Ovis eset

Még a múlt héten történt az oviban, azóta emésztettem a dolgot magamban.

Szerdán este, már félig ágyban voltunk, amikor még elkezdtünk apával szkájpolni, és Milánból kibukott, hogy ő aznap büntetést kapott az oviban. Egészen addig egy szót sem ejtett erről, pedig rendszerint megkérdezem, hogy mi történt az oviban, mit csináltak, voltak-e udvaron, és hogy kivel játszott. Mondott is ezt-azt, de ez a büntetéses dolog kimaradt. Szerintem nagyon bántotta. 

Elmondta, hogy azért kapott büntetést, mert az udvarról Ákossal felmentek a csoportba. Az ő elmondása alapján éhesek voltak, és felmentek répáért. Büntetésképpen a falnál kellett állniuk egy darabig. 

Ezzel a részével nincs is semmi baj. Csak.... az udvarról a csoportba egy kapun keresztül lehet feljutni, szóval nem közvetlenül az udvarról. A Milán története után nekem rögtön az jutott eszembe, hogy hogy jutottak ki a kapun. Milán azt mondta, hogy Ákos nyitotta ki, felmászott kicsit a kerítésre és kinyitotta. 

Mivel szerda délben, amikor elhoztam Milánt semmilyen infót nem kaptam erről a történetről, gondoltam majd reggel utánakérdezek, hogy is volt ez a dolog. Mondtam  is Szilvi néninek, aki reggel ott volt, hogy Milántól hallottam, hogy mi v olt tegnap, és hogy ő tud-e erről valamit. Rögtön azzal kezdte, hogy hát nem ő volt velük, mert ő néptáncot tartott a kinti idő alatt, de tudott a dologról, és el is mondta, hogy a gyerekekkel hóembert építettek, amikor elküldték őket az asztalhoz répáért. Ezek a süsmákok meg nem az udvari asztalhoz mentek, hanem felmentek a csoportba. Persze Szilvi nénitől is megkérdeztem, hogy hogy jutottak ki a gyerekek az udvarról. Szerintem ez egy teljesen egyértelmű kérdés, ami mindenkinek eszébe jutna ebben a helyzetben. Vagy nem? Az óvónő rögtön védekező álláspontba állt, és hogy higgyem el, hogy figyelnek a gyerekekre, meg hogy 150 gyerekre 8 felnőtt van ( abból 1 mondjuk igazán állhatna a kapu mellett, szerintem, de ez csak az én véleményem) , és hogy ha pisilniük kell a gyerekeknek akkor is kimennek (persze szólnak előtte, itt meg ugyebár arról volt szó, hogy csak úgy kimentek) , meg hogy nem volt itt semmi probléma, mert Zsuzsi néni rögtön ment utánuk, ( ami kicsit sántít szerintem, mert Milán azt mondta, hogy fenn a csoportban még a dadusnénivel is beszéltek, szóval az a rögtön biztos volt néhány  perc.), meg ilyesmi. Szóval igazából még én voltam a mumus, hogy ezt meg mertem kérdezni. Mondjuk tény, hogy megpendítettem, hogy mi van akkor, ha a főkapun is kimennek, mert teszem azt nyitva van valami miatt ( elő szokott fordulni), vagy felmásznak a kerítésre és kinyitják a kaput ( miért ne tennék, ha már a másikat is úgy nyitották ki), vagy akármi. Láttam az óvónőn, hogy nem esett neki jól sem a kérdés, sem a feltételezés, és váltig bizonygatta, hogy higgyem el, hogy figyelnek a gyerekekre, és hogy nyugodjak meg, meg így meg úgy. Én mondjuk nyugodt voltam, bár a kérdésemre, hogy hogy jutottak ki a gyerekek nemigen kaptam egzakt választ, végül ha nem is túl elégedetten, de távoztam, mert nem volt már ezen a témán mit beszélni, és Marci is már türelmetlen volt.

Délben viszont Kati néni is jelezte, hogy beszéljünk. Ő már rögtön azzal kezdte, hogy hallotta, hogy én megvádoltam őt/őket hogy nem figyelnek a gyerekekre. Mondtam neki, hogy szó sem volt semmiféle vádról, én csak megkérdeztem, hogy hogy jutott ki 2 kiscsoportos az óvodaudvarról????? Ha ezt ők vádolásnak érezik, azt sajnálom, de én viszont tudni szeretném, hogy hogy történt, és a kérdésemre még minidg nem kaptam egyértelmű választ. Kiderült, hogy a kapun nincs semmiféle biztonsági zár, rigli, lakat, akármi, egyszerű, sima kilincses kapu, ami ugyan nehezen nyílik, (nyilván ezért kellett felmászni a kapura, hogy nekifeszüljenek), és a gyerekek különben is tudják, hogy nem szabad kimenni, legalábbis nem szó nélkül, Milán és a társai viszont kimentek, és ezért kaptak büntetést. 

Mondtam, hogy oké, nem is a büntetésről van szó, bár ebben az esetben annak a jogosságát is kicsit kétlem, mert nem rosszasságból mentek ki, hanem egyszerű félreértésből fakadóan, de erre már nem tértem ki.

Valójában az egész beszélgetésnek semmi értelme nem volt, mert mindenképpen a büntetés részénél ragadtak le, és hogy szabályok, meg miegymás, de a kapun kijutás problémáját valahogy nem akarták sem megérteni, sem orvosolni, és bármit mondtam ezzel kapcsolatban én voltam az, aki kötekedik, aki vásolja őket, szóval nem igazán jutottunk semmire, csak arra hogy én lettem a bizalmatlan, és hogy lehetek már ilyen, meg különben is, Milán az egyik legügyesebb, legmegbízhatóbb gyerek a csoportban, és hogy nem kell annyira aggódni, mert pont ő lenne az, akit nyugodt szívvel felküldenének a csoportba valamiért, ha úgy adódik, és egyébként is agyondicsérték Milánt. Szóval kicsit elkanyarodtunk végül a témától. 

Fura volt, mert miközben folyton azt mondogatták, hogy ha bármi kérdésünk van (nekünk szülőknek, úgy általában) vagy problémánk, akkor keressük őket és beszéljük meg, és jó kapcsolat, meg akármi, pont most, amikor valóban én mentem, hogy mi történt, és beszéljük meg, akkor vérig vannak sértve, és még én vádolom őket és én vagyok a rossz. Na mindegy. 

Mindenesetre kértem őket, hogy ha bármi van, akkor ők szóljanak már, ne Milántól kelljen megtudnom, mert ez az egész "vita" onnan indult, hogy az egész sztorit én Milántól hallottam először, holott ha ezt egy pedagógus szájából hallom először még azon frissiben, akkor lehet hogy egész más szájízzel tudjuk ezt megbeszélni. Szerintük nem volt ez a sztori olyan jelentős, hogy a szülőknek panaszkodjanak, pláne hogy a gyerekekkel átbeszélték, hogy mit-hogyan. Hát nem tudom.

Azt is meg kell azonban említenem, hogy bár én sértődöttséget véltem rajtuk felfedezni, sajnálták, hogy ez történt, és tényleg igyekeztek meggyőzni róla, hogy nem szokott ilyen előfordulni, és hogy azon vannak/lesznek, hogy a jövőben se forduljon elő. 

Akárhogyis történt, én mindenképpen azt gondolom, hogy az hogy 2-3 kiscsoportos ki tud jutni az udvarról az nem helyes. Tény, hogy sok a gyerek és kevés a pedagógus, tény, hogy nem lehet egyszerre minden gyereket szemmel tartani. DE. A kaput legalább 1 pedagógus figyelhetné, ha már 8 csoport van kint az udvaron, vagy ott állhatna a kapu mellett, vagy a közlében. Ha ez nem megy, akkor pedig igenis legyen azon a nyomorult kapun rendes zár, vagy lakat, vagy akármi, amit egy 4-5-6 éves nem tud kinyitni. 

Nincs bajom az óvónőkkel, tény, hogy nagyon sokat foglalkoznak a gyerekekkel, alkotnak, mesélnek, táncolnak, szóval nagyon lelkiismeretesen terelgetik a gyerekeinket. Éppen ezért esett nekem nekem rosszul, hogy ennyire nem voltak partnerek abban, hogy megbeszéljük a dolgot, és ahelyett hogy belátták volna, hogy hiba van a gépezetben, magukra vették és személyeskedni kezdtek. Egy kicsit most csorbát szenvedett a kapcsolatunk, de nagyon remélem, hogy sikerül ezt a csorbát kiegyenesíteni valamelyest, mindkét részről. 

Aztán az is felmerült bennem, hogy lehet, hogy tényleg én spirázom túl ezt a dolgot, mert ha ennyire sértette őket az, hogy rákérdeztem erre a kapu dologra, akkor nyilván más ezt nem tette meg. Most vagy más szülők nem is tudnak az esetről, mert az ő gyerekük nem mesélte el otthon, vagy bennük ez nem fogalmazódott meg kérdésként, vagy ha igen, akkor sem adtak hangot neki. Szóval lehet, hogy tényleg én vagyok a kekeckedő. De hát ez van. Én nagyjából 365 napon egyedül  vigyázok a gyerekeimre, (nem hiba nélkül persze), de talán ezért van az, hogy szeretem tudni hogy mi van velük, ha nem velem vannak. Meg hát nekem van időm ilyesmiken filozofálgatni, hogy hogy jutottak ki a kapun. Másnak lehet hogy nincs. Nem tudom.

Milánt egyébként nagyon bántotta ez a büntetés. Még napok múlva is felemlegette, hogy büntetést kapott, pedig nem is volt hibás. ( az óvónők azt mondták, hogy 5 gyerek volt benne a buliban, és valóban nem Milán volt a főkolompos. ) Most már talán túl van rajta, nem emlegeti. Remélem benne sem marad tüske. 

Mindenesetre új hét, új hónap, reméljük a legjobbakat!