Karácsony után, mint ahogy lenni szokott, idén is nyakunkba vettük az országot. Jól megpakoltuk az autót, mindent vittünk, csak az ajándékokat hagytuk itthon. Mondhatnám, hogy Marci miatt, és tényleg, mert addig-addig pakolta ki a szatyorból a dolgokat, én pedig addig-addig vettem el tőle sorra hol az egyik, hol a másik ajándéknak valót, és raktam a pakkot jobbról-balra balról-jobbra, míg egyszer egy hirtelen mozdulattal a kiságy védő rácsai mögé helyeztem. Aztán ottfelejtettem. De úgy ott felejtettem, hogy amikor január 2-án újra átléptük a küszöböt erősen meglepődve vettem észre, hogy ahol gondoltam, hogy van a szatyor, ott bizony nincs, és igen erősen kellett keresnem és gondolkodnom rajta, hogy vajon hol lehet. Végül meglett. Tök véletlenül. És azóta célba is ért a tartalom.
No de. Szentesen, ahogy megérkeztünk a fiúk rögtön kiszúrták, hogy a fa alatt szépen becsomagolt ajándékok lapulnak. Mindenkinek szépen felcimkézve, kinek-kinek az ovis jele is szerepelt a csomagoláson. Innentől kezdve ment a találgatás, hogy vajon mi lehet benne, de megbeszéltük, hogy ebéd utánig várni kell a csomagbontással. Hősiesen végigették az ebédet, és még ebéd után sem nyúltak a csomagokhoz őrült módjára, hanem csak elé hasaltak, és próbálták kitalálni, hogy mi lehet benne. Annyira aranyosak voltak :)
Aztán végre eljött a csomagbontás ideje is, és volt nagy öröm. Legókat kaptak, és rögtön össze is kellett persze rakni őket. Majd megint össze kellett rakni, mert Marci szétszedte, majd megint, mert... szóval nem unatkozott egyikünk sem. Mindenkinek jutott egy kis legózás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése