Balatonképek

 Elég láblógatós programot követünk, amihez az időjárás is igazából asszisztál, mert remek strandidő van. Jó ez annak, aki szeret strandolni 🙂 én mondjuk nem szeretek, de a fiúknyilván igen, és ha megvan a délelőtti futásadagom, akkor éntőlem utána strand is lehet a napi program.

Mindig csodálkoznak emberek, bent a kollégáim is, hogy ha nem szeretek strandolni, akkor miért örülök annyira, ha a Balatonhoz megyünk. Ők még nem tudják, csak sejtik, hogy én mindig örülök, hamegyünk valahová, ha a hegyekbe, akkor annak, ha máshová, annak, mert lenyűgöz a világ sokszínűsége, ezer arca, és a megszokottól eltérő/más.

Na szóval, mindig mondom, hogy attól mert effektív fürdeni nem szeretek, a Balatonnál lenni nagyonis, sőt bárhonnan, bármeddig tudom nézni. Mindig más színű, hol csillog, hol fodrozódik, hol békés, hol haragos, hol vitorlásoktól pettyes, hol utazóhajók szelik át.

Ma reggel is megálltam futás közben kicsit bámészkodni. Ilyenkor még jó, nincsenek sokan, békés a sétány. 

Délután a strandról rögtön Tihanyba mentünk Mátéék koncertjére. Utána egy fagyi mellől csodáltuk a Balatont. 

Ahhhh... Tök béna vagyok telefonról és összevissza dobálta a képekeimet. Uff... 

.