Újabb várkaland-Loket

A loketi vár a legtöbb Karlovy Vary-s ajánlóban szerepel, mint fakultatív program. Este, amikor a programot szerveztem, teljesen rákattantam a tripadvisorra, már csak azért is, mert magyar nyelvű oldalakat nem akart megjeleníteni a kinti internet, ezt pedig rögtön behozta, és számtalan értékelést lehet végigbogarászni rajta. 

Először nagyon megörültem, amikor azt olvastam, hogy a vár börtönvárként működött nagyon sokáig, és hogy meg is lehet nézni a börtönt- és a hozzá kapcsolódó kínzókamrát. Pláne, hogy fiúknak még korábban beígértünk egy börtönnézést, Bitovban, és hát ők nem felejtenek, ugyebár.  Aztán sorra azt írták, hogy húúú a börtön elég félelmetes, és hogy kis gyerekeknek nem igazán jó. Hát gondoltam, lesz ami lesz, legfeljebb, majd kijövünk, ha nagyon gáz. 

Loket nagyon közel volt az előző megállónkhoz, kábé 20 percet autóztunk, még az ülés sem melegedett meg alattunk. És egyszer csak a fák között megpillantottuk az Ohre folyó által körülvett gránitsziklán álló várat, és a várost. Húúúú, hát az valami igen szép és hívogató látvány volt! 

Még a híd lábánál találtunk egy nagy parkolót, ahová le is álltunk. Meglepődtünk, hogy ingyenes volt. Nem szokás ez, arrafelé legalábbis, amerre mi megfordulunk az országban nemigen találkoztunk még ilyennel, felkapottabb helyeken pedig a fixárú napijegyes parkolás a divatos. 

Izgatottan szálltunk ki az autóból, a hídon túli vár, ott a hegy tetején húzott maga felé. 

A vár

A hídról lenézve ott kanyargott alattunk a folyó, de a híres nagy kanyarulatot, amiről a hely a nevét kapta (Loket-könyök) azt innen nem láttuk. Láttunk viszont szabadtéri színpadot, remek (futó)sétányt, és a meredek hegyoldalban valami kecskeszerű állatok bóklásztak. Gondoltuk is, hogy majd Marcival megnézzük, és elsózzuk neki, mint állatkert, amit viszont ő kért folyton számon rajtam. ( bár az előző napi Karlovy Varyban a  kisállatsimogatóval sikerült egy kicsit lehűteni :) )

A vár és  a folyó együtt, szembenapban

 Egy ilyen jó kis sétányt látva kedve támad az embernek futócipőt húzni, hát nem?

A második meglepetés akkor ért bennünket, amikor a hídon átérve, a vár felé menő kereszteződés aljában ingyenes nyilvános vécével találtuk szembe magunkat. Én szkeptikus vagyok az ilyen helyeket illetően, mert láttam már ezt-azt, a vécének titulált helyeken, de ez olyan volt, hogy nemhogy tiszta volt, de minden volt benne, papír is és szappan is. Folyékony.
Nem kellett nagyon sokat menni a várig, pár kanyart csupán, és már ott is álltunk fejünk fölött a vár falaival.

A kiírásban nem volt egyértelmű, hogy milyen formában lehet bemenni, volt valami utalás a vezetés nélküliségre. Végül kaptunk egy A4-es sűrűn telegépelt papírlapot a várról, és utunkra voltunk bocsátva. Hogy tévedésből vagy sem, az nem derült ki később sem, de utólag még váltattam Ferivel egy 20 koronás fotókarte-t, mert azt gondoltam, hogy ezzel lehet majd fényképezni. (Sok helyen van, hogy a fényképezés lehetőségéért külön kell fizetni)  Erre kaptunk egy képeslapot, amin a vár volt valami művészi módon ábrázolva. Később az egyik kapunk is ott volt a fényképezőgép rajz és mellette a fotokarte 20korona felirat, amiből azt gondoltuk, hogy akkor nem tévedtünk, de aztán senki fia nem kért tőlünk semmit. Sosem derül fény erre a titokra.

A vár Csehország egyik legrégebbi épülete. Még az 12. században épült, akkor mint határvédő erőd funkcióban, és a Prágába menő kereskedelmi útvonalak védelmére. ( Azért az olyan durván igazságtalan, hogy egy 12. századi vár ilyen állapotban, szinte karcolások nélkül megmaradt!) A vár később is a mindenkori cseh uralkodók kedvelt helye volt, és sűrűn látogatták. A huszita háborúk idején a huszita csapatok kétszer is támadták a várat, de a korabeli eszközökkel a vár bevehetetlen volt. Ez után a vár többször is gazdát cserélt, és mindenféle pozíciót ellátott, végül 1788-ban a Habsburg uralkodó börtönné alakította és 1948-ig így is működött.
A vár a szocializmus idején zárva volt a látogatók előtt, csak a rendszerváltás után nyitották meg újra, ekkor komoly rekonstrukciós munkálatokat is végeztek, de megőrizték a vár börtön jellegét. A termekben mindenféle kiállítások vannak, fegyverkiállítás, porcelán- és üvegkiállítás a hajdanvolt porcelángyár munkáiból, és alul a börtön meg a kínzókamra.

Rendezvényterem

Ahogy az egyik teraszra kimentünk, alattunk az udvaron éppen egy magyar turistacsoport ácsorgott, idegenvezetővel, így egy kicsit bele is hallgattunk abba, amit mondott.

Várudvar a magyar csoporttal

 Azt mondják, hogy ha megsimogatjuk ennek a lénynek az orrát, és utána dobunk egy kis aprót a ládájába, akkor teljesül a kívánságunk. Az egyetlen két koronásunkat dobtam bele a perselybe, úgyhogy remélem ez pluszpontot ér :) Hogy teljesül-e a kívánságom, azt majd elmesélem, ha teljesült :)

Miután fönt körbenéztünk, lementünk a börtönbe. Marci már kint is mondogatta, hogy ő fél ám a börtöntől. Már a Cornstejni várban is félt, ezért is nem akartuk aztán Bitovban tovább paráztatni. Most is mondtam neki, hogy én kint maradok vele, ha akarja, nem kell bemenni, de kimaradni sem akart a buliból, ha a nagyok mennek, neki is ott a helye. Végül Feri lábához bújva, meg ölben, nagyon bátran végigcsinálta.
A kínzókamra rész mondjuk tényleg nem nagyon volt gyereknek való, de inkább gusztustalan volt, mintsem félelmetes. A Nagyok egyébként egyáltalán nem féltek, sőt inkább egy nagy kaland volt nekik, én meg inkább fujjogtam, és gyorsan végigrohantam a folyosón. A folyosó másik végén pedig már nem volt semmi gusztustalan, csak ment le a szűk lépcső, le-le a föld alá, és kis cellákba lehett benézni, bemenni, ez már Marcinak is bejövős volt. Nagyon büszke volt magára, hogy ő milyen bátor volt! Bátor voltam, ugye Apa, nagyon bátor voltam? - kérdezgette.
( ez után pár napig hatott, ha azt mondtuk, hogy ha nem fogadsz szót, akkor majd megyünk a börtönbe, ( tudom, nem a legjobb pedagógiai módszer, de Marcinál sokszor már kifogyunk az ötletekből), de mára már ez sem hat. )

Tetszik neki

A torony előtt még megnéztük a porcelán kiállítást is, de itt nem töltöttünk olyan sok időt, féltünk, hogy valamiben kárt teszünk. Ha valami, akkor inkább ez az, ami nem gyerekbarát. Mit nekünk börtön, meg kínzókamra, porcelánkiállítás, na az maga a stressz. Nekünk legalábbis.

Volt egy vármakett, nem porcelánból. 

Aztán fölsétáltunk a vártoronyba. Nem volt fárasztó, sőt... középtájon volt csak egy kinézőterasz, fönt a tetején már csak belülről, az ablakokon keresztül lehetett kinézni.

Ott a híd, amin átjöttünk, és a szabadtéri színpad

Jajjj, nagyon klasszul éreztük magunkat, csodajó volt ez a vár!