Pilisi kirándulások 1.

 Hideglelős-kereszt - Sas-hegy - Fári-forrás - Búbánatvölgy

A minap, talán Travellina oldalán volt kérdés, hogy a sok lemondás mellett, mit adott nekünk a vírushelyzet. 

Nekünk egyértelműen a rendszeres kirándulást adta. Míg korábban csak időszakosan tettünk egy-egy hegyi túrát, mondjuk évszakonként egyet, kettőt, addig most már a többedik hete csináljuk, hogy hétvégén az egyik napon megmászunk valami hegyet. Vagy kettőt. Tettünk már hosszabb és rövidebb túrákat is, könnyebbeket és nehezebbeket, de mindegyik nagyon más volt. 

Nagyon érdekes látni, ahogy feléled a természet. Ahogy hétről-hétre egy kicsit más arcát mutatja az erdő, ahogy egyre zöldül. 

Most két egymásutáni héten is a Pilisben voltunk, de a Pilisnek két felén, és egyre inkább lenyűgöz a Pilis IS. Így, hogy igyekszünk kerülni a felkapott helyeket, mint a Prédikálószék, Rám-szakadék, Dera-szurdok, és társai, így olyan részeit ismerjük meg a hegységnek, amit lehet, hogy egyébként sosem. 

A múlt hétvége előtt Esztergom felől másztunk fel az úgynevezett Hideglelős-kereszthez, majd innen lereszkedve egy jókora kört mentünk a Búbánatvölgyig. A túra csak az első néhány kilométeren volt igazából megerőltető, a keresztig feljutás, és utána a Sas-hegyre menő kaptató elég meredek volt, és a mozsalékos hegyoldal sem könnyítette meg a dolgunkat. De ha ezt már leküzdöttük, utána szinte már csak lefelé mentünk kilométereken keresztül. Néhol erős szélben, néhol csöpögött az eső, de nem volt vészes. 

Rajtunk kívül egy nagyobb fiatalokból álló csapattal találkoztunk csupán, ők mondjuk jó sokan voltak, vagy 10-en, de ügyesen kerülgettük egymást, nem volt fennakadás. 

A Helemba-sziget túloldala már Szlovákia. 

Itt már eléggé kivoltak :-) Azt mondták, innen aztán ők tovább nem jönnek. De aztán muszáj volt... belátták, hogy a hegyoldalban nem maradhatnak sokáig... 

Út közben érintettük a Fári-kutat is, itt megtöltöttük a palacunkat. 

A völgyhöz már eléggé megfáradva érkeztünk. Mint egy vert sereg, úgy kullogtak a fiúk a Kerek-tó melletti padhoz megpihenni. 

Búbánatvölgy. 

Innen el lehetett volna kanyarodni a Mi kis falunk horgásztava felé, de nem volt már bennünk ( főként a gyerekekben) annyi szusz. Helyette hazafelé Pilisszentlélek ( Pajkaszeg) felé jöttünk, és átautóztunk a falun. Nem szálltunk ki, mert már elég késő volt, csak úgy autóból körbenéztünk. De nagyon vicces volt, ahogy néhányan látványosan csak úgy lődörögtek a faluban egy jégkrémmel a kezükben.