Hú, mi tha már ezer éve lett volna, pedig még csak 1 hete volt.... De ahogy a wifi engedi próbálok haladni az élményfeldogozással. Később sem lesz több időm.
Szóval kis pihenés után, meg miután letöltöttük offlineba, hogy hová is akarunk menni, elindultunk a hegyek felé.
Az Ovcar és a Kablar a Nyugat-Morava folyó két partján emelkedik, köztük kanyarog a folyó, a hegyek oldalában pedig kolostorokat építettek.
A hegyek lábánál lévő faluban parkoltunk, innen indultunk el az egyik turistajelzésen. Mint később kiderült, az volt a Kablar-csúcs felé haladó út.
Volt egy internetről kinyomtatott ismertetőm a helyről és az útvonalról, de azt ügyesen a szálláson hagytam 🙉 szóval így, félig vakon vágtunk neki a hegyoldalnak.
Eleinte sima liba volt, egyszerű erdei ösvény, ami aztán elkezdett erősen meredeken felfelé tartani. Marcinál ekkor elgurult a pirula, és egész végig rángatózott. Nem azért, mert nem bírt volna jönni, aki óbégatni bír hegynek fölfelé, az szerintem menni is tud, egyszerűen csak be van csípődve nála, hogy puffogjon. Borítékolható, hogy mikor kezdi el, és általában be is jön. Ennek ellenére nem tudom ezt jól kezelni.
Nem is mentünk el emiatt egészen a csúcsig, pedig már nem volt sok addig, a szintkülönbség jelentősebb részét már leküzdöttük, de hiába, az egyik elágazásnál visszafelé indultunk.
Na és ekkor kezdődött csak az igazi kaland, mert olyan sziklás meredélyen kellett leereszkednünk, hogy ihaj... Cserébe szép panorámát kaptunk, igaz, néhol az életünkért küzdöttünk. 🙂
Közben elfogyott szinte az összes vizünk, úgyhogy a sziklás részeket leküzdve megint volt min sopánkodni. De szerencsésen leértünk, és akkor már felrémlett, hogy nyilván mi fordított irányba tettük meg a kört, mint ahogy a papíromon otthon van. Sebaj. Így is volt benne kaland bőven.
Leereszkedtünk a Morava partjához. Ha tovább mentünk volna a patak mentén, akkor ott lett volna néhány kolostor, de a fiúk abszolút elzárkóztak előle.
Hazafelé beugrottunk Cacakba, a Lidlben vettünk vacsorát, amit a kertben sütöttünk meg.
Másnap pedig továbbindultunk a szerpentinen 🙂
Várom a folytatást! :)
VálaszTörlés