Kieső fogak

Milánnak tegnap, hosszú idő után, végre megint kiesett egy foga. Már tiszta para volt, hogy neki tutibiztos, hogy sose fognak kihullani a fogai. Most egy kicsit megnyugodott, hogy mégsem kell tejfogakkal leélnie az életét. Pláne, hogy még 2 van, ami ugyancsak kiesni készül.
Namármost, nálunk ezideáig nem volt divat a fogtündér. Tudatosan nem mentünk bele ilyesmibe, egyrészt mert ez egy totál normális folyamat, hogy az embernek lecserélődnek a fogai, ha valamiért nem, ezért biztos nem jár az én olvasatomban ajándék. Elég az öröm, hogy juj de jó! És nem is volt ebből probléma, Máté pl. sosem csinált ebből gondot, már a fél fogsorát kihullatta úgy, hogy nem kapott érte ajándékot.
De most, Marci az oviból hazahozta ezt a fogtündéres dolgot! Nem most, már egy ideje, és akkoriban el is akarta kezdeni kirángatni a kis gyöngyfogait, hogy kapjon ajándékot. Szóval Marci teljesen rá van erre pörögve, és buzdította Milánt, hogy tegye be a fogát a párnája alá, és akkor reggelre elviszi a fogtündér, és hoz helyette ajándékot. Hát majdnem sikítófrászt kaptam ettől, bevallom. Egyrészt december tájékán 3 szálasával fonom be a hajamat, mire mindenkinek kitalálok, és beszerzek minden alkalomra egy-egy ajándékot, és mire eljön a karácsony már csak azt várom, hogy legyünk túl rajta. Másrészt, nyilván egy darab kiesett fogért nem fog senki nagy ajándékot kapni, kis apró mütyürökből meg van bőven elég a lakásban szerteszét, nem győzöm őket összeszedegetni, és beküldeni az óvodába/iskolába zsákbamacskának, egyebeknek. Az 5 centinél kisebb akármiktől a hideg fut a hátamon, nem tehetek róla.
Szerencsére a téma egyelőre elnapolódott, mert Milán nem találta a fogát a tolltartójában, ahová állítólag tette. Azt mondta, akkor biztos a padomban hagytam... hadd ne mondjam mi van a padjában... csoda lenne, hogy ott meglenne. :-)

( Ui. Holnap Bolyai döntő, izgulás van ezerrel. Persze csak az anyukák és Angéla néni izgul, a gyerekek halál nyugodtak. Küldjetek drukkokat! puszi)