Így készülünk

 Holnapután iskola. 

Egyik szemem sír a másik nevet. 

NEm mondom, hogy nem lesz már jó helyük az iskolában, mert jó lesz. Kérdés, hogy ki mennyi időt fog tudni majd ott tölteni... vagy megint eljátsszák, amit tavaly, hogy mire megmelegedne a szék alattuk, addigra hazaküldik őket itthontanulni. 

Máténak mondtam ma, hogy el ne felejtsük, hogy holnap lesz nálunk tankönyvosztás. 

Azt mondja: Milyen tankönyv? 

Na ennyire van képben. 

Meg hogy minek kell elmenni érte kedden, miért nem jó szerdán. Úgyis megy. Mondom biztos azért, hogy szerdán már tudjatok tanulni :-) ( gonoszanya) Erre ő: - de szerdán még biztos ismerkedünk, nehogy már tanuljunk. Értitek, ismerkednek. Ennyire van képben az osztálytársaival is. Hát azokra ő már nem emlékszik... 

Milánéknak múlt héten volt a 3 napos osztálykirándulásuk a Mátrában. Tavaszról lett mostanra halasztva, és még jó is volt, hogy így tanévkezdés előtt egy kicsit összerázódtak megint. 

Tanévkezdésileg nem csaptunk idén nagy hajcihőt, senki nem kapott táskát, tolltartót, mindenkinek jó a régi. Ami úgy régi, hogy alig használtak. Ha ilyen tendenciával járnak majd suliba eztán, akkor nem is fog elkopni soha. 

De legyünk optimisták. Egyelőre simán indul az év. 

Máténak vettünk hosszúnadrágot, ami évnyitóra is jó, meg cipőt, ami évnyitóra is jó, de inget már az évzárókor is a Feriét vette fel, azt most nem vettünk. A többieknek majd előkeresek a szekrényből vmi ünnepit. Milánék úgyis csak a tanteremben ülve követik az ünnepi istentiszteletet, ezért nem gondolom, hogy faxnit kellene csinálni abból, hogy mi van rajta alul. Felül meg úgyis az egyenmellény lesz. 

Marciéknál meg nincsenek nagy elvárások. 

Amúgy meg a telefonom szerint igazi tanévkezdős idő lesz, eső és villámlás. Szóval tök mindegy miben áznak szét. 

Aztán vettünk egy csomó füzetet, mindenfélét, kicsit-nagyot, itthon is van még pár a szekrényben, szerintem kihúzzák tanév végéig. Minden másunk elvileg van, aztán meg úgyis menet közben derül ki, hogy mégsincs, vagy volt, de elveszett, nemtalálom, kettétört, Máténál van, Milánnál van, sose nem is volt. 

Meg az egyéb " apróságokra", mint ceruza-toll- színes papírok- akármi  elvertem még egy csomó pénzt a papírboltban. 

ezen kívül csak tornacipőt vettünk most Máténak és Marcinak. Mivel kinti tesire készülünk alapvetően, nem is igazi tornacipő inkább sportcipő, de legalább lehet majd hordani akkor is, ha nem lesz iskola :-) Nagyon megörültem, amikor Máténak találtunk 5ezervalamennyiért a ccc akcióban egy remek csukát tornára,  amire rábólintott. Mert előtte a sportboltban a tizensokezres nike-kat nézegette... mondtam is neki, hgoy a szemét is vegye le róla, tornaórára valami kevésbé menő is éppen tökéletes lesz, meg hogy kinőjje novemberig pláne.  Belátta. Jó gyerek. 

Ezután még felpróbált ilyen-olyan boltban vagy 20 pár cipőt, és másik ilyen-olyanban 15 nadrágot, mire választottunk 2-t, amit végül elhoztunk. 

Hahhh, ezért is sokkal jobb a nyár, mert 3 hónapig simán elvan 3 térdnadrággal, amiből egy az úszónadrág is egyben, meg egy strandpapuccsal. Idén még egy 1500 ft-os h&m-es mokaszint újított be hozzá, és pipa. Erre jön az ősz, amikor a hosszú nadrág már nem ennyire egyszerű menet, nem beszélve arórl, hogy pulóver, kabát, őszi cipő, téli cipő. Nő mint a gomba, minden hosszúja csak könyékig ér... 

Na szóval valahogy így. Mint  a népmesében. Várjuk  is meg nem is, örülünk is meg nem is, mennénk is meg nem is. Aztán majdcsak elkezdődik, mint mindig, majdcsak belerázódunk, mint mindig.

Közben jönnek a levelek, hogy mikor van edzés, mikor lesz zenekar, mikor tudnak menni hangszeres órára... hát ki tudja azt... órarendjük sincs még... Na de majd kialakul. 

Csak egészség legyen! Meg térerő. :-) Ez a fontos. minden más meg majd lesz valahogy. 

5.1 Motovun, a középkori erődváros

 Az e heti időjárást tekintve, azt mondhatom még utólag is, hogy az akkori időjárásunkra nem lehet panasz. Annak ellenére, hogy az a hatalmas hőség, ami az első 2 napon volt, a nagy szél utén már jött vissza, napközben, főleg délutánra  azért bőven standolós idő lett. De szerdán reggel még eléggé friss, hűvöskés volt az idő, a telefonom valami 15-18 fokot mutatott, szóval arról, hogy reggeli után a partra menjünk részemről szó sem lehetett. Nem mondom, a fiúknak nagy szájuk volt, hogy őket aztán nem érdekli, hogy hideg van, de tudtuk, hogy hamar belefagynának ők is a vízbe. Szóval muszáj volt valami alternatív programot keresni. Szerencsére a szállásunkon jól működő wifink volt, így nem volt gond a googleon szörfözni, és így akadtam rá egy isztriai oldalon Motovun városára, ami az oldal szerint kihagyhatatlan az Isztrián nyaralóknak.  Néhány kép volt csak ízelítőnek beillesztve, ami engem rögtön felcsigázott, mert pont olyan szűk sikátoros, termésköves házas, macskaköves utas kisváros, amikért én odavagyok. Úgyhogy ide indultunk el aznap délelőtt. 

Nagy élmény volt egyébként már az autóút is, hiszen egész más arcát mutatja a vidék, mint amilyet a nyüzsgő tengerpart. Szőlőültetvények és olajfaligetek között kanyargott az utunk, és amikor elkezdtek feltűnni a hegy tetejére épült városok, a jellegzetes tornyaikkal, akkor már egészen izgatott lettem. 

Út közben. Az a kékség ott a zöldség után az még a tenger. 

Motovun alulról. 

A hegy lábánál lévő nagyparkolóban parkoltunk, és innen indultunk fölfelé. Hát ez a város valami elképesztően szép! 

A stratégiailag remek helyen lévő domb tetején már emberemlékezet óta van egy település. A neve is a római időkre vezethető vissza. A Mirna -folyó völgyében lévő kereskedelmi út ellenőrzésére nem is lehetett volna jobb helyet találni. Plusz még a  velencei időkben is egészen eddig fel lehetett hajózni az Adriáról. A ma is meglévő kettős  védfalat is a velenceiek építették, ennek köszönhetően még a török időkben sem sérült a város, ezért maradhatott meg máig a középkori pompájában. 

A környék Horvátország jelentős bortermelő vidéke, emellett olívaolajáról és szarvasgombájáról is híres. 

Régi városkapu

Szent István templom

A templom harangtornyába fel is mentünk. Állítólag 100 lépcsőfok vezet fölfelé, mi nem számoltuk meg. 

Kilátás a toronyból a Mirna-folyóra, a mellette haladó útra, és a hegyekre. 

Az árkádos városfal. 

A város városfalon kívüli újabb része. 

Szanpompás zöldséges stand. 

Visszafelé az autóhoz egy rendes épített közúton mentünk, és alulról láttuk a várost. 

Ez pedig egy másik város, talán Buje, az autóból. 

Annyira hatása alá kerített a város, annyira tetszett, annyira imádtam! Még szerencse, hogy kicsit hűvösebb volt a reggel, mert így lehetőségünk volt megnézni. Egyébként nem valószínű, hogy erre kanyarodtunk volna. :-) Délutánra pedig strandidő lett szerencsére. Így lett teljes a nap. 

4.2 Savudrija -világítótorony, naplemente

A strandolás mellett a napjaink fénypontja és egyben stabil programja a naplementenézés volt. A Balatonnál, Füredről mi sosem látunk igazi naplementét, csak a színeit, ha szerencsénk van. Földrajzi helyzetéből adódóan Bibone is olyan volt, hogy ott sem a tengerre ment le a nap, hanem a házak közé, és max. csak megszínezte a tengert. Úgyhogy most nagyon készültem arra, hogy olyan IGAZI naplementét lássak. Olyan igazán giccses, tengerbe lemenőset. Erre az első napos lecsúszás, majd a két napos felhősödés miatt csak a negyedik napon lett lehetőségünk. Na de akkor aztán olyan naplementét láttunk, hogy ihaj!

Még reggel, Ferivel futottunk egy kört parton, ezúttal észak felé, ahol a térképen már kinéztem, hgoy van egy világítótorony is, ami nemcsak a legészaki horvát világítótorony, hanem az Adria első világítótornya is egyben, 1818-ban épült. 

A világítótoronyban apartmanok vannak, amikben meg lehet szállni, emiatt maga a torony nem látogatható. 

A toronyhoz vezető út egy hatalmas kempingen vezet keresztül. Sátras, és lakókocsis kempingezőknek egyaránt bőven van hely, a lakókocsisok legtöbbjének német rendszáma van, többségük kutyával érkezett, és egy egész kis apartmant építettek meg maguk köré. Plusz előtető, konyhasátor rendes főzőlappal, asztal, kempingszékek, tényleg nagyon klasszul kialakítottak maguknak egy-egy kis pihenőövezetet. volt, akinek még szőnyeg is volt az ebédlőrész alá terítve. De újra megállapítottuk, sokadjára, hogy ehhez mi túl kényelmesek vagyunk. Hogy ennyi mindent lecuccolni, bepakolni, kipakolni, és ez még mind semmi ahhoz képest, hogy mehetsz a közös mosdóba vécére, zuhanyozni, fogat mosni, egyebek. Még ha nagyon felszerelt, és nagyon tiszta is, akkor is ez nekünk elég macerásnak tűnik. Ettől függetlenül persze értjük, hogy ez egy életérzés, és hogy ha benne van az ember, az bizonyára nagyon szuper élmény. 

Volt egyébként egy külön mobilházas rész is, az már sokkal szimpibb volt:-) Szóval itt aztán mindenki megtalálja a neki tetsző nyaralástípust. 

Szóval itt futottunk együtt Ferivel egy darabon, majd én még egy kicsit tovább, és már akkor mondtam, hogy majd este jöjjün vissza ide naplementét nézni. 

Reggeli fényben a sziklák

Csónaktárolók

Naplementés fényekben Milánka. 

Kicsit még ekkor is felhős volt az ég, a sziklák alját, ahová kiültünk, igencsak csapkodták még a hullámok. 

A naplemente mindenkit kicsalogatott a partra. A kempingezők kitették a kis kempingszékeiket a lapos sziklák szélére, és úgy várták a pillanatot. 

Az elbújó napsugarak festményszerűvé tették a kicsit felhős eget. 

Aztán a narancssárga gyönyörű lilásrózsaszínbe váltott. Ekor már hazafelé tartottunk, de mindig volt miért megállni, hátrafordulni, gyönyörködni.