Marci

Rég írtam Marciról, pedig Ő is megéri a pénzét, megér pár tollvonást.

Érdekes, hogy igazából egyik tesójára sem hasonlít. Viselkedésileg, habitusilag legalábbis. Marcit tartom még mindig a legnehezebb esetnek közülük, pedig hát Máté sem volt piskóta. De Marci valahogy mindig mindent űberelni tud. Ő a legakaratosabb, ő a legszófogadatlanabb, ő a leginkább műbalhés, ő aztán bármikor, bárhol ledob egy változó erősségű hisztit, vagy egyszerűen csak odacsap bárkinek. Egy szempillantásra sem lehet figyelem nélkül hagyni, mert tutibiztos, hogy csinál valamit, amit nem kéne. 

Tízből kilencszer nem tud valami mellett úgy elmenni, hogy azt le ne dobná a földre. Kevés olyan dolgunk van, amiben Marci még nem tett kárt, és számos olyan, amit már tönkretett, eltört, szétszedett, darabokra aprított.

Vagy. Egész friss sztori, jellemzően Marcis. A tescóban, amíg mi pakolunk-fizetünk, addig ki szoktak ülni egy-egy péksütivel az ablakhoz. Most is így történt, de Marci a hátam mögött brióssal a kezében minden előtte elhaladó vásárlót bokánrúgott.  Közben persze néz a bociszemeivel. Nem tudom hányadik embernél tartott, mire észrevettük. Számolni még nem tud.

Beszélni sem, legalábbis érdemben nem. Mondogat szavakat, hol többet és szépen, hol kevesebbet azt is elbohóckodva. De remekül megérteti magát, abban nincsen hiba. 

Lassan túljutunk a rombolós korszakon, egyre többször ő maga is épít dolgokat, vagy besegít Milánnak, és már ritkábban rombolja porig a hosszasan épített várát. Most is napok óta áll egy építmény a kisszobában érintetlenül. Haladás. 

Szeret vasutazni, meg kisautót tologatni. Ehhez élethűen berreg is. 

Szeret főzőcskézni. A babakonyhában is, meg az én konyhámban is. Elővesz edényeket, fakanalat, fedőt, és a konyhaszőnyegen kotyvaszt valamit dalolva. 

Porszívó őrült. A lépcsőházba vagyok kénytelen tartani a porszavót, mert minden máshonnan előveszi és porszívózik ha kell, ha se. Ugyanígy van a söpréssel és a felmosással is.

Szeret labdázni, ügyesen rúg, és ha gól van akkor fölemelt kézzel kiabál, hogy góóóól!

Szeret mesét olvasni. Nem mindig a korának megfelelő művet választja, de nagyon aranyos, amikor este ő is a hóna alá csap egy könyvet, mint a többiek. 

Újabban Kisvakond-fun. A szőnyeges, a tojásos és az állatkertes rész a kedvence, mást nem is hajlandó nézni, de ezeket végtelenítve is tudná. 

A múltkor együtt néztük a Dzsungel könyvét. Jókat nevettek rajta a Nagyok, ő meg velük kacagott. 

Szerintem jó ritmusérzéke van. Legalábbis amikor a zene ütemére üti a kis ujjával a taktust, nekem úgy tűnik magam sem csinálnám jobban. Kíváncsi vagyok, hogy később lesz-e kedve a zenéhez. Tény, hogy nagy színész. Nem csodálkoznék, ha valami ilyesmi szakmát választana magának.

Járunk mókustornára Orsinénihez. Bár szavakkal nem tudja mondani a mondókákat, de szuperül eldünnyögi és elmutogatja az összeset. Esténként szokott leginkább rátörni az éneklési vágy. 

Szeret motorozni, de a világ végéig nem motorozna el, nem úgy mint Máté hasonló korában. Marci ha megunja, egyszerűen eldobja, és nem jön tovább. Ennyi. Ilyenkor nem sok lehetőségem van. Vagy ölbe veszem és hazacipelem, vagy kivárom, amíg méltóztatik megmozdulni.A biciklisülésben elvan, de néha ott is táncol és énekel. Eléggé kell egyensúlyoznom.

Ügyesen öltözik. Megismeri a ruháit, hozza a kardigáját, sapkáját. A cipőjét egyedül húzza. A zoknit is van amikor ő akarja. Ilyenkor nem lehet neki segíteni, attól bepöccen. Új ruhákat nehezen lehet ráadni, mindig hiszti van belőle. Évszakváltáskor ez külön öröm. Másik nadrág, másik cipő, másik kabát... de aztán legközelebb már nincs baj. 

Egyedül szeret enni. Nem megy még hiba nélkül, de ügyesen halad. A levesnél azért még segítek. Bár nem akarja. 

Az evés egyébként kész tortúra, mert igazából lusta leülni egy helybe, és enni. Nem akar CSAK enni. Ő közben mindig szeretne mást is csinálni. Ezért az evések mindig vitába torkollnak, akkor ő hisztizik egy sort, majd megeszi a kaját. Mindig végig kell zongorázni ezeket a lépcsőfokokat. És hát nem is egy nagy evő, igazi nagy kedvence sincsen, nagyjából megeszi amit kap, de nem rajong semmiért. Van, hogy egyszer megeszik valamit, aztán máskor meg fújjog rá. Az édességet, a nyalánkságot az bezzeg enné éjjel-nappal. :)

Tejivó, tejfüggő. Azzal kel, azzal fekszik. 

Velünkalvós. Egyrészt mert egyelőre nincs saját ágya. (még/már). Másrészről nem összeférhető a többiekkel alvásilag. Az éjszakát végigalussza, reggel viszont 6-kor kel. Ha esik, ha fúj, mindig. Délben teljesen kiszámíthatatlanul hol 1 órát hajlandó aludni, hol 3-at is lehúz. 

Utál hajat mosni, de szeret fogat mosni.

Mindenhová felmászik. Általában le is jön. 

Lépcsőn váltott lábbal lépked fel és le, és egyedül is boldogul, nem mindig lehet megfogni a kezét. 

Állatbarát.

85 cm körül van. 86-os, 92-es ruhákat hord. 

22-es a cipője. A csizmája 23-as. 

Majdnem komplett fogsorú. Kettő hátsót növeszt éppen.

Amúgy meg. Minden rakoncátlansága, minden rosszasága ellenére egy cukorgombóc vigyori tündérpofa. Ahogy kivillantja a kis gödröcskéit, annak nem nagyon lehet ellenállni, bár ahogy mondani szokás, a szeme se áll jól, mindig sántikál valamiben.

Valamiért mindig olyan érzés van bennem, hogy Marcival lesz még az elkövetkező években egy-két nehéz körünk.