Sűrűn

Kicsit összesűrűsödtek a napjaim, hétvégén buli buli hátán, nem győztem pihenni. Végre elmondtuk a fiúknak, hogy mi az ábra, és teljesen odavoltak, főleg Förgi, aki pár sör meg unikum után már részben sajátjaként tekintett a gyerekre, jobban mondva, ötünk gyerekének titulálta.

Aztán kedden dokibácsi rápillantott Fecsóra, persze aludt, mint mindig, így azt sem láttuk, hogy tényleg fiú-e, vagy csak mi gondoljuk annak. De tulajdonképpen mindegy is.

Aztán tegnap búcsúztattuk Beát, már csak a héten dolgozik, aztán nem.

Nekem jó lenne okt. közepéig kihúznom, de hát nem tudom. Végülis nincs semmi bajom szerencsére, csak a lustaság, ami visszatartana attól, hogy dolgozzak.