Másfeles Marci

Csúnyán el vagyok maradva a gyerekek szülinapos jellemzésével... Hogy kicsit szépítsek a helyzeten, most a változatosság kedvéért Marciról fogok írni, akiről egyébként is kevesebb szó esik, szerintem, legalábbis így érzem. De szegénynek néha tényleg nincs ideje semmire, és csak asszisztál a két tesó körüli teendők körül. 

Marci pedig megér egy misét. Mert az összes gyerekünk körül talán ő a legéletrevalóbb. Szerintem tipikus harmadik, és bár nem értek nagyon az asztrológiához (semennyire) és a csillagjegyekhez, de tipikus oroszlán is. Hatalmas uralkodni vágyás van benne, gyakorlatilag nincs olyan pillanata a napnak, amikor nem harcolná ki, és érné el valahogy hogy ő legyen középpontban, hogy minden szem rá szegeződjön, hogy mindenki vele foglalkozzon. Hogy ezt elérje ezer módját tudja. 

Van amikor a hagyományos figyelemfelkeltést alkalmazza, azaz mindegy mit csinálok, de az a Tilos- kategóriába tartozzon. Lehet az szekrényremászás, polcról lepakolás, fiókból kipakolás, székkel dübörgés, merőkanállal ajtóverés, szemetesből szétdobálás, bármi. 

Vagy a másik, a számomra sokkal szívetmelengetőbb, amikor a mosolyával hódít, amikor odabújik, amikor a kis pihés buksiját érzem a nyakamban, amikor a puha kezecskéivel simogat. (majd egész váratlanul üt egyet, esetleg karmol. )

Szóval nem egyszerű vele az élet. 

Nagy csibész, és szerintem nagy hóhányó lesz belőle :)

Nem egy egyhelyben ülős fajta, és bár elautózgat, elrakosgat, elépítget, de huzamosabb ideig csak addig köti le bármilyen játék, ha velem játszik. Labda fun.

Szaladgál, lépcsőzik, felmászik/lemászik gyakorlatilag mindenhová és mindenhonnan. 

Mondogat szavakat, de kérésre csak ritkán, viszont magától fecseg, ha akar. A hull a pelyhes dallamára szokott valami saját számot is előadni. Mond anyát, babát, appát, a tesóit te-nek hívja, mind a kettőt.

Próbál egyedül enni, és öltözni is.

Válogatós, nem eszik meg mindent, mint a bátyjai hasonló korukban, és ami nem tetszik neki, azt könyörtelenül kiköpi, és meggyőzhetetlen. A tésztát hús nélkül különösen nem szereti. Hússal sem igen, de akkor még valahogy el tudom neki adni. 

Bivalyerős.

Öntörvényű. Ő eldönti, hogy merre akar menni, és nincs apelláta. (szerinte). Nem akarja a kezemet fogni, ő egyedül akar menni, menni, és menni. Ha elcsípem, és kocsiba ültetem, olykor elég erősen meg kell vele küzdenem. 

Nem szeret autózni különösebben. Max. 2 órát bír, amit nagyjából végigalszik, utána többnyire sír-ordít, rövidebb megszakításokkal. 

Na ordítani azt nagyon tud. Már majdnem annyira, mint Máté, mikor kicsi volt. 

Éjjel javarész mellettünk alszik, hiába kezdi az éjszakát a saját helyén, éjfél-1 óra magasságában megébred, és kikéri magát a kiságyból. Szépen besimul a nagyágyba, elhelyezgeti a buksiját, és már alszik is tovább. 

De olykor-olykor beiktat egy virrasztós napot, amikor nem alszik szinte semmit sem, csak forgolódik, dobálja magát, kínlódik, és senkit nem hagy aludni. Szerencsére ritkulóban vannak ezek az esték. 

Reggel 7 körül ébreszt minket, kicsivel 7 előtt, ami pont jó, mert így időben el tudunk készülni az oviba. 

Este fél9-9 körül tér nyugovóra. 

Kézenfogva alszik el, majd az utolsó pillanatban még elalvás előtt a bal oldalára fordul. Éjjel hasonalvó. 

Testrészeit megmutatja, ha akarja. Ha nem, akkor folyton a lábát és a haját mutatja. 

A haja egyre dúsul és göndörödik, és szőke. Ollót még nem látott. 

Amúgy meg hihetetlen jó fej és annyira szeretnivaló:) Tényleg nem lehet rá haragudni. (na jó, nem sokáig)

A tesók imádják! ÉS olyan jó nézni őket együtt, olyan jó, hogy vigyáznak rá, hogy szeretik, hogy puszilgatják, hogy játszanak vele, hogy együtt vandálkodnak. Egyáltalán nem érzem, hogy bármelyikük is féltékeny lenne Marcira, vagy a másikra. Inkább Marci szokta őket kitúrni, ami mondjuk nem tetszik neki, meg az sem, amikor Marci bántja őket, mert hajattép, vagy ilyesmi. Marcinak meg az nem tetszik, amikor kizárják a kisszobából, hogy ne rombolja szét, amit építenek. De szoktak Marci-Máté, és Marci-Milán felállások is lenni, teljesen változó.

Hát így vannak ők együtt, egymással, egy mindenkiért, mindenki egyért. 

Érdekes egyébként, hogy talán azért mert Marci a legkisebb, (és valószínű az is marad), nem akarom őt nagynak látni, nagyként kezelni. Máté teljesen más volt, habitusából adódóan ő még idősebb korábban is inkább óvatos duhaj volt, mintsem merész. Ő most is ilyen. Milán a maga végtelen nyugalmával, és erejével valahogy egész másként csapódott le bennem. Ő mindent sokkal korábban tudott és csinált, mint Máté, ő mindig pillanatok alatt lemásolt mindent, amit látott, és megcsinálta. Azóta is ilyen. Marci ilyen szempontból inkább Milánra hasonlít. Viszont benne van egyfajta lazaság, nemtörődömség, egyfajta akaratosság, hogy csakazértis. Ha százszor mondod el, nem érdekel! Akkor is felmászom, akkor is arra megyek, akkor sem csinálom, stb... ami később lehet, hogy jól fog neki jönni, de most eléggé hajmeresztő dolgokra képes, és néha tényleg csodálkozom, hogy még nem történt vele semmi baleset. 

Olyan érdekes, hogy hárman három félék, pedig mindegyiküknek mi vagyunk a szülei, egy tőről fakadtak, ráadásul fiúk is, és mégis.

Ááááá, ha újra születnék, akkor azt hiszem valami ilyesmivel foglalkoznék szívesen, genetikával, örökléstannal, személyiségekkel. De eléggé elkalandoztam. 

Számadatokban Marciról:

Magasság: 80 cm felé valahol. (kedden megyünk tanácsadásra)

Súlya: 10 kiló fölött kicsivel

16 fogú, és szerintem jöhetnek a hátsók is, mert utál fogat mosni. 

20-as cipője van.