Az e heti időjárást tekintve, azt mondhatom még utólag is, hogy az akkori időjárásunkra nem lehet panasz. Annak ellenére, hogy az a hatalmas hőség, ami az első 2 napon volt, a nagy szél utén már jött vissza, napközben, főleg délutánra azért bőven standolós idő lett. De szerdán reggel még eléggé friss, hűvöskés volt az idő, a telefonom valami 15-18 fokot mutatott, szóval arról, hogy reggeli után a partra menjünk részemről szó sem lehetett. Nem mondom, a fiúknak nagy szájuk volt, hogy őket aztán nem érdekli, hogy hideg van, de tudtuk, hogy hamar belefagynának ők is a vízbe. Szóval muszáj volt valami alternatív programot keresni. Szerencsére a szállásunkon jól működő wifink volt, így nem volt gond a googleon szörfözni, és így akadtam rá egy isztriai oldalon Motovun városára, ami az oldal szerint kihagyhatatlan az Isztrián nyaralóknak. Néhány kép volt csak ízelítőnek beillesztve, ami engem rögtön felcsigázott, mert pont olyan szűk sikátoros, termésköves házas, macskaköves utas kisváros, amikért én odavagyok. Úgyhogy ide indultunk el aznap délelőtt.
Nagy élmény volt egyébként már az autóút is, hiszen egész más arcát mutatja a vidék, mint amilyet a nyüzsgő tengerpart. Szőlőültetvények és olajfaligetek között kanyargott az utunk, és amikor elkezdtek feltűnni a hegy tetejére épült városok, a jellegzetes tornyaikkal, akkor már egészen izgatott lettem.
Út közben. Az a kékség ott a zöldség után az még a tenger.
Motovun alulról.
A hegy lábánál lévő nagyparkolóban parkoltunk, és innen indultunk fölfelé. Hát ez a város valami elképesztően szép!
A stratégiailag remek helyen lévő domb tetején már emberemlékezet óta van egy település. A neve is a római időkre vezethető vissza. A Mirna -folyó völgyében lévő kereskedelmi út ellenőrzésére nem is lehetett volna jobb helyet találni. Plusz még a velencei időkben is egészen eddig fel lehetett hajózni az Adriáról. A ma is meglévő kettős védfalat is a velenceiek építették, ennek köszönhetően még a török időkben sem sérült a város, ezért maradhatott meg máig a középkori pompájában.
A környék Horvátország jelentős bortermelő vidéke, emellett olívaolajáról és szarvasgombájáról is híres.
 |
| Régi városkapu |
 |
| Szent István templom |
A templom harangtornyába fel is mentünk. Állítólag 100 lépcsőfok vezet fölfelé, mi nem számoltuk meg.
Kilátás a toronyból a Mirna-folyóra, a mellette haladó útra, és a hegyekre.
Az árkádos városfal.
A város városfalon kívüli újabb része.
Szanpompás zöldséges stand.
Visszafelé az autóhoz egy rendes épített közúton mentünk, és alulról láttuk a várost.
Ez pedig egy másik város, talán Buje, az autóból.
Annyira hatása alá kerített a város, annyira tetszett, annyira imádtam! Még szerencse, hogy kicsit hűvösebb volt a reggel, mert így lehetőségünk volt megnézni. Egyébként nem valószínű, hogy erre kanyarodtunk volna. :-) Délutánra pedig strandidő lett szerencsére. Így lett teljes a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése