Vébé van. Ha nem a tévében nézzük a meccset, akkor lent az udvaron rúgjuk a bőrt sötétedésig különböző felállásokban. Van amikor a fiúk Apával játszanak. Van amikor még nagypályán is, nagykapura. Még a himnuszhoz is felsorakoznak :) Van, amikor velem, ilyenkor én vagyok a kapus. De sokszor van, amikor csak ketten játszanak, ez nagyon vicces, mert látszólag egymás ellen vannak, de valahogy mégis együtt. A sajátságos szabályaikat ilyenkor én nem is igen értem, de hát ez nem is számít.
De ma délután, amíg Máté szülinapi zsúron volt, addig Milán egyedül is simán lejátszott egy meccset. Végül 15-0 lett az eredmény. El is újságolta Máténak, mikor hazajött, és megkért, hogy az egyik kezemen mutassam az összes ujjamat, ő meg majd mutatja mind a két kezét.
És akkor ott van még MArci, aki ugyan nem száll be érdemben a meccsekbe, de azért ott sertepertél a pálya közepén egy labdával, és meglepően jól passzolgat, bár a labda kábé a térdéig ér.
Hát így telik a vakáció.
Ma esti friss:
Édesek! :)
VálaszTörlésÉÉdesdrágák, igazi pasik! Nálunk még nincs VB hangulat, talán majd a kiesős meccsek során belejövünk a jóba. :)
VálaszTörlés