Fecsóban
most már olyan erő van, hogy nem tudom mi lesz még velünk 3 hónapig.
Teljesen odaszokott az oldalamba, vagy a bordám és a szegycsontom között
ficereg. Ez először baromi mókás, meg csikis, de amikor egész nap tolja
ki az oldalamat, az estére baromi fájdalmas tud lenni. Van amikor
odateszem a kezem, és érzem, hogy ott van valami testrésze, de nem
tudom, hogy a tappancsa, vagy a karja. Mert hát nem mindegy, hogy
farfekvéses, vagy fejfekvéses. Már nagyon várom a következő ultrahangot,
hogy újra lássam.
Ma
megyek blúzt venni, jobb később, mint soha alapon, a holnapi esküvőre.
Fecsót újabb mulatságba visszük. Kíváncsi vagyok hogy fog neki tetszeni.
A múltkori rezesbandás kalandunk után nem nagyon terhelném szegényt a
hangos zenével. (Meg magamat sem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése