Vissza a valóságba

Szerintem nem kell azt annál többször elismételnem, mint ahányszor már megtettem itt az évek során, hogy imádom a Balatont, imádom  Magyaroszágot, a mindenféle látnivalókat, a hegyeinket, a várainkat, az Alföld végtelenségét, imádok új helyeket felfedezni, megismerni, régieket újraértelmezni. 

De mindemellett a másik nagy szerelmem a TENGER! A tenger végtelen kéksége, a hullámok csapkodása, a szél zúgása, a sirályok vijjogása, a végeláthatalanság... ez semmi máshoz nem hasonlítható! 

Volt némi varia, mert Olaszországot vissza kellett mondanunk, az idén érvényben lévő beutazási szabályok miatt. Villámgyorsan kellett döntenünk, hogy akkor mi legyen, és végül extra gyorsan kerestünk egy hasonló árban és távolságban lévő apartmant Horvátországban, még júniusban. 

Nem ismertük Horvátországot, nem előzték meg a foglalást, hosszas képnézegetések, nem volt erre akkor időnk. Végül az Isztriai félsziget legészaknyugatibb csücskében, közel a szlovén határhoz találtunk egy megfelelő szállást, ami minden fő kritériumot megugrott, ár/menetidő/tengertávolság/min 2 szoba, és gyorsan le is foglaltuk. 

De ezek után sem adtuk át magunkat az önfeledt várakozásnak, mert hétről-hétre változtak a dolgok, mindig olvastunk ilyet is olyat is, aztán jöttek a visszamondott szállásfoglalálos bejegyzések... szóval nem igazán mertük teljesen beleélni magunkat. De ahogy közeledett az idő, már éreztük, hogy erről most már nem mondunk le, lesz ami lesz, csak a határon jussunk át, utána már minden mindegy. :-) 

Végül minden nagyon szuper volt! Egy hetet töltöttünk a csodálatos Adria partján, és végül olyan mázlink volt, hogy sikerült egy kevésbé zsúfolt helyet kifogni, ott ahol mi nap mint strandoltunk mindig kellemesen szellősen lehetett a parton feküdni, a vízben 10-nél több ember ritkán volt, a tenger csodaszép volt, a naplemente mesés, az apartman tökéletes. 

Szóval most nehéz kicsit visszatérni a hétköznapi valóságba, de majd jövök, és mutatok sok szép képet :-)