Bitov vára

Cornstejn után az eredeti célállomás, Bitov felé vettük az irányt. Pár perces autózás volt csupán. A vár felé haladva egy nagy parkolóba botlottunk, és leparkoltunk. A tábla szerint 600 méternyire volt innen a vár. Sima aszfaltos út vezetett végig.

Már meg is érkeztünk

Háromféle jegyet lehetett venni, és nagyon tetszett az a fajta tábla, amit már szombaton is, meg itt is láttunk, és szerintem ez valami új fejlesztés az országban, mert tavaly még mindig kínban voltunk, hogy mi mennyi és mi van benne, most olyan árjegyzékek vannak, amin nemhogy németül és angolul is fel van tüntetve, hogy mit tartalmaz a csomag, hanem még fényképes ismertető is van mellette, mi nagyon praktikus. Így tényleg pillanatok alatt ki tudjuk választani a nekünk tetsző jegyet, és nem kell félórákat böngészni a csehül kiírt táblát, mint tavaly Bouzovban. 

Mivel szombaton már láttunk egy kastélyt belülről, így egy komplett kastélynézést most nem akartunk bevállalni. Máté meg Milán, a váras börtönön felbuzdulva mindenképpen a várbörtönt akarta megnézni. Szerintem csak azért ragaszkodtak hozzá, mert Marci már a börtön szóra is vacogni kezdett. Végül nem a börtönt néztük meg, hanem a fegyvertermet, de megígértük nekik, hogy lesz még máshol börtöntúra, akkor majd azt választjuk. Most nem akartuk már ennyiszer sokkolni Marcit. 

Nagyon okosan csinálják egyébként a csehek, mert mindenhol úgy van, hogy ha bármit is látni szeretnél akár a várból, akár a kilátásból, mindenképpen meg kell venned valamilyen belépőt, különben a kapunál tovább nem tudsz menni. Itt is, hiába, áll ott a hegygerincen ez a jó kis vár, ha kilátásból semmit nem lehet megtapasztalni csak a várablakokon keresztül. Azért pedig fizetni kell. 

Várudvar

A fegyverkiállítás nagyon szép volt, klassz páncélok, kardok, puskák, voltak, és szépen festett művészi céltáblák. Az egyik falon Zrínyi Miklósról is voltak kint képek, és néhány ZrínyiMiklósos ereklye, aki a várban időzött egy darabig annak idején. 

Volt még valami sárkányos kiállítás, pár rémisztő műanyag jószággal, és egy bábkiállítás is az oldalsó épületben, de én azt csak végigfutottam. Nem érzem jól magamat az ilyen meredten bámuló babaszemek kereszttüzében. 

A háromfejű sárkánnyal

Kilátás

A várudvaron találtunk egy szöges kínzószéket, amit mindenki nagyon lelkesen kipróbált. :)

A kertben is tettünk egy kört, ahol régebben egy miniállatkert is volt, a ketrecek még most is ott vannak, de az állatokat gyanúm szerint a parkoló mellé költöztették, és külön belépődíj ellenében nézhetők  meg a lovak és egyebek. Kicsit lehúzásszagú a dolog. Pláne, hogy a kert maga is eléggé elhanyagolt állapotban van, felveri a gaz, pedig egy jó kis vadregényes hely lehetne belőle klassz ösvényekkel. Az egyetlen pozitívuma az a várfalon lévő ablakból a remek kilátás volt. 

Várkert

A várudvaron lévő büfében bedobtunk egy felejthető hamburgert, és már indultunk is.
Visszafelé nem az egyszerű betonúton mentünk az autóhoz, hanem találtunk egy turistajelzést, ami szerint 600 méterre van a parkoló az erdőn keresztül. Hát belevágtunk. De csak mentünk, mentünk, és még mindig nem értünk sehová. Végül nem mertünk tovább menni, hanem egy másik csapáson fölfelé kanyarodtunk a betonút felé, ami ott is volt, és már majdnem a parkoló sarkánál is voltunk. 

Milán pedig még egy egércsontvázat is talált az egyik pihenőnél. Brrr.... undorító volt.