Azt kell mondjam, ez a kettő két külön fogalom. Milánnak esze ágában sincs szobatisztulni, pelusmentességről hallani sem akar, arról meg hogy a wc-be végezze a dolgát pláne nem. Teljesen elutasító. Minden próbálkozást hárít.
Persze én is hibás vagyok kicsit ebben, mert a nyáron, amikor talán könnyebben rá lehetett volna venni a kisgatyára, na akkor nekem pont nem hiányzott hogy még extra mosni- és takarítanivalót csináljon. És mivel ő maga meg nem erőltette, hogy márpedig neki nem kell pelus, így én sem nagyon forszíroztam, így volt kényelmesebb és könnyebb mind a kettőnknek. Persze volt néhányszor már bugyiban, de ő pelusként funkcionáltatta. Szerencsére a kertben volt, nem a szobában. Meg olyan is van, hogy ráül a wc-re de csak papírt tép meg lehúz, és állítása szerint bárminemű produktumot csak Máté tud oda beletenni, ő nem.
Szóval a nyár el is telt, most már javában benne vagyunk az őszben, és hiába kérdezgetem tőle, hogy nem szeretne-e a wc-re járni, úgy mint Máté, úgy mint Apa, úgy mint a nagyok, a válasz kitartó nem, nem és nem. Pedig már ezer dologgal próbáltam rávenni, hogy legalább csak próbálja ki, pl. hogy pelusban nem lehet oviba menni, nem lehet fociedzésre járni, sőt még úszásra sem. Teljesen hidegen hagyja.
Valami gátlás van benne, amit igazából nem tudom hogyan kellene kiűzni belőle, és csak bízom benne, hogy majd magától megoldódik ez a probléma is amikor eljön majd az ideje. Hiszem, hogy mindenkinél eljön az idő, amikor nem csak testileg, de lelkileg is éretté válik arra, hogy szobatiszta legyen. Máténál ez nagyon könnyen jött, 2 és fél évesen szinte 2 hét alatt éjjel-nappal szobatiszta lett. Milánnak nyilván nem tett most túl jót Marcika érkezése sem, ebből a szempontból, bár nem érzem rajta hogy féltékeny lenne rá, sőt nagyon szereti, azért mégiscsak kevesebb figyelem jut rá, és gondolom ezt ő is érzi. Nyilvánvaló, hogy Milán még nincs kész a szobatisztaságra. De nem sietünk sehová, ráérünk, nem erőltetünk semmit, max. rákérdezünk néha-néha, hogy mi lenne ha... Biztos, hogy eljön majd az ő ideje is.
És hogy mennyire nem érdekli ez a bugyitéma még, arra jó példa egy ma délelőtti párbeszédünk:
Én: - Figyelj Milán, vegyünk neked versenyautós (verdás) bugyit?
Milán:- Nem kell!!!! Csokit vegyünk inkább, az jobb nekem!
:)) Én is csokira szavazok :D Eljön majd Milán ideje, tudom nem egyszerű kivárni, de szerintem pár hónap és Verdás bugyiban fog feszíteni :)
VálaszTörlésLehet, hogy másképp jött le, de néhány kirívó esetet leszámítva nincs baj a kivárással. Mi nagy "kivárók" vagyunk:)
TörlésÍgy van, erőltetni nem érdemes, el fog jönni az ő ideje is. :)
VálaszTörlésNem hiszem, hogy hibás volnál, hiszen hiába volt nyár, ha Milán nem akart tudni biliről és vécéről...Meg kell érni rá és meg is fog hamarosan, meglátod. .)
Annyiban biztos, hogy hogy hibás vagyok, hogy lehet, hogyha kicsit többször mondogatom neki, vagy többször veszem le róla a pelust, akkor rájött volna, hogy milyen jó. De mivel minden napon csak húztam át magamat, így nekem is kényelmesebb volt a pelusosság. Aztán lehet, hogy ha másképp lett volna Milán akkor is elutasító lenne még mindig. Ezt már sosem tudjuk meg.
TörlésÉn úgy hiszem, hogy az sem változtatott volna semmit a dolgokon. Nincs itt sehol hiba. :)
TörlésNálunk egyedül Andor lett szó szerint egyik napról a másikra szobatiszta. Sosem felejtem el, akkortájt olvastam, hogy a gyereke többsége 2és fél évesen válik azzá. Egy nappal a kétésfélévessége előtt néztem a gyereket és azt mondtam magamban, hogy hát nem úgy néz ki, mint aki holnap azzá válik. Egy hét múlva az lett. Kb két hónap múlva pedig éjjelre is azzá vált.
VálaszTörlésEljön majd a Milánka ideje is - nem tudhatod, hogy egy hét múlva vagy két hónap múlva. Addig pedig vegyél neki csokikat, azzal jobban jár :D
Máté is nagyon könnyen leszokott, ő is 2 és fél volt, és ráadásul ő kezdeményezte a dolgot, hogy nem kért pelust. De hát nem egyformák...
TörlésBiztos eljön majd az idő, elvégre nem ment még senki pelusban az esküvőjére:) meg cumival sem:)