Suligála

Ez a hét sem volt eseménytelen, és a hétvége sem lesz az, így gyorsan azért megírom, hogy hogy volt a múlt héten az iskolás gála.
Idén,  a tavalytól és a tavalyelőttől eltérően nem a Szent István Gimi dísztermében volt megrendezve, pedig egészen május elejéig úgy volt, hanem az saját iskolánk tornatermében. Na ez már egy kicsit demoralizáló volt, mert azért valljuk be, van némi különbség egy nagyszínpados-nagyfüggönyös díszterem, és egy színpad nélküli bordásfallal övezett tornaterem között. Nem értettük... én azt gondoltam biztos azért, mert az utolsó pillanatban lett előrehozva péntekről csütörtökre, és nem volt már hely máshol. De aztán állítólag azért, mert egy napközis tanító M.néni bedurcázott, hogy ő márpedig nem fogja a SzentIstvánba vinni próbára a gyerekeket. Na bumm... M. néni szava meg úgy látszik szent. Mondjuk nekünk még jól is jött az előrehozás, és a tornaterem is Marci évzárója miatt, mert így ha nem s zökkenőmentesen, de össze lehetett fésülni a két rendezvényt nagyobb szívfájdalom nélkül, míg ha a gimiben van, hát oda nem értünk volna oda időben, az tuti.
Szóval tornaterem. Kicsit aggódtam, hogy dögmeleg lesz, meg nem lesz levegő, meg, meg, meg... és hogy a gyerekek egész nap ott senyvednek abban a levegőtlen, meleg iskolában, és elfelejtenek majd enni-inni, és akkor összeesnek estére, de szerencsére semmi ilyesmi nem történt, és még a tornatermi klíma is egész elviselhető volt. Pláne, hogy én csak egy bő fél órát voltam ott :-) Hehehe.

Amikor becsöppentünk Marcival, addigra a fele műsor már lement, és éppen jókor foglaltuk el a helyünket, mert pont jöttek a 4.b-s zenészek. Majd kis tánc, kis éneklés, kis ezmegaz más osztályoktól, és a végén jöttek a mi gyerekeink.

Milánék egy népdalcsokorral majd egy fergeteges szatmári jellegű tánccal készületek. Hogy szatmári, azt csak az e-naplóból tudom, mert oda van írva, hogy szatmári lépések ötös. :-)
Azért is nem volt szerencsés ez a fajta megrendezés, mert a táncos produkcióknál nagyon nem volt jó a rálátás. Meg mindig belógott valaki. Az előttem ülő nagymama, akinek nem is abba az osztályba jár a gyereke, na az egyfolytában belógatta a mobilját az én felvételembe. Eléggé bosszantott. De a gyerekek olyan ügyesek voltak!
És pontolyan nagy sikerük volt, mint amilyen Mátééknak ugyanígy másodikban, amikor először debütáltak közönség előtt tánccal. Ők is utálták örökké a táncórákat, de aztán belekóstoltak a siker ízébe, és azóta számtalan produkció van mögöttük. Szerintem most már Milánéknál sem lesz olyan nagy ellenállás.

Néptáncos másodikosok.

Mátéék a Rátóti csikótojást adták elő, és a legvégén egy rocky-t táncoltak. Szerintem mondanom sem kell, hogy remek volt mindkét produkció. Tényleg csak dicsérni tudom őket, és hát olyan fájdalmas arra gondolni, hogy feloszlik ez a jó kis csapat... Sok mindent lehet mondani Angéla nénire, nem mindig tartom igazságosnak a lépéseit, a döntéseit, és a módszereivel, a kommunikációjával sem mindig értettünk egyet néhány szülővel együtt, de azt, hogy nem hozta ki a gyerekekből a maximumot, hogy nem nevelt beléjük feladattudatosságot, hogy nem adta volna át nekik a maximalizmusra való törekvését minden téren, azt nem lehet elmondani róla. Egy olyan széles spektrumot mutatott a gyereknek a világból, olyan nyitottságra tanította őket, legyen az zene, sport, művészet, irodalom, reál tudományok, vagy egyszerűen csak a mindennapok világa, amit szerintem kevés pedagógus tud ( vagy akar) utána csinálni. És mindez abból (is) látszik, hogy az az előadás, amit Angéla néni vezetésével a gyerekek évről-évre produkálnak közönség előtt, az utánozhatatlanul profi. Azon látszik, hogy nem csak úgy oda lett rakva, nem csak felsorakoznak a mikrofon előtt, és felolvasák a mesét, némileg hangsúlyosan,... hanem abban kőkemény munka van,  Tudom, mert évről-évre végigasszisztáljuk a gyerekek mellett ezeket a felkészülési időszakokat. Hol jelmez, hol szöveg, hol külön próba, mellette ugyebár az iskolai dolgoknak is menniük kell. Nem könnyű, de annyira élvezik, annyira szeretik csinálni. ( Gondolok itt az idei márc.15-i műsorra is, amikor egymásnak adták a kilincset a tanárok a 4.b-ben, hogy gratulálhassanak a gyerekeknek pl. )
Hogy mi lesz jövőre??? hát arra gondolni sem merek... ilyen jellegű törődést, foglalkozást és felkészítést biztos nem fognak kapni, ha kapnak egyáltalán.

Szóval Rátóti csikótojás. (rákattintva elvileg nézhető)
És a tánc. ( rákattintva elvileg ez is.)


És hogy ezért-e vagy másért, de nyilván a szereplések kapcsán... de a szőke hajú felsős magyartanár a múltkor előre köszönt nekem, amikor ő a járdán ment haza egy másik tanárnővel, én meg biciklivel suhantam a suli felé. ( köszöntem volna én is előre, nyilván, csak ő megelőzött.) És csak gondolom, hogy azért, mert ismeri Mátét, bár Máté azt mondja ő még sosem beszélt vele, de lehet, hogy Angéla néni protezsálta már be az iskolában maradókat jóelőre, nem tudom... de hogy honnan tudja, hogy én vagyok az egyik Angélanénis gyerek anyja??? Vagy egyáltalán...