1-2. Zambratija

 Az utazást megelőzően minden papírt beszereztünk, feltöltöttünk, regisztráltunk, kinyomtattunk. 

Abból a szempontból is sikerült jó helyet találnunk, hogy így Szlovénián keresztül tudtunk menni, és nem kellett a szombati turnusváltáskor a horvát autópályán araszolnunk. Sok rémhírt olvastam az utazás előtt, hogy mekkora dugók vannak, hogy órákat kell várakozni és araszolni. Mi nagyon reméltük, hogy Szlovénián keresztül kicsit könnyebb utunk lesz. És végülis nem is volt semmi gáz. Volt némi torlódás Ljubljanánál, mert útfelújítások vannak ott is, de jelentősnek nem mondható, Koper után meg ezerszer áttervezett a gps a hortvát határ miatt, és egy szakaszon fel is vitt minket vmi hegyi útra, ami csodaszép volt, és innen láttuk meg először a tengert! A horvát határnál volt ugyan egy hosszabb sor, de szép lassan haladtunk, és fél órán belül szerintem a határnál voltunk, ahol csak a személyiket nézték meg, semmi egyebet. Innen már szinte egy köpésre volt csak a szállásunk. 

Szép nagy, emeleti apartmanunk volt, légkondival, két terasszal, és a teraszról láttuk a tengert. Hát kell ennél több? 

Egy kis utcán lemenve már ott is voltunk a strandon. A strandunkon! Sosem volt tömeg. Mindig volt árnyékos helyünk, és a vízben egyetlen egyszer sem volt tömeg. 

Nagyon gyorsan felvettük a napi ritmust, azaz hosszú reggelek, egy kis fürdés, ebéd, pihi, strand, és este mindig elsétáltunk valamerre naplementét nézni. Az első este későn érkeztünk a partra, mert strandolás után még bementünk a közeli városba, Umagba, bevásárolni, és megcsúsztunk a vacsorával, de aztán már nem hibáztunk. 

A strandon a fiúkból vagy a talpukat láttam, vagy jobb esetben a hátukat, ami kilátszott a vízből. Nagy találmány a búvárszemüveg, és nagyon élvezték, hogy a köves talaj miatt olyan tiszta volt a víz, hogy bármit láthattak a víz alatt. Máté Ferivel a kihúzott bójasornál méterekre lement. De Marci is úgy úszik a víz alatt, mint a hal :-) 

A másnap reggelt persze futással indítottam, a fiúk még aludtak. Én pedig kicsit felderítettem a terepet. 

Horvátországra nemigen jellemző az a fajta homokos beach, mint amilyen Bibionéra jellemző, itt keresni kell a homokos szakaszokat. Ez része a félszigetnek különösen kedvező a kisgyerekeseknek, mert több ilyen homokos szakasz is van, az egyik pont tőlünk nem messze volt. Mi is elmentünk ide megnézni, de az előző napi bemelegítő strandolás után a fiúk sérelmezték, hogy lehetett olyan jól búvárkodni, ellenben itt lényegesen többen voltak. Úgyhogy visszatértünk a mi saját partszakaszunkra. 

A homokos beachen

Ritkán látunk mostanában ilyet, hogy Marci délután alszik, de itt még ez is megtörtént :-) 

Este pedig a közeli nagysziklás részre mentünk naplementét nézni. Kicsit felhős volt az ég, nem lehetett olyan jól látni, de a  fiúk nagyon élvezték a köveken mászást. Milán bele is esett cipőstül a vízbe. :-)