KánikulaBalaton

 Szinte derült égből villámcsapásként ért, amikor a múlt hét elején mondta Feri, hogy hétvégére, péntektől-hétfőig foglalásunk van a Balatonnál. Persze soha jobbkor, mi lenne jobb annál, mint a legnagyobb melegben a Balcsiparton láblógatni, csak közben Máté nyávogott, hogy neki edzése van, most mi lesz, én meg nem voltam biztos benne, el tudok jönni szabira. Végül aztán az lett, hogy Máté elment péntek hajnalban edzeni, és én is bejöttem dolgozni, bízva abban, hogy hamar haza tudok indulni, hétfőre pedig kaptam szabadságot. 

Végül jól kombináltam, mert hamar végeztünk a pénteki feladatokkal, és még a koránnál is korábban el tudtam jönni, 1 órakor már a tűző napon tekertem hazafelé. Azt gondoltam leég belülről az orrom, olyan forró volt a levegő. Persze tudtam, hogy ez lesz, hszen egész héten égetett a beton hazafelé. 

Pikkpakk összarámoltunk, és már indultunk is. Nem tudtuk, mire számítsunk, mennyire lesz nagyon forgalom, de végül egész korrekten lejutottunk, és még aznap délután csobbantunk is a dögmeleg 28 fokos Balatonban. Hát mit ne mondjak... nem kellett bemelegedési idő. Még én is úgy sétáltam bele a vízbe, mintha mi se történt volna, pedig ez rám igazán nem jellemző. 

Jó sokáig lent voltunk, már elég erős szél volt, mire elindultunk hazafelé, és a szél aztán csak egyre jobban tombolt. Egész éjjel nagyon viharosan fújt, meg mág másnap délelőtt is fújt, de akkor már nem volt olyan félelmetes. Délelőtt, mikor kérdeztem, hogy ki jön velem futni egy kört, akkor meglepő módon Máté nyaggatás nélkül azt mondta, hogy ő jön. Úgyhogy együtt futottunk egy remek sétánykört. 

Déltuánra visszakaptuk a strandidőt, és a szélnek köszönhetően nem volt már olyan kellemetlenül meleg a víz, visszahűlt az üdítően kellemes 25 fok körülire. 

Igazából édes semmittevéssel teltek a napok, délelőtti futás/pihi - délutáni strand- esti séta kombinációban, de most a meleg miatt nem is kívántunk egyebet.

Amikor a gyerekekre bízod, hogy milyen ízesítésű kürtőskalácsot vegyenek. :-)

Hétfő délelőtt szokás szerint már csak Tihanyba mentünk csobbanni, és milyen jó volt :-) Nem volt tömeg. 

Nekem nagyon fura, hogy már másodszor jövünk úgy, hogy töretlen strandidő van, nem ehhez vagyok szokva, hiszen volt már többször is olyan, hogy úgy kellett sakkozni, hogy melyik nap lesz melegebb, hogy akkor menjünk strandolni, az egyéb napokra meg találjunk ki valami egyéb programot. Most egyelőre nem volt ilyen. Kíváncsi leszek, hogy július végén majd milyen időjárást kapunk. Mindenesetre nekem már eléggé hegyhiányom van :-) Úgyhogy most már muszáj lesz kirándulós napokat is beilleszteni. Ráadásul Máté épp akkor lesz Tihanyban zenekaros táborban, úgyhogy napközben nélküle leszünk, este pedig megyünk a Rege cukrászdához koncertet hallgatni. De addig még sok víz lefolyik majd a Dunán. Hajajjj....