Rövid kihagyás után Milán az utóbbi időben újra hajnali kelő lett. Ami annyit tesz, hogy olyan 5 körül ébred és cumistól, nyuszistól, takaróstul közénk költözik. Ha szerencsém van, akkor egy fél órás kínlódás-forgolódás után még visszaalszik, és 7 körül kelünk fel családilag. De olyan is van, amikor nem alszik vissza, vagy nem tud. Így történt ez ma is. 5-kor már kuruttyolt. Kérte a kakaóját, a meséjét, majd egyszer csak úgy negyed 7 környékén mélyálomba zuhant a kanapén.
De úgy, hogy fél8-tól 8-ig keltegettük Mátéval felváltva, hasztalan, míg végül nagy nehezen sikerült belé lelket verni. Muszáj volt, mert vinni kellett Mátét oviba és nem maradhatott itthon egyedül.
Majd mikor hazajöttünk, akkor az egész ágyneműjét kiköltöztette a nappali közepére, és ott feküdt. Ezt mostanában találták ki közösen, leterítenek egy plédet a szőnyegre, ráhordják az ágyneműjüket, és alvósat játszanak.
Aztán mégis csak a kanapéra költözött, és fél 11 táján így találtam rá:
De a kedvencem, amikor este egymás mellett dőlnek ki, valahogy így:
Ez a nap fénypontja:)
A hajnali kukorékolást és a reggeli "könyörgést" nem irigylem, de ezek az alvós képek külön nosztalgiahullámot indítottak el bennem. Csodaédes ez a kanapén alvós kis "büdösbogár". :))) (az enyémeket mindig így hívtam, ha így aludtak, nem tudok mást mondani már rá)
VálaszTörlésAz alvós képek nekem örök szerelmeim lesznek:)
TörlésReggeli "könyörgés": komolyan el sem tudom képzelni, hogy ha mondjuk én is időre mennék reggel, akkor hogy zajlana a reggel. Valószínű mi lennénk az örök elkésők.