Montenegrói kalandok 1. - Tivat, strand, egyebek

Montenegróba érkezésünk napján már nemigen volt semmire sem lehetőségünk, még csak felderíteni a terepet sem, mert mire elfoglaltuk a szállásunkat, addigra dörgős-villámlós eső vette kezdetét. 

A szállásadó, Goran, foglalt nekünk egy parkolóhelyet nem messze a lakástól, aztán másnap már be tudtunk állni egy sorompós parkolóba, ami nagy szerencse, mert egyébként nemigen lett volna parkolóhelyünk. 

A Tivat melletti kis faluban egy szűk utca vezetett végig, ezen haladt a két irányú autós forgalom, plusz a a gyalogosok, akik fürdésből jöttek-mentek. Eleinte félelmetesnek tűnt, de hamar belejöttünk, hogy hogyan is kell ezen a részen közlekedni. Ami eleinte zavarónak volt, hogy itt volt a kompkikötő, ami azért elég zajos volt, de csukott ablak mellett már meg sem kottyant, és két légkondi is volt a lakásban, úgyhogy nem főttünk meg. 

Másnap viszont nagy nap volt, mert aznap volt Marci születésnapja, na meg mindenképpen be kellett mennünk Tivatba, hogy bevásároljunk. És ha már ott jártunk, akkor végigsétáltunk a külföldi befektetők által létrehozott luxus jachtkikötőn, ami huhhhh... elég ütős volt. De korán reggel még futással indítottam a napot, és kicsit felfedeztem a környéket. Eléggé hűha-élmény volt, nem mondom :-) 

Tivat arról híres, hogy már az osztrák időkben katonai bázist építettek ide, majd később a jugoszláv néphadsereg legfontosabb bázisa lett. A tengerparton van is egy katonai-hadászati múzeum, ami pont kedden, amikor ott jártunk zárva volt, majd a következő héten is, amikor lehetőségünk lett volna megnézni, mert rossz idő volt, ugyancsak kedd volt, de egyébként is csak délután 3-kor nyitnak ki ( ???). Nem is értettük. De az udvaron áll egy régi jugoszláv hadi tengeralattjáró, ami azért így kívülről elég érdekes volt, bemenni meg ugye nem tudtunk. 

Marci és a 10 gyertya. Jobb híján kókustekercsekbe szúrkálva. A délutánt pedig az egyik közeli strandon töltöttük, hol máshol? 

A mindennapos legnagyobb szórakozásunk lett, hogy a délutáni strandolásunkor rendre jött egy nagy cruiser hajó. Félelmetesen nagy volt, döbbenetes mérete volt a kis öbölhöz, és a motorcsónakokhoz képest, pláne a jet-ski-sekhez. Aztán este még kivilágítva is jött egy. Pár nap elteltével merült fel bennem a gondolat, hogy akármikor látjuk ezeket a monstrumokat, mindig kifelé jönnek az öbölből.... de vajon mikor mennek be? Mert befelé menni sosem láttunk egyet sem.... éjjel? nem tudtuk meg sajnos. ezek mindig csak kifelé jöttek. 

Aztán perszehogy rácuppantak a fiúk, hogy menjünk egyszer egy ilyen nagy hajóval 😱

Másnap strandnapot tartottunk, és újra Tivat felé indultunk. A reptér mögött találtunk olyan strandot, ami mellett volt parkoló, és a strandról is jókat írtak. ( plaza Kalardovo)  És ha már ott voltunk, akkor strandolás után átsétáltunk egy kis félszigetre, amit Virágok-szigeteként jegyeztek a neten, mert tavasszal állítólag virágba borul az egész szigetecske, mivel tele van leanderrel és olajfákkal. A szigeten egyébként régen katonai üdülőtelep működött. Ennek romjai fogadják az embert, mikor ideér. Nem túl bizalomgerjesztő.  De beljebb a sziget valóban szép, és a csücskéből nagyon szép a tenger. 

Délután már nem itt, hanem "otthon" strandoltunk, de nem ott, ahol előző nap, az a rész nem jött be annyira, hanem feljebb a szoros felé. Na ott gyönyörű volt minden.