Tegnap.
Megtalálja az asztalon a méteres hosszúságú auchanos blokkot, és büszkén lobogtatja felém:
- Anya, anya, nézd! Írt nekem a Mikulás!
- No és mit írt?
- Azt nem tudom. Nem tudok olvasni.
(milyen bölcs)
-Elolvasod nekem?
-Persze. Hozzad. - és elolvasom. Nagyon szép levelet kanyarintok fejből a Mikulás nevében, kellő arányban szerepel benne dicséret és irgumburgum.
- Jó! Akkor most írjuk meg neki, hogy hozzon csokit!
Megírjuk a levelet. Négy darab karikából áll, és lemásoltatja velem a notesz fejlécén szereplő 2011-est.
- Hmmm... micsoda levél:) dicsérem meg- Örülni fog neki a Mikulás.
Ma.
Lélekszakadva rongyol ki a kisszobából.
- Anya, anya, jön a Mikulás!!!!!
- ????? Mi van?????
- Jön a Mikulás!!!!! Biztos hozza a csokimat.
- Ááááá Milánka, a Mikulás ilyenkor nem jön, már hazament pihenni a házába, tudod!
- Nem, nem ment haza, jön!-erősködik
- Miből gondolod, hogy jön?
- Hát most hívott a telefonomon!- vágja rá.
- Ja, vagy úgy! Akkor biztos úgy van.
Közeleg az ebéd. Milán mostanában a semmitsemszeretek korszakát éli, vagy ha rossz napja van akkor a fújeztutálom-osat. Aztán persze nagyjából mindent megeszik amit elé teszek, mert hát nagy úr az éhség. Ma is kérdi:
- Mi lesz az ebéd?
- Túrós tészta.
- Pfujjjj! Nem szeretem a túróstésztát.
- Pedig sütöttem bele neked szalonnát is.
- Pfujjj! Nem szeretem a szalonnát.
De azért csak kivonulunk a konyhába ebédelni, közben még elmondja néhányszor hogy ő akkor sem szereti a túróstésztát.
- Én csak a virslit szeretem. Meg a csokitortát. ( 2 napja megint rákaptak a Peppa malacra, abban van egy ilyen rész)
- Jó. De akkor is kell ebédelni.
- Kérek szörpöt!
- Ebéd után kaphatsz, ha mindet megetted.
- jó. - és eszik is becsülettel.
Ebéd után megkapja a málnaszörpjét.
- Anya!!! Én szeretem a túróstésztát!......Málnaszörppel.
Meglátja itt a blogon Máté rajzait. (előző poszt)
- Húúú, azt Máté rajzolta! Nagyon ügyes!- mondja teljes áhitattal
- Igen az. Rajzolsz Te is egy képet?
- Én tudok ilyet rajzolni. Ilyet csak Máté tud! (tény)
Néha kihagy a szavakból 1-2 betűt.
- Anya, megöltem a nyuszimat.
- ?????
- Megöltem a nyuszimat, mert szeretem.
És mikor megmutatja derül ki, hogy igazából csak megÖLELte.
Milán és a fotocellás ajtó.
Áll előtte. Nem nyílik, mert nem érzékeli.
Dobbant egy nagyot türelmetlenül és mérgesen.
- Nyílj ki!!!!
Ekkor érek mögé, és az ajtó kinyílik.
- Na! Kinyitottam!-mondja elégedetten.
Máskor. Az orra előtt záródik be az ajtó. Felkiált:
- Benyílt az ajtó!
Kenyeret veszünk a sarki kisboltban, és apróval fizetek. Mire kétségbeesve felkiált:
- Anya!!!! Ne add oda az összeset!!! Ne add oda az összeset!
Nagyon számon tartja, hogy legyen apróm, amikor az uszodába megyünk, nehogy ne tudjunk túrórudit venni az automatából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése