Haláp

A Balaton-nézés mellett nagy rajongója vagyok a Balaton-felvidéknek. Az egyik kedvenc utam ( sok más mellett 😊) az általam "felső útnak" nevezett út, ami Zánkánál felkanyarodik Tapolca felé, és hosszan-hosszan tárul a szemünk elé a tanúhegyek sora. Hát az szerintem páratlan és megunhatatlan.

A tanúhegyek némelyikét már meg is másztuk korábban, lassan újra kéne mászni őket, pl. Csobáncot, amin már jó rég jártunk.

De ma egy újat vettünk be, a tanúhegyek legifjabbikát, a bazaltbányászat által megsebzett hegyet, a Halápot.

A hegy tetejére egy tanösvény mentén lehet feljutni, egy nem túl hosszú és nem is megerőltető sétával, ellenben a csodás panoráma már út közben is kísér minket.

Végig előttünk a tanúhegyek sora, mögöttük a Balaton kékhe csillogott. A másik irányban a Somlóig elláttunk. És elvileg Sümeg is látszik, de annyira párás volt a látóhatár, hofy nem tudtuk biztosra mondani. Olyan jó rajtuk végignézni úgy, hogy a legtöbbjükön már jártunk is. 

A hegycsúcs aljában bazaltszobrok állnak sort. Nekem nagyon tetszettek. 

A Haláp után Tapolcán ebédeltünk. Van ott egy bevált pizzériánk. Mi most Ferivel nem pizzát, hanem napi menüt kértünk, és jól ráfáztunk, mert irtó sokat kellett várni rá. A gyerekek addigra megették a pizzájukat. 

Innen Örvényesre mentünk strandolni. Meg akartuk nézni, milyen a felújított szabadstrand. A strand és a víz rendben volt, viszont ehetetlen lángost adtak, és a fiú wc gáz volt, állítólag. 

Én este még futottam egy rövid napzárót.