2012. január 23., hétfő

Padova

Mondtam már, hogy imádom Olaszországot? Minden szegletét, minden kis és nagyvárosát amit eddig láttam. Padova sem okozott csalódást. Bár az ott töltött rövidke délelőtt fájdalmasan kevés volt ahhoz, hogy mindent alaposan megnézzünk, mégis elég volt ahhoz, hogy átjöjjön a hangulata. Mivel közel van Velence, és egy ideig a Velencei Köztársaság része is volt, ezért sok helyen észrevehető a velencei hatás. Emellett pedig nekem  a díszes árkádsorai miatt kicsit bolognás is volt. Imádtam.
A város még épp csak ébredezett mikor mi már ott voltunk. A piacosok egy része már kipakolt, egy része még éppen pakolás közben volt, de voltak akik még ki sem mentek, és vevő sem nagyon járkált. Mi pedig a felkelő nap sugaraiban fürödve vágtunk át a hatalmas vizesárokkal és szobrokkal körbevett Prato della Valle téren.
Az árkádsorok alatt könnyen eljutottunk a Piazza del Santo-ra. Ez a tér több szempontból is fontos része a városnak, hiszen itt magasodik a Szent Antal Bazilika, aki Páduai Szent Antalról kapta a nevét, aki a védőszentje, és aki a templomban nyugszik egy mauzóleumban, és vonzza a zarándokokat. A templomban több Donatello szobor is látható és a főoltárt is ő készítette, de mivel épp mise volt így nem jártuk körbe, csak a Szent Antal sírig mentünk el, pláne hogy előtte a kolostor kerengőjében jól elkerengtük az időt.
Mivel már késésben voltunk, így csak egy röpke pillantást vetettünk a templom előtti hatalmas Donatello rézszoborra, a Gattamalata-ra, ráadásul szembenapban, ami a szobrász egyik fő műve és egy római hőst ábrázol. (állítólag)
Innen néptelen utakon átvágtunk a Piazza Delle Erbe térre, ahol az Igazságügyi Palota áll, kicsit arrébb pedig a Padovai Egyetem egyik épülete. Az egyetem kapcsán mindenképpen megemlítendő hogy ez az első európai egyetemek egyike, hogy egy ideig itt tanított Galileo Galilei, és hogy az anatómiai tanszékén végezték az első boncolást az 1500-as években, amikor ez még tilos volt.
A téren persze piac volt, hatalmas zöldséges standok foglalták el a tér egészét, így egyáltalán nem lehetett belátni, de a piac is nagyon szép volt. Tényleg!
Innen már visszafelé fordultunk mert sürgetett az idő, hiszen csaknem 7 órás autózás volt még előttünk. Mire visszaértünk a vizesárkos térre, addigra az is megtelt a piacozókkal, jó nagy volt a nyüzsi. Olyan olaszos.
Én még gyorsan lőttem pár búcsúképet, aztán autóba vágtuk magunkat és meg sem álltunk Provance-ig.
Szembenapban:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése