Szombat- Milán fellépés

Szombaton délben volt Milán éves szolfézs fellépése. Hogy ne legyen minden annyira sima, a múlt hét elején bejött neki pont szombatra egy szülinapi bulimeghívás, ráadásul játszóházas, amit semmiképpen sem akart kihagyni. Végül megbeszéltük, hogy az elejére odamehet, de időben el kell majd indulni, hogy ne késsünk el a fellépésről. Így is történt. Milán nagyon izgatott volt, de leginkább a buli miatt, a fellépésről nem sokat beszélt. Hogy mennyire a barátja a Hanga, arról sem sokat tudtunk meg, pedig ajándék szempontjából szükségem lett volna némi infóra, de csak azt mondta hogy Hanga az olyan lányos dolgokat szereti. Na puff. Ki lettem segítve :-) Végül egy hajpántkészítő szettet, egy csillámos tollkészletet, és egy cicás mappát raktam össze neki, amire még Milán is rábólintott, hogy jó lesz. 

Én nem maradtam ott vele a buliban, csak gyorsan betoltam őt a játszóházba pontban 10-kor, de azt még épp elcsíptem, ahogy a szülinapos kislány rohan Milán felé és a nyakába borul, megölelgeti. Édesek voltak. Utána mondta Milán, hogy a Hanga még puszit is adott neki, kétszer is, amikor megérkezett, meg amikor az ajándékot adta, akkor is. És hát ő nem nagyon szereti, ha a lányok puszilgatják. :-) De azért somolygott az orra alatt. 

Amíg Milán bulizott, addig mi bevásároltunk, és ami időnk maradt, azt a játszóházhoz közeli Brendonban töltöttük el, mert a cukrászda nem volt nyitva. Hát millió éve nem jártam ilyen bababoltban! És eztán sem nagyon fogok. Ugyebár mi két gyerekkel mentünk be, (amiből az egyik Marci) egy olyan helyre, ahol a 20 vásárlóból 18 lelassult kismama volt, és itt nem a tempójára gondolok, hanem a mentalitására. Hát jóóó, hát nem is tudom..., hát milyen színű... húúúhaaaa, szerinted????, mi legyen.... Mi az autósüléseket néztük meg, ha már ide vetett a sors. Marci közben futkározott a sorok között, és lefutott vagy 40 kört kerülgetve a babakocsit tologató vagy csak tanácstalanul ácsorgó friss szülők között. Annyira távolinak éreztem már magamtól ezt a lelassult tempót, ezt a békés nézelődést, ezt a tanácstalanságot, hogy bár mi is variáltunk két fajta ülés között, hogy vegyünk-e egy másik, olyat, mint a Mátéé, vagy vegyünk egy másfajtát, hogy a végén már szinte mindegy volt, csak válasszunk egyet és haladjunk innen kifelé, Feri azt mondja, hogy a pénztárnál-áruátvételnél még gázabb volt a helyzet. Ott még a pénztáros is hozzálassult a vásárlókhoz. Csak hát mi meg rohantunk ugyebár, mert Milánnal időre kellett menni. A mi életünk már fényévekre van ettől a mézesmázos habosbabosságtól, mi már a véres valóságban élünk, ami maga az ámokfutás. Na mindegy. Meglett a szék, Milán is kijött a játszóházból, relatív nyafogásmentesen, és időben odaértük a zeneiskolába is. Még korábban is érkeztünk egy kicsivel. 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az előképzősök koncertje nem a hangszerességen alapul, mint a Mátééké, hanem az éneken. Azt mondta pont ott a konferáló hölgy, hogy a szolfézs előképző elsődleges feladata az ének, az éneklés, a szolmizálás, mert ennek hatására ennek gyakorlásával alakul ki, és lesz még jobb a zenei hallás, tehát énekeljünk sokat.

A fellépő gyerekek is ennek fényében leginkább ismert gyerekdalokat énekeltek, csodaszépen.

Milán az odaúton, az autóban árulta el, hogy hát neki bizony végül feladata lesz a fellépésen. Emiatt kicsit izgult. Ő nem akart semmilyen külön szerepet vállalni, hiába, hogy Ágota néni folyton az égig magasztalja, hogy mennyire ügyes, és mennyire szépen énekel, és húúú meg haaaa. Milán nem szereti magára vonni a figyelmet, és kilépni egy sorral előrébb, ő a tömeggel együtt szeret jól szerepelni.

Mondta korábban, hogy nem vállalt szerepet, de Ágota néni  rábeszélésére elvállalta, hogy pót-dobos lesz. Na most ebből a pót-dobosságból fő-dobossá lépett elő, mert a dobos kisfiú lebetegedett.

Látszott Milánon, hogy eléggé izgul, nem akart hibázni.

Nem kell hatalmas dologra gondolni, nem egy komplett dobfelszerelést kellett csapkodnia, csak egy kis kézi dobbal kellett neki az ütemet ütni a Sándor napján c. dal egyik versszakához. De persze felelősség ez a javából.

Végül persze nagyon jól sikerült a fellépés. Szépen énekeltek, Milán jól dobolt, de még onnan távolról is láttam az arcán, hogy nagyon-nagyon koncentrál. Édes bogaram 💓💗💗

És hát olyan szép hangosan énekelt Milán, hogy még ennyi sok gyerek közül kihallottam a kis hangját. :-) (Még úgy is, hogy a konferáló hölgy végig beleénekelt a mikrofonjába... kicsit zavaró volt.)

Áprilisban lesz a hangszerválasztás. Vagy hangszeres felvételi, hivatalos nevén. Milán egyelőre nem tudja mihez lenne kedve. Félő, hogy nehezebb dolgunk lesz vele, mint Mátéval tavaly, aki elég nyitott volt bármire, és minden érdekelt, Milánnak azért vannak fenntartásai és elképzelési arról, hogy mit NEM szeretne. Nem szeretne például hegedülni, mert szerinte az nehéz, de fúvósat sem akar, mert az meg nem tetszik neki annyira. Persze ez változhat, ha a kezébe fog egy igazi hangszert, csak a vonósokon és a fúvósokon kívül nem sok minden marad ugyebár. Azt tudom, hogy szívesen dobolna, de dobra bekerülni nagyjából a lehetetlennel egyenlő, másrészt akkor gyakorolni is a zeneiskolába kellene járni, ami azért elég csücskös, valljuk be. Nyilván, ha valami istenadta dobtehetséget látnának meg benne, akkor valamit kitalálnánk, de szerintem Milán bármi másból is ki tudná hozni a maximumot, ha kellően van motiválva. És hát az is kérdés, hogy a számunkra elérhető iskolákban miket tanítanak. De ez majd a következő hónap projektje lesz.