Sportnapot tartottunk

Tegnap nevelés nélküli munkanap volt az oviban, azaz oviszünet. Bár én el tudtam volna tölteni itthon is az időt, hiszen a mosógép nálunk mindig új és újabb mosnivalóért kiált, és szerencsére ezt az igényét rendszerint ki is tudom elégíteni, és pakolni, takarítani is mindig van mit, de gondoltam, hogy ha már szünet, akkor csináljunk valami klassz dolgot. Először játszóházban vagy a természettudományi múzeumban gondolkodtam, ahová már jó ideje készülünk dinótnézni, de mivel szinte tavaszias reggelre ébredtünk, sutba dobtam mindkét lehetőséget, és inkább szabadtéri programot kerestem. Jó lett volna állatkertbe menni, mert már nagyon régen voltunk, de mivel délután uszodába mentünk, nem volt olyan sok időnk, és mindenképpen szerettem volna, ha alszanak úszás előtt. Különösen Marci. 

Végül abban maradtunk, hogy elmegyünk a ligetbe. Fél 10-kor már görkorival, kismotorral fölpakolva már úton is voltunk. A fiúk már rögtön itthon fel akarták venni a korijukat, hogy ők azzal jönnek, de ennyire azért nem voltam bátor, félő, hogy nem bírtak volna végig jönni, így csak ott cserélték le a cipőjüket, és már suhantak is, meg se várták, hogy elpakoljam a cuccukat, már csak azt hallottam, hogy szia anya!. Mire hátrafordultam, már csak a hátukat láttam. Még Milánnak is, aki pedig egész eddig nemigen akart egyedül gurulni, mindig nyafogott, hogy fogni kell a kezét, de most teljesen magától elindult és ment. Ő ezt teljesen természetesnek vette, és amikor örömködtem, hogy jajjj, de jó Milán, egyedül görkorizol!, akkor a maga természetességével közölte, hogy hát persze hogy egyedül görkorizik, ő mindig is tudott egyedül korcsolyázni.  Hoppá. Néhányszor ugyan elesett, egyszer pont egy pocsolya közepén támaszkodott két kézzel, mintha fekvőtámaszozna (statikus hasizomgyakorlat ;-)), és persze a délelőtt végére nyakig sáros lett, de sebaj.

Mire Marcit is kibogarásztam a kocsiból, és motorra ültettem, addigra Máté már messze járt, ő már tényleg jól megy, nem csak lépeget, hanem szépen hajtja magát és gurul is. Ő már görkorcsolyaversenyre készül. Milán pedig hokizni fog, állítása szerint. 

Marci pedig, mint aki motorra született, fölpattant, és nem mondom, hogy ment mint a meszes, de nagyon jól haladt, kivéve, amikor azt játszotta, hogy fölment a járdára-lejött a járdáról. Nem hagyta hogy segítsek neki, semmiben, mikor csak irányba akartam állítania  motort akkor is félresöpörte a kezemet. 

Párszor ő is felborult, de nem igazán vette fel, fölállt, visszaült, és ment tovább. 

 Kézenfogva korcsolyázók :

Délután pedig uszodában voltunk, ahol Máté egyedül volt Kriszti néninél, így volt idő bőven gyakorolni és arra is hogy átbeszéljék a hogyanokat. A gyorsúszást és a hátúszást gyakorolták, és Máté nagyon ügyes és lelkes volt, Kriszti néni is nagyon  megdícsérte. 

A sportnapot pedig én zártam egy kis esti alakformálással :)