Főbb híreink - Beíratkozás

A múlt héten két nagyon-nagyon fontos esemény is történt. Legalábbis legalább  kettő :-) 

Az egyik, hogy csütörtökön Marcit iskolába írattam. Mondom Marcit. Mondom iskolába. És nem viccelek. 

Kicsit keserédes öröm az, amit érzek. 

Hol van már az a feszült izgatottság, amikor Mátét írattuk iskolába... az a türelmetlenség, ami odavitt az iskolába az első beiratkozási nap első órájában. De legalábbis nagyon korán. 

Amikor már hetekkel korábban be volt ixelve a nap a naptárban, hogy mikor kell menni, a papírok rendben összekészítve már napokkal korábban. 

Hol van már az a bizsergés, az a szívemig hatoló meghatódás, amit akkor éreztem, amikor Milánt írattam iskolába... hogy már ő is... Vele már nem volt szétfeszítő izgatottság, nem volt akkora nagy türelmetlenség, tudtam, hogy neki ott a helye, iskolába való. 

Marcival már nem volt semmi pozitív irányú izgalom. Se kíváncsiság, se türelmetlenség... rosszul is éreztem magam emiatt, pláne, hogy egész héten folyton emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy nehogy elfelejtsem beíratni. Kedden ki is okoskodtam magamban, hogy mielőtt összeszedem Mátét, hogy elvigyem fogorvoshoz, majd akkor gyorsan elintézem a papírmunkát. Aztán mégsem akkor mentem, mert nem voltak a kezemben a szükséges papírok, Feri hozta őket aláírva a munkahelyéről, így csak késő délután estem be a suliba, miután Mátét letettem szolfézson, és mielőtt még Milánt magamhoz vettem volna. 

Hát így történt. Két rohanás között. Villámgyorsan. Mindenféle meghatódás nélkül. Bemutattam, leadtam, aláírtam, nyilatkoztam. Tömény adminisztráció, miközben két aláírás között a nagyok ügyeiről váltottam pár szót az igazgató helyettessel. Szörnyű. Igazából csak estére esett le úgy igazán, hogy beírattam Marcit az iskolába!!!! 

És a szívem szakad meg, hogy nem lesz már óvodás gyerekem jövőre... Marci is nagyfiú lett....

A másik fontos eseményről nem is tudok most írni... azt megtartom holnapra :-) ( de az is jó hír ám)