vasárnap este született, gyors fejszámolással még nem volt két napos. Iszonyat pici volt, szinte már rémisztő. Nem is mertem belegondolni, mi lesz velünk alig három hónap múlva, amikor nekünk is lesz otthon ebből a példányból egy.  Fecsó mostanában újfajta technikával keresi a helyét, amolyan Chuck Norris-féle forgó-pörgő rúgáshoz tudnám így látatlanban hasonlítani. Amikor azt érzem, hogy ezt csinálja, mindig egy nyárson forgó grillcsirke jut az eszembe. ( ez most gonosz volt? de ha így van, így van.) Tegnap kitette az oldalamba valami testrészét, ami szerintem a lába, és mutattam Ferinek. Neki még mindig furcsa, hogy ott van bent.
Lehet, hogy a korai kelés, vagy ez a vérvételes hercehurca az oka, nem tudom, de nagyon fáradt vagyok. most már egyre jobban nehezemre esik az ébrenlét, de most már beígértem az okt-i két hét munkát, már nem akarok viszakozni. Valahogy majdcsak kibírom.


2007. szeptember 24., hétfő

Eladó

Eladósorba került Berci. Mikor Feri elküldte a linket könny szökött a szemembe. Olyan sok szép közös emlékünk van. Úgy érzem, mintha cserben hagytuk volna, holott tudom, hogy Fecsó érdekében ez a helyes döntés. Mindig inkább egy új gazdi, minthogy zúzóba kelljen vinni. Azt nem tudnám megtenni. Ha rágondolok is sírok.

Hétvégi

Gyorsan eltelt a hétvége, szombaton esküvő, vasárnap házimunka. Az esküvő nagyon szép volt, szerencsére nem volt mulatság, csak vacsora, de így is jól elfáradtam. Vasárnap sikerült valami lakásformát varázsolni a helyből, ahol alszunk. Most jó. Rend van és tisztaság, és még vasaltam is.
A ma reggelem nem valami fényes, kicsit kába vagyok, meg álmos, meg olyan semmilyen, és már előre félek, hogy mi lesz velem holnap, mert megint terheléses vércukorra kell mennem, és már a múltkor is nehéz volt a 2 órát kibírnom, azóta meg csak romlott a tűrőképességem.


2007. szeptember 21., péntek

Erős

Fecsóban most már olyan erő van, hogy nem tudom mi lesz még velünk 3 hónapig. Teljesen odaszokott az oldalamba, vagy a bordám és a szegycsontom között ficereg. Ez először baromi mókás, meg csikis, de amikor egész nap tolja ki az oldalamat, az estére baromi fájdalmas tud lenni. Van amikor odateszem a kezem, és érzem, hogy ott van valami testrésze, de nem tudom, hogy a tappancsa, vagy a karja. Mert hát nem mindegy, hogy farfekvéses, vagy fejfekvéses. Már nagyon várom a következő ultrahangot, hogy újra lássam.
Ma megyek blúzt venni, jobb később, mint soha alapon, a holnapi esküvőre. Fecsót újabb mulatságba visszük. Kíváncsi vagyok hogy fog neki tetszeni. A múltkori rezesbandás kalandunk után nem nagyon terhelném szegényt a hangos zenével. (Meg magamat sem)


2007. szeptember 19., szerda

Fáradtan

Fáradt vagyok, és ilyenkor fizikailag sem vagyok jól. Feri tegnap csocsózni volt, és bár azt mondta 11 körül jön, majdnem 1 óra volt mire hazaért. Én persze hiába feküdtem le időben, mert fél egykor ki kellett mennem wc-re, és utána nem tudtam elaludni, mert aggódtam, hogy hol van már. Aztán hamarosan hazaért, de akkor meg olyan pipa lettem rá, hogy azért nem tudtam aludni. Szóval nem vagyok a topon, pedig ma találkozom egy barátnőmmel, így nem megyek időben haza. Sok dolog van a hétre, mosás, vasalás, blúzt kéne venni, fodrászhoz kéne menni.
Kaptam kölcsön egy kabátot egy barátnőm/kolléganőmtől, mert nekem nincs olyan bővebb kabátom, amibe Fecsó is belefér ezeken a hűvös reggeleken.  Épp terveztem, hogy venni kell majd egyet. Teljesen meghatódtam.

2007. szeptember 18., kedd

Mindenféle

Kaptam képeket a barátnőm éppen egy hetes kisfiáról. hát tüneményes:) Kicsit furcsa belegondolni, hogy néhány hete még itt ücsörögtünk egymás mellett, növekvő pocakkal, és most itt ez a pici lény. Én most tartok ott, ahol ő akkor amikor abbahagyta a munkát. egyik percben én is abbahagynám már, máskor meg jó lenne még jönni. Biztos a hormonok.
Vásárolni is kellene egy-két új ruhadarabot, néhány meleget, meg egy ünneplőset a szombati esküvőre, de nincs kedvem. A ruhapróbálgatástól mindig rosszul voltam, most meg főleg.
Fecsó most már biztos nagyon nagy, mert egyre erősebben érzem a mozgásait, és egyre gyakrabban is, ami azért nem mindig kellemes. A kedvenc helye jobbra a bordám között van, szerintem.

Azt hiszem ma van Berci születésnapja, 20 éves.


2007. szeptember 17., hétfő

Újra itt

Újra itt, újra Budapest, újra munka. nem is tudom, jó lett volna még maradni a Balatonnál, jó levegő, szép táj, Bercizés, de itthon is jó lenni, saját ágy, takaró, kispárna. Jó volt ez az egy hét, sokmindent láttunk, csináltunk, ettünk, volt Szigliget, Badacsony, Tapolca, Veszprém, Zirc, Tihany, hajózás, sült hal, halászlé, fagyi, jegeskávé, nevetés, sértődés, sírás, találkozás, beszélgetés. Szóval minden ami csak egy hétbe belefér.
11-én megszületett a barátnőm kisfia, egy héttel jött korábban, én nem is voltam még felkészülve, remélem ő igen:)
Most még pár hét munka, aztán egy darabig otthon, Fecsóval.


2007. szeptember 6., csütörtök

Szétesve

Kicsit szét vagyok esve, bár ma már kisit jobb, de a tegnapi hideg esős időt azért nehezen viseltem. Fecsó is, egész nap odavolt, pedig szép nyugodtan szokott viselkedni. Még a leleteimért is el kellett mennem, sok kedvem nem volt hozzá, de ha kell kell. Tul. képpen nem lett rossz, de 25-re kaptam új beutalót cukrosvíz ivásra. A mai nap totál gázul indult, halál dugó a városban, felsővezeték leszakadva, araszolás az úton. Viszonylag jól bírtam, bár gyorsan elvetettem magamban az "okt.-ben még dolgozom két hetet" gondolatot.
Ma magányos este, ketten leszünk Fecsóval, tegnap kicsit rá kellett segíteni a hőmérsékletre, nem volt csak 18 fok. Emlékszem én amikor 38 volt, és meg akartam halni a hőségtől, de hát telik az idő.
Holnap lánybúcsúba megyek, jövő héten Balaton:)
Jó lesz egy kis pihenés!


2007. szeptember 3., hétfő

Lecsófesztivál

A lecsófesztivál nagyon jó volt, 3 félét is megkóstoltunk a rengetegből. Feri az egyik helyen egy plussz adagot is kért Fecsónak. Persze nagy volt a tömeg, nagy volt a füst, de a lecsó finom volt, és mi ezért mentünk. Persze éjszaka rosszul aludtam, nem a lecsó miatt, hanem mert nem fértem el, ha kitakaróztam fáztam, ha be akkor meg melegem volt, a vasárnapom így elég kába volt. Kicsit zsúfolt a programunk ebben a hónapban, ez leginkább a háztartásomon látszik meg, minden csak úgy tessék-lássék, amikor van egy kis időm. Ma mosás-vasalás. Szerencsére hűvös van, kedvező időjárás a házimunkának:)


2007. augusztus 31., péntek

Terheléses cukor

A terheléses cukorvizsgálat nem volt olyan gáz, a cukros lötyinél sokkal rosszabb volt, hogy 2 órát kellett pluszban ücsörögni, és nagyon éhes voltam. DE túléltem, viszont még este is olyan rossz volt a gyomrom, hogy csak na.
Mennem kell, Feri hívott, hogy elvisz Árkádba ruhát venni. Ugyanis már megint nincs mit felvennem, mert már jól esne egy melegebb felső a kabát alá reggelente.


2007. augusztus 27., hétfő

Vonyarci hétvége

A vonyarci hétvége tulajdonképpen jó volt, először eseménytelennek indult, de aztán mégiscsak történtek mókásnak nevezhető dolgok, események. Az út azért nem volt valami jó, annak ellenére, hogy Zsoltival mentünk a klímás autóban, még így is baromi hosszú volt.  Kaptam egy bikinit, ami nem éppen az én színvilágom, (lila) meg úgy egyébként sem, de muszáj volt valami, mert nem volt jó rám a régi. Már úgysem kell sokat hordanom és nagyon olcsó is volt.  A szigligeti várban nagyon szép volt, gyönyörű a kilátás onnan a hegyekre, és a Balatonra. Kicsit eszembe jutott Görögország, amikor felmentünk egy nagy hegy tetejére( Pantokrator, ill. Profitisziliasz) És csak néztük a tengert. Nagyon szép volt.
Hazafelé jó nagy dugó volt, amit csak kerülővel tudtunk kibekkelni, így majdnem éjfél volt, mire ágyba kerültem, szóval ma nem igazán vagyok a topon.


2007. augusztus 23., csütörtök

Doktorbácsinál

Tegnap dokibácsinál voltunk Fecsóval.  A közel másfél órás bkv-zás kicsit megviselte a lelkem, főleg a metrózás, amitől már teljesen elszoktam, és majdnemhogy klausztrofóbiás tünetekkel küzdöttem. Aztán a dokibácsinál is ezer ember, mert most jött vissza szabadságról, és mindenki odatódult fejetlenül, ki ezért, ki azért. De dokibácsi jól viselte a gyűrődést, jó kedvű volt és vidám. Megegyeztünk, hogy dec. 15-én szülünk, mert hát két ünnep között azért már mégse, (19-e a naptári időpont egyébként) az már túl sok lenne a jóból. Meghallgattuk Fecsó szívhangját, dokibácsi szerint Fecsó boldog volt. Este mindenesetre egész szórakoztató magánszámot adott elő.
Jövő héten terheléses vércukorvizsgálat. Két órát kell majd a kórházban ücsörögnöm. Azt hiszem felszerelkezem egy jó vastag könyvvel.
Ja, Anyu szerint koplalok, merthogy eddig csak 3 kilót híztam. Próbáltam nem csúnyán válaszolni.


2007. augusztus 21., kedd

Parkettázás

Feri nem boldogult egyedül pénteken a parkettázással, hazarendelt, hogy segítsek. Nem nagy munka, de egyedül valóban nehézkes, szinte lehetetlen. Ketten 3 óra alatt végeztünk is, bár Fecsó nem szerette a kalapálást, ennek a nemtetszésének úgymond hangot is adott. A szegélyek még nincsenek lerakva, ki tudja mikor lesznek. De szép lesz nagyon Fecsó szobája, még akkor is ha ezt még nem nagyon értékeli. Szombaton is furcsán viselkedett, mintha valami forgó-pörgő mutatványt végezne odabent, mert mindig volt valami, de nagyon vicces volt. Most már Feri is érezte végre a kis rugdosásait, nem is csoda, mert néha még a hasam is hullámzott. Egyébként lazulással telt a hétvége, főztem ebédet, pakolásztunk,ilyesmi, de semmi maradandó.

2007. augusztus 17., péntek

Egyre nő

Ferit otthon hagytam parkettázni. Kíváncsi vagyok, mi vár majd ha hazaérek.  De azért nagyon büszke vagyok rá, hogy így nekiállt.
Ma megint kaptam málnát, így azt fogom csipegetni egész délelőtt, egyre többet kapok. Mondjuk én is egyre nagyobb vagyok, Fecsó most nagyon beindult, rémisztő tempóban növekszik. Ezt leginkább a hasam méretén látom, a kilóimon szerencsére még annyira durván nem, bár azért már 3.5 kg-nál járok. Most már egyre többet van ébren, és egyre jobban érzem, hogy motoszkál valamit.  A legviccesebb, amikor megcsikizi belülről a hasamat, akkor nevetnem kell mindig.
Megszületett a héten Janka kisfia, nagyon aranyos, szerintem egy kicsit az apjára hasonlít. (szegénykém). Na de mindegy, örülök, hogy jól vannak.

2007. augusztus 15., szerda

Haspók

Akkora hasam lett, mint a ház. Este biztos lesz nagy meglepődés, mikor találkozunk a fiúkkal-lányokkal. Fecsó úgy látszik nő, mint a répa, ezzel együtt az étvágyam is megnőtt (volna), azért még próbálom kordában tartani magam. Bár már két nap nem volt elég az ebédem, kíváncsi vagyok ma mi lesz. Rántott csirkemellem van. nem nagyon szeretem mostanában a húst, az ilyen szelet húsokkal meg sosem voltam igazán barátságban, de Fecsó miatt muszáj enni, nincs mese. A holnapi töltött paprika viszont jöhet, a darált hússal nincs baj. Ma eszem meg az utolsó barackjaimat. Szomorú. De van még egy halvány reménysugár, hogy a hétvégén még tud küldeni a Feri apukája Förgivel. (most vagy én vagyok béna, vagy nem tudom, de napok óta nem tudok képet feltölteni. )

2007. augusztus 13., hétfő

Most így

Elmentünk hétvégén a Brendonba. Na nem akartunk venni semmit, de jó volt körbenézni. Rengeteg gyönyörű holmi van itt. Leginkább a kis tipegők és rugdalózók tetszenek, ezeket órákig el tudnám nézegetni, anélkül, hogy egyet is megvennék belőle. hihetetlen elképzelni, hogy egy ilyen pici lény fog velünk lakni pár hónap múlva, és átveszi az irányítást az élünk felett. Most már kezdem megszokni a gondolatot, kicsit most már a babakocsi és egyéb furcsa dolgok is érdekelnek, amik kicsit korábban még nem. Észreveszem magamon, hogy egyre többet gondolok arra, hogy mi mindent kell majd Fecsónak beszerezni, addig elintézni, átrendezni. Persze most már napi kapcsolatban vagyunk, ezért is könnyebb rá gondolni, mert ha véletlenül elfelejtkezem róla, pl. ma éjszaka, és nem úgy feküdtem, ahogy neki is jó, hát akkor könyörtelenül jelez, hogy hahó. Ugyanígy, ha nem kap tízórait, vagy uzsonnát. (Szigorúan gyümölcsöt, mert hát a kilóimra is figyelnem kell, önző módon.) Hát így éldegélünk mi kettecskén:)

2007. augusztus 10., péntek

Problémák

A napom nagy része problémával telt. Először az vadi új oracle rendszerünkkel gyűlt meg a bajom. Gondoltam megírom az informatika help desk system-ére. Ez már jó ideje be lett vezetve, de még nem regisztráltam be, remélve, hogy ezt a rövid időt már kihúzom enélkül is. Hát nem így lett. Úgyhogy először beregisztráltam a help deskre, majd megírtam a problémámat, közben folyamatosan olvasva a felhasználói kézikönyvet. Az oracle-s problémámra végül nem tudtak választ, de magától megoldódott, gondoltam, akkor kitöltöm azt is sebtiben, ha már így benne vagyok. Csakhogy most az orcle felhasználói kézikönyvét nem tudom megnyitni. Most itt ülök, és tanakodom, hogy akkor most ezt is írjam meg a help desk-re, vgay majdcsak lesz valahogy. Mindegy, péntek van, és ilyenkor már minden lassabban működik, hétfőn majd újra próbálom.

2007. augusztus 8., szerda

Málna és könyv

Teljesen rákaptam a gyümölcsözésre, ez jó. Ma kaptam egy doboz málnát az egyik takarító nénitől( drága kincs), még reggeli után betoltam az összeset. Ma nagy barack-party lesz nálunk, úgyhogy nem sokáig tart már hawaii.
Újra rákaptam az olvasásra, biztos azért mert most már kicsit nyugodtam a lelkem, és nem aggódok annyit Fecsó miatt, hisz napi kapcsolatban vagyunk. Úgyhogy nekiálltam felszámolni a hónapok óta körém gyűlt könyvkupacot, és őrült olvasásba kezdtem. Plusz még ebook-ozok is. (Persze ezt szigorúan munkaidőben.)


2007. augusztus 7., kedd

Készülni kéne?

Tegnap nagyon furcsán viselkedett Fecsó, egész este kereste a helyét. Persze nagy sundámbundám ám, mert amikor mondom Ferinek, hogy most tegye a hasamra a kezét, akkor szerintem megérzi, hogy ez egy másik kéz, egy sokkal nagyobb, és erősebb, és abbamarad a ficánkolás. Persze gondolom később azért jobban fogjuk érezni, ahogy csökken majd a helye szegénykémnek:(
Végre megkaptuk a szentesi barackszállítmányt, úgyhogy nyami-nyami....
Rémisztő dolgokat olvastam a fórumon, hogy mi mindet kell beszerezni a babának, mire megszületik, és mi mindent magunknak, és ebből mit kell már a kórházba is vinni. Több gyerekes anyukák véleményéről van szó, nem holmi interneten összehordott zagyvaságról. Hát olyan dolgokat írnak, hogy én nem is tudom, hogy hol lehet ilyeneket beszerezni, és egyáltalán eszembe se jutott volna. (pl. eldobható bugyi, áll. nagyon hasznos, főleg gátmetszésnél, de erre még csak gondolni sem merek, még...) Szóval megint csak oda jutottam, hogy azért most már tényleg telik az idő, és mén még mindig nyugodtan ülök a babérjaimon, és nem gondolkoztam semmit. Lehet, hogy most már valóban itt lenne az ideje. (Na jó, hétvégén, részben a fórumos nyomás hatására, bementünk egy bababoltba, és ott két babakocsit is megmozgattam. Megjegyzem, a kettő ár szempontból szóba jöhető közül tudtam volna választani, szóval nem értem a nagy hisztit.)

2007. augusztus 6., hétfő

Röviden

Megfőztem életem első húslevesét. Teljesen jó lett:) Lakás kitakarítva, terasz rendberakva, kert kicsit elrendezve. Ez a hétvége mérlege. A Ferihegyi sztrájk miatt viszont percenként jöttek a repülőgépek jó sokáig. Ma álmos vagyok.

2007. augusztus 1., szerda

Első félidő

Elérkeztem a félidőhöz. A gyomorégésemet leszámítva nem panaszkodhatom, jól vagyok. Eddig max. 2 kg plusznál tartok. Igaz nem szedek semmilyen csodavitamint, az orvosom sem ajánlotta, szerencsére. Nem vagyok híve a mesterséges vitaminszedésnek, szerintem többet árt, mint használ. (Lehet hogy szakmai ártalom?) Igyekszem változatosan és egészségesen táplálkozni. Még a régebben nem szeretett gyümölcsöket is megeszem, na nem muszályból, hanem mert most valóban jól esik. Ez valami pszichés dolog lehet, ehhez nem értek. " szem Mg-t vettem be eddig, meg egy Rennie-e még korábban, amiatt is lelkiismeret furdalásom volt, mert jó nem árt Fecsónak, de nem is használ semmit. Csak a magam jobbérzése miatt vettem be.
A fórumon örök téma a babakocsi. Ezeknek a csajoknak baromi sok idejük lehet. Én nem is értem miről beszélnek, de már hónapok óta. De azt gondoltam eldobom az agyam, ma felvetődött egy újabb számomra "nagy sikerű" téma, a -mit vigyünk magunkkal a kórházba, és hogy kell-e vajon pelust vinni, vagy adnak, stb. stb....- mindez augusztus 1-jén. Ilyenkor kicsit gnómnak érzem magam, hogy engem MÉG abszolút nem érdekel, mit viszek a kórházba, hogy a piacon megtalálható 150 féle pelenkából ki milyet ajánl, és milyet vegyek már most, hogy 10 vagy 15 funkciós babakocsit vegyek 100, vagy 120 ezerért, és még sorolhatnám.
Én most csak örülök, hogy érzem Fecsó apró jeleit, hogy éppen merre vándorol, mit csinál, hogy érzi magát. Élvezem, hogy most már igazi kismami pocakom van, és büszkén vonulok vele az úton, és nem érdekel, hogy átadják-e a helyet a villamoson vagy sem, mert nem számít.
Szóval köszönjük jól vagyunk!

2007. július 31., kedd

Dühöngős

Mindig utáltam az olyan embereket, akik meglehetősen sok kisebbrendűségi érzéssel vannak megáldva, és amikor egy kis hatalom jut a kezükbe(legalábbis ők annak hiszik) akkor eluralkodik rajtuk ez az érzés.Egy ilyen emberrel kerültem összetűzésbe, aki ráadásul cégünk humánosa. (Jó vicc mi?) És eléggé meg van kötve a kezem. Nem nagyon tudom mit tegyek, csak hergelem magam, szegény Fecsó is egész nap csak kapálózik, gondolom nem jó neki sem odabent. Régóta tudom, hogy egy szánalmas cégnél dolgozom. Ezért is akartam minél előbb gyesre menni, csak hogy szabaduljak végre ettől. Sajnos itt már régen nem a teljesítmény számít, hanem hogy leadod-e pontosan a hamis adatokkal kitöltött, egyébként haszontalan jelenléti íveket, timecardokat, stb.., na és persze, hogy hány dr. van a neved előtt, és mennyire jól nyalod a feletted lévők seggét. Lényeg, hogy ki vagyok bukva, de még nincs vége a napnak. Most nagyon fontolgatom, hogy az első utam a doktornőmhöz vezet és kérek tőle egy táppénzes papírt.

2007. július 30., hétfő

Növekszik

Fecsó szombaton nagyon rossz volt, majdnem kitaposta az oldalamat, már fájt, annyira odafészkelte magát. Aztán tegnap este is bepróbálkozott, de sikerült arrébb söpörnöm. A hétvégén rohamos növekedésbe kezdett. Legalábbis a látvány szerint.

2007. július 27., péntek

UH

Tegnap nem volt időm semmire, egy csomó levéllel még mindig adós vagyok.
A szerdai uh-n kiderült. hogy Fecsó valóban Fecsó:)  Mondtam én, mondhatnám, de nem teszem. (a kínaiak is megmondták). Azért kicsit szomorúak voltunk, mert nem kaptunk képet, sem videót, igaz nem a doktornő hibájából, hanem ez Fecsó miatt van. Teljesen elfordult a világtól, és nem volt hajlandó majmot csinálni magából a gyagyás szülei kedvéért. De azért azt sikerült megállapítani, hogy minden rendben van vele, bár Feri szerint kilátszik a bordája. Hát tényleg kilátszott, de nem mondták, hogy baj lenne. Én meg még csak másfél kilót híztam, lehet hogy azért?

Hétvégén Ózd, biztos fárasztó lesz.

2007. július 24., kedd

Fecsós

Most nem tudom mi van, lehet, hogy már csak képzelődöm, de ma tök sokszor éreztem úgy, mintha bugyborékolt volna Fecsó odabent. Persze lehet, hogy már annyira akarom érezni, hogy csak beképzelem. Meg a holnapi Uh miatt is parázom azért, mint mindig. Ha minden jól megy kiderül, hogy Fecsó Fecsó-e. De a fontos, hogy jól legyen.
Holnap Feri sem megy dolgozni, hogy el tudjon jönni velem Fecsót nézni. Ez nagyon jó!


2007. július 23., hétfő

Hétvége és koncert

Mivel a hőség péntekre elviselhetetlenné vált, úgy döntöttünk lemegyünk Szentesre, hátha ott jobb lesz. Előtte még beugrottunk az Árkádba, mert ott mégiscsak hűvös van, és addig sem kell az indulásig hátralévő 2 órát a meleg lakásban tölteni. Gyorsan ki is választottam 2  szoknyát a H&M-ben, mostanában elég híján vagyok belőle, ill. 3-at választottam ki, de Feri egyet visszarakatott velem. Sebaj. Későn indultunk, így egész hűvös volt már, elviselhető. Persze Szentesen is meleg volt:)
De: Szombat este koncertezett Szekeres Adrien a városban, és tulajdonképpen ezért is akartam lemenni pont ezen a hétvégén. Mit mondhatnék, a koncert nagyon jó volt, imádom SZA hangját, és a számai is jók, szerintem. Szóval igazán jól éreztük magunkat, és nagyon hálás voltam Ferinek, hogy elvitt.  Aztán vasárnap is csak későn indultunk vissza, láttunk távolból erdőtüzet, tűzoltóautót. Estére elért hozzánk is az enyhülést hozó szél, nagyon jól esett, és végre normálisan lehetett aludni éjszaka, még egy kicsit be is kellett takaróznom.

2007. július 20., péntek

Még mindig hőség

Bármilyen meleg is van, ma este útra kelünk, és lemegyünk Szentesre, hátha ott kicsit hűvösebb a ház. A miénket én már lakhatatlannak nyilvánítottam, a hőség elviselhetetlen odabent, már a lábam is begörcsölt a melegtől. Éjjel 1-kor muszáj volt bekapcsolni a ventillátort, mert nem kaptunk levegőt. Soha ilyen örömmel nem jöttem még dolgozni, mint ezen a héten. Bosszúból ma nem megyek haza, hanem elmegyek az árkádba, és veszek valamit. Ott legalább hűvös van. Nem vagyok légkondipárti, de azt hiszem leemelem a kalapom az előtt, aki kitalálta.

2007. július 19., csütörtök

Meleg

Lassan kinyúlok ettől a melegtől. Most már jövő keddig mondják. Munkahelyen egész elviselhető. A Bkv-val egy élmény az utazás. Otthon meg már nem nagyon bírom, olyan meleg van. Most rákezdtem a parázásra is, mert fájdogál a hasam, nem tudom miért. Mindenesetre veszek ma Mg-t, hátha...

2007. július 18., szerda

Átadva

Reggel megint átadta a helyét egy néni a villamoson, most az 1-esen. Hasonló korú volt mint a múltkori, nem éppen fiatal, de nem is az a kimondottan öreg. Középkorú. Most már meg kell barátkoznom a tudattal, hogy igenis Fecsó kiköveteli magának a helyet.Ha már én magam nem teszem ezt meg!

2007. július 17., kedd

Pihenés után

Újra itt. Kint hőség, itt bent fincsi 25 fok. A soproni hétvége igen jól telt, kicsit kimozdultunk a nagyvárosi forgatagból. Sokmindent láttunk, (Röjtökmuzsaj, Fertőszéplak, Fertőrákosi és a tó, és persze Sopron)hála Vicának, ettünk fácánlevest, paprikáscsirkét, és még lőttünk is igazi puskával, hála Gábornak. Én egy szilvafaággal büszkélkedhetem:) A hazaút már nem volt olyan jó, mint az ott töltött idő, meleg volt, mint a dög, és hazaérve 28.5 fok várt bennünket a lakásban. De mégiscsak ez az otthonunk. Újabb virágokkal is gazdagodtunk, hála Vica mamájának, aki igen lelkesen kiásta a fél kertet.
Fontos! Még csütörtökön történt, hogy először adta át egy hölgy a villamoson a helyét. Most először.

2007. július 11., szerda

Fórumos

Olvasom a fórumot, nem rendszeresen, de azért ha van időm felkeresem a sorstársaimat. Eleinte írtam is, de meguntam, mert sok olyan dologról beszéltek, ami akkor abban a stádiumban engem nem érdekelt, sőt még most sem. pl. babakocsi vásárlás. Most épp a kilók a fő téma. Azt hiszem eddig szerencsésnek mondhatom magam, mert mert eddig + 1 kg-nál tartok. Engem már ez is megrémisztett, de amiket olvasok, hogy ezek a lányok már 4-5 kilót is híztak, hát ez elég rosszul hangzik. Jó, van aki 2 héttel előrébb van, mint én, de van aki ott tart, sőt van aki ott se mint én. Na de lényeg, hogy egyelőre tartom magam. Pedig nem figyelek kifejezetten arra, hogy mit eszem és mennyit, de ezek szerint korábban is jól táplálkoztam. (Tudnám, akkor miért nem voltam bombanő).
Most már mindenki a nemi kérdést feszegeti, hogy fiú, lesz vagy lány. 2 hét múlva kiderül, addig mi Fecsónak hívjuk, csak hogy legyen neve a gyereknek:)
Másik, hogy mozog-e már. Erre én mindig mondom, hogy persze, hogy mozog, csak én még nem érzem. De szerintem 2 hét múlva már azt is érezni fogom. Ez jobban izgat, mint hogy fiú lesz-e vagy lány.
Kettőt kell aludni és megyünk Vicához:)

2007. július 10., kedd

Pocakos

Végre rossz idő van és felvehettem az új nadrágomat.  A tegnap éjszaka volt az első, amikor úgy éreztem, hogy Fecsó zavar az alvásban, mert bárhogy feküdtem nem volt jó sehogy. Reggelre pedig igazi kismama hasam lett. Rémísztő! Már fürdésnél is gyanús volt, mert az egyik oldalamon ki volt dudorodva vmi. Úgy látszik reggelre végzett a másik oldal kibővítésével is.
Már csak 3 alvás, és Berci repít minket Sopronba:)

2007. július 9., hétfő

Hétvégés-vérvételes

Zsufi hétvége volt, szombat vásárlós, kertisütős, Petyusssal játszós. Megvettem az első igazi kismama ruhámat, egy farmert. Mivel szerencsére hűvös időt mondanak a hétre, muszáj volt, mert a régiek már nagyon nem voltak jók. az új nacim remélem sokáig jó lesz, mert a dereka elég nagyra állítható. A vasárnap pihenős, filmnézős, szeretős volt.
Ma meg jól megszívattam magam reggel, mert vérvételre kellett mennem a kórházba, és én nem néztem meg a hév-menetrendet, és mivel iskolaszünet van, így ott dekkoltam 40 percet az örsön, éhesen. Aztán hazafelé eszembe jutott, hogy nem jár metró, csak metrópótló. Más utat választottam, és végül 11-re értem be a munkahelyre. Még szerencse, hogy nem vagyok elárasztva munkával.
Már csak 4-et kell aludni, és megyünk Vicához:)

2007. július 5., csütörtök

Mozog:)

Unatkozom, mert egyáltalán nincs munka, lehet, hogy ez már a nyári pangás? Próbálom internettel szórakoztatni magam, de már az sem érdekel. Velem van a baj, tudom, mert otthon is ez van, hogy nem tudom magam lekötni semmivel. Semmi nem érdekel. Ráadásul Feri ma sörözni megy, így megint egyedül leszek, hát nem tudom, mit kezdek magammal.
Tegnap Fecsó lepkézett:) Feküdtem és remegett belülről a hasam. Biztosan ő volt. Most meg mindig figyelem, hogy mikor csinálja legközelebb.
A kolléganőm kicsit odavan, most van a 29.héten, és átalakítások miatt az eddigi orvosa szülészként nem praktizálhat, így most kell új orvos után néznie. Szar ügy! Azt hiszem legközelebb én is rákérdezek mi a helyzet!

2007. július 4., szerda

16

Borús, esőlógós idő van, de szeretem, most igazán jól vagyok. Lassan el is indulok haza, egyrészt mert nincs munkám, másrészt nincs esernyőm sem, és azért jó lenne elkerülni egy bőrigázást, ki tudja... Fecsó ma 16.hetes, elvileg már olyan 13cm-s lehet. Poci 3 cm-vel nagyobb, mint egy hónapja a védőnéninél, de laikus szemmel még csak dagadtnak tűnök, nem terhesnek. Kilók... hmmm... elindultam a növekedés útján. Reggel 30 dkg-val nyomtam többet. De most már illő is. Azt írják heti fél kiló, az jó.

2007. július 2., hétfő

Semmi

Fischer Iván sajnos elmaradt, mármint nekünk, Ferinek dolgoznia kellett. De azért a nappali szőnyegén lenyomtunk egy keringőt, csak a hangulat kedvéért, pizsamában.
Egyedül maradtam a céges kismama-klubban, Szeptemberre babát váró kolléganőm mától már nem dolgozik. Nekem ki kéne még húzni egy darabig, de most lelkesít a jövőheti Vicalátogatás tervezgetése.

2007. június 30., szombat

Hétvége

Szeretem az ilyen hétvégéket mint a mostani, kicsit dolgozós, kicsit pihenős, főzős. Most épp bableves. Holnap remélem kapunk Szentesről valami finomat, valami tepsis karfiolra gondoltam, de azért fel vagyunk készülve a "legrosszabbra", hogy nem csak nyersanyag lesz belőle. Az is jó. Feri kerítést épít, mert a szomszéd ház  buta kutyája a mi kertünkben ólálkodik, pánikban tartva a lakókat. Félő, hogy a kerítés hatástalan lesz. (hatalmas kutyáról van szó).
Ma van kapcsolat-koncert. Gondoltam ki kéne nézni, de rájöttem nem szeretném a tömeget, és az órákig tartó ácsorgást, meg Ferinek sincs kedve. De a holnap esti Fischer Iván hangversenyre megpróbálom rávenni. Ott gondolom nincs akkora tolongás, pedig az is ingyenes.

2007. június 28., csütörtök

Sűrűn

Kicsit összesűrűsödtek a napjaim, hétvégén buli buli hátán, nem győztem pihenni. Végre elmondtuk a fiúknak, hogy mi az ábra, és teljesen odavoltak, főleg Förgi, aki pár sör meg unikum után már részben sajátjaként tekintett a gyerekre, jobban mondva, ötünk gyerekének titulálta.
Aztán kedden dokibácsi rápillantott Fecsóra, persze aludt, mint mindig, így azt sem láttuk, hogy tényleg fiú-e, vagy csak mi gondoljuk annak. De tulajdonképpen mindegy is.
Aztán tegnap búcsúztattuk Beát, már csak a héten dolgozik, aztán nem.
Nekem jó lenne okt. közepéig kihúznom, de hát nem tudom. Végülis nincs semmi bajom szerencsére, csak a lustaság, ami visszatartana attól, hogy dolgozzak.

2007. június 20., szerda

Étvágy

Volt néhány jó napom, de most megint semmi étvágy, pedig mustáros pulykám van, röszti burgonyával, mégsem kell semmi. Most már néha aggódom is amiatt, hogy ez az étvágytalanság nem megy-e a gyerek kárára. Remélem nem, meg azért valamit mindig lenyomok a torkomon, még ha nem esik jól akkor is.
Lélekben már készülök a hétvégére, pénteken találkozunk a fiúkkal, és elmondjuk a hírt most már nekik is, szombaton céges happening lesz, oda megyünk, de csak kajálni, hogy megússzuk a szombati főzést. Este szülinapi party, szóval kicsit oda leszek, de majd vasárnap fel sem kelek az ágyból.

2007. június 19., kedd

Helyzet

Teljesen oda vagyok, szerintem csak én vagyok ennyire barom, hogy telezabálom magam a 40 fokos hőségben, most meg persze szenvedek. A klíma szerencsére megjavult, így mégsem kell szabira mennem. Bár tegnap azért jól elfáradtam, még a délutáni alvás is kimaradt, éreztem, hogy Fecsót is megviselte a meleg nap. Jövő héten lehülés, a kedvencem a 20-25 fokos nyár.

2007. június 18., hétfő

Így vagyok

A hétvége mindig gyorsan telik. Most munkával és pihenéssel. Végre valamennyire rend van, főztem is, kenyeret is sütöttem. Tegnap du. kirándultunk a hegyekbe, jó volt, kellett egy kis jó levegő, meg egy kis mozgás. Most már kezdjünk magunkról úgy beszélni, mint egy három fős család, Feri minden nap megkérdezi, hogy van Fecsó. De én csak gondolom, hogy jól van, mert még nem érzek semmit. De már hamarosan. Ez a 14.hét. 2 hét múlva már az irodalom szerint is elképzelhető, na az én gyerekem meg végképp nem az irodalom szerint él, úgyhogy ki tudja. Néha olyan, mintha látszódna, de néha, mint pl. ma olyan mintha nem. Furcsa. Mindenesetre Feri már napok óta Kishordónak hív. De szerintem az csak azért volt mert a Feri féle paprikáskrumplinak, és az általam főzött rakott karfiolnak nem tudok ellenállni. Bármennyit meg tudnék enni belőle. Nagy szerencse, hogy most már van étvágyam, de még mindig -1 kg-nál tartok.

2007. június 8., péntek

Végre péntek, és végre kezdem magam jól érezni. Tegnap este már nem féltem, hogy reggelre megfulladok a gombóctól a torkomban. Remélem hamarosan végleg búcsút inthetünk egymásnak. Most hogy túl vagyok a kritikus időszakon, megírtam Kulcsinak is, hogy mi a helyzet nálunk. Persze Kulcsit nem lehet átverni és az orránál fogva vezetni, sejtette, hogy van valami, mert az esküvőn rákérdezett, én meg csak valami kitérő választ adtam. Na mindegy!
Várom már a jövő hetet, mert két barátnőmmel is találkozom, így jobban telik a hét. A hétvége most elég vacak lesz, miután két hétvégén nem voltunk itthon, kicsit el vagyok maradva az otthoni teendőkkel, plusz feladatként pedig bejött a hét elején főzött meggylekvár és szörp elpakolása.

2007. június 6., szerda

Védőnőnél

Védőnéni nagyon aranyos volt, meg kedves, leszámítva, hogy folyamatosan magázott, pedig hasonló korú mint én, gondolom hivatali kötelesség, de legközelebb majd szólok neki, hogy na ne már. Mondtam neki, hogy minden szuper, leszámítva azt a focilabdányi gombócot, ami a mellkasomat szorítja. Javasolta igyak hideg tejet. Hát ma kipróbálom. De elvileg most már múlnia kéne, nem értem mi van. Kaptam egy csomó újságot, meg mindenféle hasznos dolgot. Még szatyrot is kellett kérnem, mert erre nem számítottam. De hogy a 21. században még mindig 3 különböző helyre kell kézzel leírni, a családomban előforduló összes betegséget, gyerekkorig visszanézve, ezen mindig elámulok. És hogy a gyerekem szempontjából miért fontos az, hogy a férjem hol dolgozik, ezt sosem fogom megérteni.
Ja, és még egy meglepő, meg kell újítani a házassági kivonatunkat, mert csak akkor fogják anyakönyvezni a gyereket. 2 éves dokumentumról beszélünk, nem több évtizedesről. És ami még meglepőbb, mindezt ingyen megcsinálják! Kérdem én, akkor ez kinek jó? (időpazarlás)

2007. június 5., kedd

Uh-s

Ficánka 12 hetes, 5 cm, 48g.
Ezek múlt csütörtöki adatok, akkor voltunk ugyanis uh-n, Ferivel közösen. A baba nagyon gyagyásan nézett ki. Először aludt, aztán mikor felkeltettük, na az nem nagyon tetszett neki (nekem sem tetszett volna) És akkor egy hatalmas parádét levágott, ugrált, bokszolt, hisztizett. A Feri szerint rám hasonlít. Mármint hisztiben. A buksija meg olyan mint a Ferié.

2007. május 29., kedd

3 napos szünet

A 3napos szünetek nálunk mindig nagy lótás-futásba torkollnak, most sem volt ez másképp. Szombat reggel elszállítottuk a frissiben leszedett meggyet Tündének, mert jó sok termett ám, és hát inkább elajándékozom, mint kidobjam. Aztán a hőségben kellemeset autóztunk Szentesre. Szentesen egy kicsit nyugi volt. Megtettük a nagy bejelentést, de először nem nagyon vettek minket komolyan, de aztán mondtam Ferinek, hogy jó lenne pontosítani, nehogy aztán az legyen hogy nem is szóltunk, pedig már a ballagásra kell jönni.
Aztán hétfőn újra itthon, mondván sok a dolog, ami igaz is, haladtunk is meg nem is. Mindenesetre volt meggyleves, meg meggydzsem. Már csak 2-t kell aludni az uh-ig, most nem vagyok olyan para, Feri viszont nagyon be van zsongva, mert most ő is jön.

2007. május 23., szerda

Vérvétel

Vérvételen voltam ma. Egy élmény volt. Bár én nem panaszkodhatom, mert kb. 15perc alatt végeztem, mert nekem nem kellett sorbanállni. De mindig rácsodálkozom az emberekre, hogy egyesek olyan gyenge felfogásúak. Lent a recepciónál, ahol egyébként is sorba kellene állni, vizitdíj ide vagy oda, persze rengeteg ember, akik egymást hergelik a butaságukkal. Míg régen ugye odament az ember, beállt a sor végére, és ott állt, míg sorra nem került. Most van egy sorszámautomata, amiből húzol egy sorszámot, mint a bankban, kezedben a sorszámmal leülsz, mert vannak ám kirakott ülőhelyek, és ülve kivárod a sorodat. Na de ez aztán olyan okot ad a hőbörgésre, hogy alig álltam szó nélkül a mellettem sopánkodó néni panaszáradatát. Hozzá kell tennem, hogy a recepciós hölgyek valóban dolgoztak, gyorsan, ügyesen.
Csak remélem, hogy mire megöregszem nem megy el nekem is az összes agyam a süllyesztőbe.

:)

Ficánka jól van, már 3 cm, és boldogan lubickol:)

2007. május 18., péntek

Gombócos

Nehezen viseltem a mai napot, de jó hogy már péntek van, és holnapra nagy pihenést tervezek, Feri megy céges focira, szóval megtehetem. Az állapotom mind lélekben, mid fizikailag jobb egy kicsit, visszatért az állandó gombóc a mellkasomba, szóval győzködöm magam, hogy ez annak a jele, hogy nincs semmi gáz. De már csak 3-at kell aludni, és végre....

2007. május 17., csütörtök

Türelmetlen

Már csak pár nap és végre megint megyek a dokihoz. Teljesen bolond vagyok, ennyire még sosem vártam, hogy mehessek az orvoshoz. De már annyira parás vagyok, hogy az már beteges. Megijedtem, mert egyszer csak egyik pillanatról a másikra jól lettem, és ez nagyon zavart, mert előtte viszont szenvedtem, mint egy kutya. Aztán  Feri is utánaolvasott a dolgoknak, meg én is megtárgyalta ma hasonló cipőben járókkal, és most megnyugodtam kicsit. Már csak 4-et kell aludni, és végre újra láthatom a babámat.
Váradi Roma Café-t hallgatok, anno még Vicától kaptam. Van egy kedvenc számom, azt nyomom már vagy tizedjére. Szomorú szám, de most én sem vagyok olyan jókedvű, úgyhogy passzol.

2007. május 11., péntek

Így-úgy

Tele vagyok aggodalommal. Ha egyik nap olvasok valamit és attól megnyugszom, másnap biztosan az ellenkezőjét olvasom, és megint kiborulok. Na nem a szó igazi értelmében, csak elkezdek parázni. Még 9 nap a köv. uh-ig, addig már csak elleszek valahogy. Tegnap óta szoros barátságot kötöttem a rókával. Először csak gombóc volt a torkomban napokig, és szar volt, mert már nem tudtam rendesen nyelni, és azt gondoltam megfulladok. Aztán este gondoltam próba-szerencse, és tessék. Nem vagyok jobban, most hányok is meg gombócom is van. De remélem, hogy ez annak a jele, hogy a kis lakó jól van odabent.
Nagy meglepetés ért tegnap, mert felhívott egy kedves barátom, és kiderült, hogy ő is babát vár, és ő is decemberre, és ő is abba a kórházba jár, ahova én. Bár én nem tudom, hogy járhatok-e majd oda, mert nem oda tartozom, és ezt az új kórháztövényes dolgot, hogy ki hova mennyiért mehet még nem tanulmányoztam. De nagyon örültem, és égi jelnek vettem ezt a dolgot.
A konyha elkészült de még nem laktuk be, mert még nem volt erőm kitakarítani, meg kell még némi villanyszerelés, amit kedves após holnap véghezvisz. Egyébként munka után nem vagyok jó semmire, csak hazamenni és aludni. Jó lenne már tudni, hogy mindez nem hiába történik!

2007. április 27., péntek

Álmos

Most, hogy ilyen pocaklakókimélő munkát kaptam, mindig van időm irni. ( egyelőre nem a saját gépemnél vagyok, és nem találom a hosszú i-t) Kb. egy fél órája már majdnem eljutottam arra a szinte, amiről éppen ma irt egy barátnőm, hogy ő olyan fáradt volt a pocaklakójával, hogy fél órára kiment a wc-re aludni. Szóval igy vagyok ma, küzdök az álmossággal, pedig ma még fodrászhoz is kell mennem, hogy szép legyek a holnapi Kulcsi-féle esküvőn.

2007. április 26., csütörtök

Munkaügy

Itt ülök a jó kis irodai székemen, besüt az ablakon a nap, az ablakban frissen szedett orgona illatozik, én hoztam. És mégis szomorú vagyok, hiányzik a jó kis pörgős munkám, ehelyett itt ülök, és már délben végeztem a napi feladatommal.
Közben megint félbe kellett szakítanom, mert volt egy staff-meeting, éppen az én pótlásomról.

2007. április 24., kedd

3.4

Egy 3.4mm-es kis lénnyel vagyunk gazdagabbak, és köszöni szépen jól van. Én kevésbé, tele vagyok aggodalommal, mindentől parázom, legfőképpen attól, hogy meggondolja magát az odabent lakó. De azért próbálom nem túlspirázni a dolgot, és viszonylag normális életet élni.
Ma közöltem a jó hírt a munkahelyen, muszáj volt, mégsem ülhetek az idők végezetéig a jól megszokott laboromban.

2007. április 17., kedd

Pozitívan

Vica tanácsára próbálok pozitívan állni a dologhoz. Tulajdonképpen ugyanúgy telnek a napjaim, mint eddig, leszámítva, hogy ódzkodom (nem tudom így írjuk-e helyesen) a munkától, későn megyek-korán jövök, és minden munkát a frissen felgyógyult kolléganőre bízok. Még nem szóltam bent senkinek, nem akarok, amíg nincs a kezemben valami biztos. Hétfőn minden kiderül, legalábbis remélem.
Ja, hogy erősítsem magamban a pozitív gondolkodást, bejelentkeztem a nlcafe decemberi babavárók nevezetű fórumba. Ilyet még sosem tettem, mármint, hogy fórumokba írogatok.

2007. április 12., csütörtök

Teszt

Nem bírtam tovább várni, ma reggel muszáj volt megcsinálnom a frissen beszerzett tesztemet. Pozítív lett, erre jól bepánikoltam.  De legalább magyarázatot kaptam az elmúlt napokbani szétszórtságomra. Most csak remélni merem, hogy nem lesz megint valami gáz. Azt hiszem azt nem élném túl. Emiatt nem is tudok igazán örülni. Még:)

2007. március 25., vasárnap

Wellness Zalakaroson

Hát véget ért az első wellness-nyaralásom. Hétfőtől voltunk Zalakaroson péntekig.  Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy egyszer mindenképpen próbálja ki. Én nem vagyok olyan semmittevős fajta, szeretek nyüzsögni, tenni-venni valamit. szerencsére a semmittevés mellé belefért még egy kis aktív pihenés is, bár az idő vacak volt. A második naptól kialakult a napi programunk, ami abból állt, hogy elmentünk jóga órára. Most voltam először ilyenen, és tetszett, is, így elhatároztam, hogy kipróbálom hosszabb távon, hátha valóban segít valamit.  Jóga után egy kis fürdés, szauna, masszázs, valódi kényeztetés következett. Aztán délután tettünk egy jó nagy sétát, hazafelé jól megvacsoráztunk. A szállodában egy kis pihi, aztán fittness-terem, és végül megint fürdés, és szauna. Szóval nagyon jó volt.
A hotel igazán szép volt, meg kedvesek voltak az emberek, leszámítva, hogy napközben volt valami szobafelújítás, emiatt a szobában jó nagy zaj volt, de végülis nem zavart.













Közben voltunk Nagykanizsán, ami semmi extra, semmi látnivaló, de most már ezt is tudjuk. A kápolnapusztai bivalyrezervátumot pedig a szél miatt nem nagyon tudtuk élvezni.
Leginkább a masszázs hiányzik. De már azon gondolkozom, hová menjünk legközelebb.