Az ovis búcsúztató előnapján

Mi más is járhatna a fejemben, mint hogy milyen villámgyorsan elröppent ez a három és fél év... emlékszem én még jól, amikor egy decemberi napon először mentünk az oviba. Máté nagyon meg volt szeppenve. Együtt térképeztük fel a csoportot, a kipróbáltuk a kisszékeket, a kisasztalt, a játékokat, és akkor is arra gondoltam, amire most, hogy hogy telhetett el ennyire az idő.... hogy lehet, hogy már óvodás, hiszen még csak most született? Akkor még olyan távoli volt ez a nap, igazából eszembe sem jutott, nem is tudtam a holnapnál tovább gondolni, csak azt éljük túl nagy sírás nélkül,  aztán majd lesz valahogy. Aztán lett is, észrevétlenül beleszoktunk az oviba, Máté is, én is, és már nem volt sírás, voltak viszont barátok, cimborák, udvari focimeccsek, nagy homokvárépítések, ovi utáni bandázások, szülinapi zsúrok, kirándulások, színházi előadások, cirkuszbamenés, fagyizás, ünnepségek, és biztos voltak nézeteltérések is, de sosem volt örihari, és biztos volt még egy csomó minden más is, amiről nem is tudok, vagy egyszerűen most nem is jut eszembe.

Most így a ballagás előtt 1 nappal is ugyanez jár a fejemben. Hogy telhetett el ennyire az idő? 

Közben pedig csak nézem, és gyönyörködöm Benne, hogy milyen nagy fiú, milyen szép fiú lett ez alatt a három év alatt. Hol van már a kerek kis babapofi? 

Hiába, hogy el vagyok havazva, vagyis meggyezve egész héten, meggymagozás közben néha el-el lehet morzsolgatni egy-egy könnycseppet, pláne, hogy Máté már napok óta a búcsúztatós verseket szavalja egész álló nap, és nem tudom nem meghallani, és nem tudok nem meghatódni. Mert olyan ügyesen mondja őket!  Nem bírja már magában tartani, édes szivem. Érthető, hiszen olyan régóta már titkolózniuk kell(ene), volt az anyák napja, amit még csak-csak kibírt, csak 1 verset mondott el itthon, és rögtön utána már kezdtek is a ballagásra készülni.

Cinca Katica: Búcsú 

Drága, öreg óvodám!
Milyen szép is vagy ma!
Virágruhát öltöttél fel
erre a nagy napra. 

Elbúcsúzom én most tőled,
játszottam már eleget,
sírtam is és kacagtam is,
másnak adom helyemet. 

Kinőttem az ágyacskámat,
kisszékem is pici már,
fakocka és játékmackó,
isten veled, mesevár! 

Óvó nénim szépen kérlek,
mesélj majd a húgocskámnak,
úgy ahogyan nekem tetted,
hogy ne érje sose bánat. 

Dajka nénim szeretgess meg,
utoljára tekints rám!
Te voltál, ki mindig fáradt,
hogy ragyogjon az óvodám. 

Itt az idő, elközelgett,
iskolába indulok, 
de hozzátok visszajárni
mindig örömmel fogok.

 

 

Hát holnap eljön majd a nagy nap. Nagyon várják, nagyon izgatottak. Nekünk nincs más dolgunk, mint hogy végig asszisztáljuk nekik a holnap délutánt úgy, hogy a ballagás, és ez a mögöttük lévő 3 év amennyire lehet felejthetetlen legyen számukra. 

Holnap reggel mi visszük a díszítéshez a borostyánt, meg egyéb zöldségeket, amit a kertben találunk. Eszembe is jutott rögtön, hogy pár nap híján 9 éve hasonlóan borostyánnal voltunk felszerelkezve, Ugye Vica?